vissza a cimoldalra
2018-12-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61402)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5563)
Operett, mint színpadi műfaj (3778)
Jonas Kaufmann (2313)
Élő közvetítések (7597)
Pantheon (2285)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3024)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1191)
Erkel Színház (9492)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (635)
Polgár László (267)
Abbado – az ember (153)
Franz Schubert (309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1544)
Franz Schmidt (3241)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (962)
Erkel Ferenc (1053)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A trombitálás művészete (Sergei Nakariakov: Widmung)
- eszbé -, 2012-10-25 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Segei Nakariakov: Widmung Widmung

Sergei Nakariakov – trumpet
Maria Meerovics – piano

PAGANIN, DEBUSSY, KREISLER, ARBAN, POULENC, BARTÓK, ELGAR, BÖHME, GLUCK, BRUCH

Warner / Teldec
256465958-9

Több érdekes, egymással összefüggő kérdést is felvet ez a lemez, és nem is az az érdekes, hogy az ember mit válaszolna rájuk, hanem, hogy ezek a válaszok mennyit változnak a felvételek meghallgatása után.

Az első gondolatkör, hogy vajon meddig lehet bővíteni adott hangszer lehetőségeit, a rajta eljátszható darabok „technikai paramétereit”. Rokon kérdés az átiratoké, van-e létjogosultsága valakinek áttenni egy nem a hangszerére írt művet csak azért(?), mert ő szívesen eljátszaná, a szerzői jog pedig nem áll útjába ennek az óhajnak. Szintén kérdés az akusztikai viszonyok problémaköre, ideértve a műszaki-technikai fejlődést is, amely már ott tart – legalábbis a popszakmában –, hogy valakinek énekszáma lehet egyetlen, a számban előforduló szó eléneklése nélkül.

De haladjunk sorjában!

Nem vitás, hogy Szergej Nakarjakov őstehetség. Saját bevallása szerint mindent zongorista apjától tanult, hozzáértők szerint ez részben meg is látszik rajta: úgy fújni, ahogyan ő tartja a hangszerét, normális esetben nem lehetséges. Neki azonban sikerül, nem is akárhogy. Az igazán döbbenetes nem is az, hogy mindezek dacára valószerűtlenül virtuóz (példának okáért az egy perc alatti repetálások tárgykörében valószínűleg Guinness-rekordot dönthetne, ha akarna – de eszében sincs), hanem az, hogy ez elsőre fel sem tűnik, ez sokkal inkább produkciójának természetes velejárója, mintsem célja. Ebből szinte egyenesen következik, hogy lemezén mindösszesen csak két eredendően trombitára írt szám hallható (két bravúrszám), a többi túlnyomórészt a szerző első szándéka szerint zongorán, illetve hegedűn megszólaltatandó karakterdarab trombitaátirata.

Az első köztük Paganini talán legismertebb capricciója a 24., mely most nagy szekunddal lejjebb, g-mollban szólal meg. Az új hangnem nem tesz jót a darabnak, sokkal fakóbbnak hat így, amiért őszintén kár, mert amúgy a trombita új távlatokat nyithatna a műnek.
Problémásabbnak érzem a La plus que lente átdolgozását. Egyrészt a hangnem itt is zavaróan más, mint a zongoradarabnál, másrészt számomra feloldhatatlan ellentétnek tűnik a pasztellszínekben gazdag impresszionista zene a szólótrombitával. Az általam korábban megismert Debussy-átiratok közül eddig egyedül A kis négerben nem éreztem ezt a feszültséget, a többi esetben – ahogy itt is – úgy vélem, hogy az átirat inkább elvesz, mint hozzáad az eredeti verzióhoz, és ezen most sem Nakarjakov és kísérőjének ihletett előadása, sem a felvétel helyszínéül szolgáló egyik berlini templom igen dús akusztikája nem segít. Sajnos a két Poulenc-dal esetében is azt kell megállapítani, hogy nem sikerült visszaadni a cigarettafüstös éjjeli bár hangulatát.
Ellenben a három Kreisler-mű (Szép rozmaring, Szerelmi bánat, Szerelmi öröm) pazarul szól, mindenképpen létjogosultságuk van – legalábbis e két művész tolmácsolásában. A legkisebb finomságok és kötelező manírok is remekül megszólalnak a trombitás átiratban, öröm hallgatni.

Talán szőrszálhasogatásnak tűnhetett eddig részemről a hangnemek kérdésének állandó felhánytorgatása. Bartók Román népi táncai szolgálnak erre magyarázattal, melyeket a korábbiak fényében meglepő módon az eredeti hangnemben hagyott az átírat készítője, jóllehet ugyanúgy trombitások számára kvázi nem kellemes hangnemekben íródtak. A műsort végigfutva előzetesen leginkább e műre voltam kíváncsi, hogy szólnak Nakarjakov hangszerén, mert nem állítható, hogy a trombita közel állna a közép-európai népzenék világához. Elsőre bár nem rosszul, de tényleg idegenül csengenek ezek a melódiák így, többször is meghallgatván őket azonban egyre kevésbé. Igazán csak az ötödik tánc szól egy kicsit esetlenül a sok előke miatt, de ezzel együtt is azt kell mondanom, hogy nem elveszett az ötlet.

Elgar Szerelmi üdvözlete és még inkább Gluck Melódiája valószínűleg talán már az összes létező dallamhangszeren megszólalt, így itteni felbukkanásuk nem revelációértékű, de feltétlenül a kellemes hallgatnivalók táborát gyarapítják.

Itt tegyünk egy kis kitérőt. A két Poulenc-dal, valamint az Elgar-mű és a műsort záró Bruch-alkotás nem trombitán, hanem szárnykürtön hangzik fel. Ez a hangszer külsőre megtévesztésig hasonlít a trombitára, ám hangja mattabb, és ami a fő eltérés: az alsó regiszterei szebben szólnak, illetve négybillentyűs hangszer esetén (mint most is) mélyebbre is tud menni, több hang van rajta lefelé. Ezek a különbségek azt eredményezik, hogy szárnykürttel intimebb hangulatot lehet teremteni. Ez a Kol Nidrei-ben annyira sikerült, hogy Bruch zenéje így valóban imádságnak hat, míg az eredeti hegedű-verzióban inkább vallási tárgyú hegedűdarabnak.

Egy gondolatot kell még ejteni az akusztikáról. Nem tudom eldönteni, hogy a helyenként valószerűtlenül dús hangzás mennyiben köszönhető a felvétel helyszínéül szolgáló templom hangzásviszonyainak, és mennyiben a hangmérnöknek, de a végeredményről azt lehet elmondani, hogy a kevesebb több lett volna.

Mégis, a felsorolt apró negatívumok ellenére (melyek arányaikhoz és jelentőségükhöz mérten túl nagy súlyt kaptak e beszámolóban) a lemez feltétlenül meghallgatásra érdemes, és elsősorban azoknak ajánlható, akik vagy nem szeretik a trombitát, mint hangszert, vagy a Mahler-szimfóniákban, esetleg John Williams filmzenéiben felbukkanó oldalát ismerik. Ígérem, új világ fog tárulni fülük elé!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

OrgonaExpedíció

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

18:00 : Budapest
Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház

Kispesti Vegyeskar Gyöngyvirág Kórusa
Karnagy: Borhy Csilla
Adventi koncert

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Szilvay Réka (hegedű), Fehér Ernő (zongora)
Szilvay Réka kurzus zárókoncertje
SIBELIUS: Két humoreszk, Op.87 (átirat hegedűre és zongorára)
BARTÓK: 2. hegedű-zongora szonáta, BB 85
KODÁLY: Adagio
SIBELIUS: Öt falusi tánc, Op.106

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Farkas Mira (hárfa), Scheuring Kata (fuvola)
Zemlényi Eszter (ének)
Fekete Dániel (vers)
FAURÉ: Clair de lune, op. 46/2
FAURÉ: Berceuse
DEBUSSY: Beau soir
DEBUSSY: Deux romances - 1. Romance, 2. Les cloches
DEBUSSY: Paysage sentimental
DEBUSSY: Voici que le printemps
DEBUSSY: Syrinx
DEBUSSY: Arabesque
MASSENET: Elégie
CAPLET: Viens! Une flûte invisible soupire…
DEBUSSY: Clair de lune (Votre ame est un paysage choisi)
RUSSEL: Deux poèmes de Ronsard, op. 26
SATIE: Gnossiennes No. 1., 3., 5.
SATIE: Je te veux
SATIE: La diva de l'Empire
DELIBES: Le rossignol

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A Nyugat lánya

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Kolonits Klára (ének)
Benyus János (kürt)
Dinyés Dániel (zongora)
Richard Strauss: Alpesi kürt - dal
Korngold: Négy Shakespeare dal, op. 31
Schumann: Adagio és allegro
Debussy: Ariettes Oubliées (Elfelejtett arietták)
Grieg: Intermezzo
Schubert: A folyónál - dal
Korngold: Három dal, op. 22
Gounod: Barcarola, Chantez Noël!

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Karita Mattila (szoprán)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
"Élet és halál"
HAYDN: A megjutalmazott hűség – nyitány, Hob. Ia:11
BEETHOVEN: „Ah, perfido!” – koncertária, op. 65
SCHUMANN: Nyitány, scherzo és finálé, op. 52
WAGNER: Trisztán és Izolda – Előjáték és Izolda szerelmi halála
R. STRAUSS: Halál és megdicsőülés – szimfonikus költemény, op. 24

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Oláh Vilmos (hegedű), Szabó Péter (gordonka)
Narihito Mukeda (zongora)
Nemzetek zenéje - Lengyel est
Chopin és Wieniawski műveiből
CHOPIN: Bevezetés és polonéz („Polonaise brillante”) gordonkára és zongorára, op. 3
CHOPIN: f-moll Mazurka Op.7. No.3 - zongorára
CHOPIN: B-dúr Mazurka Op.17. No. 1- zongorára
CHOPIN: Asz-dúr Polonéz Op.53. No.6- zongorára
WIENIAWSKI: D-dúr Polonéz Op.4- hegedűre és zongorára
CHOPIN: g-moll trió zongorára, hegedűre és gordonkára, op. 8
A mai nap
született:
1870 • Leopold Godowsky, zongorista († 1938)
1943 • Gösta Winbergh, énekes († 2002)
elhunyt:
1976 • Lily Pons, énekes (sz. 1904)