vissza a cimoldalra
2018-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60802)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9288)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2529)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
Élő közvetítések (7196)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (580)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2732)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (844)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Ízig-vérig (Sosztakovics: 13. szimfónia / Masur)
Matheika Gábor, 2012-10-11 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Sosztakovics: 13. szimfónia / Masur SHOSTAKOVICH: Symphony No. 13 „Babi Yar”

New York Philharmonic
Men of the New York Choral Artists
Sergei Leiferkus – bass
Kurt Masur

Warner Classics
2564-65936-4

Sosztakovics aligha volt babonás ember. Semmiképp sem szenvedett Kilencedik szimfónia komplexusban, pedig a Tizedik megírása előtt vagy nyolc éves szünetet tartott e műfajban. Végül is tizenöt szimfóniát írt, bár ezek közül épp a tizenharmadik sokkal inkább nevezhető dalciklusnak. Igaz, a XIX. század második fele óta sok olyan művet megillet a szimfónia elnevezés, amely az azt megelőző évtizedekben valami egészen más lett volna.

Ha Sosztakovicsról szó esik, aligha kerülhető ki az ő személyének és a szocialista gondolat szomorúra sikeredett megvalósulásának tekinthető Szovjetunió politikai vezetésének sajátságos kapcsolata. Az emberi életeket és művészi pályafutásokat derékba törő, de legalábbis döntően befolyásoló, felülről érkező ejnye-bejnyék, majd a szavakban, vagy művekben megfogalmazódó mea culpák jutalmazására odaítélt Lenin-díjak hektikus váltakozásai. A tébolyító gondolati, művészi rabság, mely megtanítja az alkotót a sorok között fogalmazni, a muzsikust a partitúrákba rejtett, még a szakmabeliek számára sem egyértelmű kódokkal kommunikálni. Az elvárt közérthetőség uniformisa, amelybe a művész kénytelen elrejteni az alkotói kreativitás megzabolázott impulzusait. És maga az emberi, értelmiségi életpálya, mely mindezek hatására keserű, mély sötét reménytelenségben ér véget valamikor a legújabb-korban.

A Babij Jar szimfónia látszólag, és elsődlegesen nem a fentiek tükrében fogant. Amiről a nevében is, első tételében is szól, az a több tízezer, a németek által 1941 őszén elhurcolt, és Kijev mellett szisztematikusan kivégzett zsidónak állít emléket Jevgenyíj Jevtusenko hasonló című versének megzenésítésével. Az utána következő négy tétel szövege azonban nem ezt a tragikus, sötét eseményt dolgozza fel: Jevtusenko sorai (és Sosztakovics zenéje) további négy, látszólag véletlenszerűen kiválasztott vers apropóján próbál ívet rajzolni a jó órás darabnak. A költemények azonban olyasmit mondanak, amit sehogy sem kedveltek a politikai hatalom urai. Még akkor sem, ha Sztálin már majdnem tíz éve halott. Nyomtatásban még épphogy, de jelen lehettek ezek a versek, zenével együtt viszont már kiverték a biztosítékot. Ezért bizony nem jár Lenin-díj! Újabb meghurcoltatás a következmény, és időleges betiltás persze, részben az éppen akut állapotban lévő antiszemita hullám, részben a további négy tétel görbe tükre miatt.

Kérdés azonban, hogy csak mert a gondolat magvas, a művészi szándék nemes és bátor, a lelkiismeret tiszta, nagy mű-e a 13. szimfónia? Naggyá teszi-e a nem veszélytelen időkben való merész színvallás?

Az bizonyos, hogy ízig-vérig Sosztakovics. Hogy rengeteg az olyan zenei fordulat, lekerekítés, témavariáció, amely ismerős a többi, esetleg jobban ismert szimfóniából. Itt azonban, talán részben a szokatlan előadói gárda okán (zenekar, férfikar, basszusszóló), részben a Jevtusenko-sorok leleményes feldolgozása miatt, kétségtelenül újfajta dimenzióban jelennek meg Sosztakovics textúrái, színei.

Másfelől, úgy hiszem, vannak olyan művek, melyek attól válnak azzá amik, hogy ott ülünk mi is a közönség valós vagy képzeletbeli soraiban, és valami faék egyszerűségű igazság kapcsán, amit azonban rengetegen vonnak kérdőre, mi mégis egyet gondolunk. Hogy lehetünk akárhányfélék, jöhettünk akárhonnan is, vannak dolgok, amiből nem engedünk, és ebben partnereink a mű szerzői. Hogy tudjuk, ami a költő szavait ihletett verssorokká termékenyítette, és amihez a komponista hozzátette azt, ami szavakon túl van, az egy olyan alapgondolat, levegővétel természetességű igazság, amit ma is sokan, a közvetlen közelünkben vonnak kétségbe, röhögnek ki, gyaláznak meg, néhol véres szájjal, máskor nyájas vigyorral. Ettől lesz fontos egy ilyen mű, és – sajnos – ettől nyer magasztosságot és hosszú távú aktualitást is egyben. És végső soron ehhez bőven elég Sosztakovics kiérlelt, magabiztos hangszerelése, ihletett, áthatott szimfonikus látásmódja, kreativitása, és jó értelemben vett profizmusa. Hallgatjuk a zenét, és tudjuk, hogy az miről szól, mit akar megtestesíteni, milyen emberi érzéseket kíván zenévé nemesíteni. Ennyi elég, hogy abban a pillanatban nagy mű legyen belőle, mert amit hordoz, abban egyikünk sem nyit vitát, sem ő, az alkotó, sem én, a befogadó.

Kurt Masur nevét eddigi írásaimban mindössze egyszer említettem, nem épp hízelgő kontextusban. Remélem, nem sokan emlékeznek rá. Az idős mester napjaink egyik leghűségesebb Sosztakovics-előadója. Nem lehet panasz az interpretációra, nagyszerűen kézben tartott előadást dirigál a lemezen, melyet kifogástalan zenekari teljesítménnyel tesznek teljessé a New York-i Filharmonikusok.

Sergei Leiferkus basszusszólója tökéletesen illik a zenekari hangzás élénk színeihez és a férfikar komor háttérmunkájához. Viszont ízlésem szerint a konkrét zenemű előtt elszavalt Babij Jar plasztik drámaisága inkább kínosra, mintsem meggyőzőre, vagy átélhetőre sikeredett az ő előadásában.

Szép, értékes lemez. Kár, hogy sok tekintetben most is aktuálisnak érzem.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Mikolaj Warszynski (zongora)
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 2. Il Penseroso
LISZT: Három koncertetűd – 3. Un sospiro
LSIZT: Két koncertetűd – 2. Gnomenreigen
LISZT: Liebesträume (Három noktürn) – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: 2. ballada
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 6. 123. Petrarca-szonett
LISZT: 10. magyar rapszódia
LISZT: 1. legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
LISZT: 12. magyar rapszódia

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Közreműködik és vezényel: Baráti Kristóf
BEETHOVEN: Hegedűverseny
DVOŘÁK: VIII. szimfónia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Drahos Evelin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
J.S. BACH: Ich folge dir gleichfalls - ária a János passióból, BWV 245
HÄNDEL: Tornami a vagheggiar - részlet az Alcina című operából
PURCELL: Hark, the Ech'ing Air - részlet a Tündérkirálynő című operából
MOZART: Exultate, jubilate, K. 165 - Alleluja!
LISZT: In Liebeslust, S. 318
KODÁLY: Várj meg madaram, Op.14, No.3
PUCCINI: Quando m'en vo' soletta - részlet a Bohémélet című operából
DONIZETTI: Regnava nel silenzio - részlet a Lammermoori Lucia című operából

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar művészei
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 5
MENDELSSOHN: Oktett Op. 20
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 6
MENDELSSOHN: C-dúr szimfónia No. 13

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kruppa Bálint tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Az Indiana University rézfúvós kvintettje és a Zeneakadémia diákjai
DUKAS: La Péri - Fanfár
ROLAND BARETT: Three Frames
ANTHONY PLOG: 2. Mozaik rézfúvós kvintettre
DUKE ELLINGTON: It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing (David Kosmyna átirata)
HIDAS: Signal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Artemis Quartett:
Vineta Sareika, Anthea Kreston (hegedű), Gregor Sigl (brácsa), Eckart Runge (cselló)
MENDELSSOHN: 3. (D-dúr) vonósnégyes, Op.44/1
SOSZTAKOVICS: 5. (B-dúr) vonósnégyes, Op.92
SCHUMANN: A-dúr vonósnégyes, Op.41/3

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Kölcsey Kórus
Arte Semplice Kamarakórus
Vezényel: Duffek Ildikó
"Duffek Ildikó karvezetés DLA zárókoncertje"
WEELKES: The Nightingale, the Organ of Delight
WILBYE: Come Shepheard Swaynes
WEELKES: On the Plaines Fairie Traines
FARMER: Faire Phyllis I saw sitting all alone
BENNET: Weepe O Mine Eyes
MORLEY: April is in My Mistris Face
ORBÁN GYÖRGY: Come Away
JEAN BELMONT: The Passionate Shepherd to His Love
BRITTEN: Öt virágének, Op.47 – 4. The Evening Primrose
ARCADELT: Il bianco e dolce cigno
MONTEVERDI: Cor mio, mentre vi miro (a 4. madrigálkötetből)
CLAUSETTI: L’ombra dei boschi d’Aser
CLAUSETTI: Saltavan ninfe
KODÁLY: Négy olasz madrigál – 1. Chi vuol veder, 2. Fior scoloriti, 3. Chi d’amor sente
KOCSÁR MIKLÓS: Négy madrigál – 1. Alkonyi dal, 2. Elfojtódás
VAJDA JÁNOS: Álmok – 1. Álom pávákkal, 2. Szélnóta
PETROVICS: Hervadáskor
TÓTH PÉTER: Magyar madrigálok – 9. Elmehetsz már, 10. Magas hegyről foly le a víz, 12. Bordal (asszonycsúfoló)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)