vissza a cimoldalra
2018-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4393)
Zenei események (995)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1548)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1193)
Edita Gruberova (3063)
modern eszement rendezesek (215)
Élő közvetítések (7599)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3026)
Erkel Színház (9494)
Callas (443)
Franz Schmidt (3242)
Szkrjabin (539)
Momus-játék (5563)
Operett, mint színpadi műfaj (3778)
Jonas Kaufmann (2313)
Pantheon (2285)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Megszeretni könnyebb, mint megérteni (Az árny nélküli asszony Drezdából)
- zéta -, 2012-08-06 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Az árny nélküli asszony Drezdából R. STRAUSS: Die Frau ohne Schatten

Ben Heppner, Deborah Voigt, Hanna Schwarz, Franz Grundheber, Sabine Hass, Andreas Scheibner, André Eckert, Roland Wagenführer
Chor der Sächsischen Staatsoper Dresden
Staatskapelle Dresden
Giuseppe Sinopoli

Warner Classics
2564 66215-5

*

Az áttekinthetetlenül hatalmas operairodalom egyik legkülönlegesebb gyöngyszeme az Árny nélküli asszony, Richard Strauss főműve. És itt, mindjárt az első mondat után meg kell állni, két okból is.

Strauss – az ifjúkori zsengékkel együtt – összesen tizenöt operát segített világra, de a gyakorló operabarátnak jó esetben is maximum csak negyedik-ötödik-hatodikként, és nem főműként jut eszébe az Árny nélküli asszony. Gyöngyszemnek is elég fura nevezni, hiszen nagyon ritkán kerül színre. Ugyan ebből a szempontból aligha tekinthetjük kis hazánkat mérvadónak, de például nálunk mindeddig be sem mutatták, s nem rémlik, hogy valaha is bármely részletét nyilvánosan előadták volna. (Persze, nem tipikusan operagálákra való alkotás.)

Mégis maradjunk a fenti sommás ítélet mellett, talán e cikk végére néhányan egyetértenek velem.

Van a zeneirodalomnak jó néhány olyan alkotása, Beethoventől egészen a mai kortársakig, ahol a komponistát a legkevésbé sem érdekelte, hogy az előadó le tudja-e játszani, el tudja-e énekelni, amit ő papírra vetett. Van a zeneirodalomnak számos darabja, amelynek megírásakor nem számított, hogy bemutatják-e, s ha igen, mikor. És van a zeneirodalomnak elég sok remekműve, melyet a nagyvilág a bemutatáskor értetlenül elutasított és a boldogító megértés csak évtizedekkel vagy akár évszázadokkal később jött el.

E három tétel mindegyike igaz Richard Strauss dalművére, bár nem azonos mértékben. Strauss ugyanis pragmatikus ember volt, akit nagyon is érdekelt, bemutatják-e a darabjait. Igaz viszont, hogy utána már ő sem szánta napi fogyasztásra bő háromórás zeneművét, nagy egyetértésben Hugo von Hofmannsthallal, a szövegíróval. Úgy ítélték, hogy a „Frau” maradjon egyfajta misztériumoperának, amit csak a legtökéletesebb szituációban szabad előadni. Ennek megfelelően a szólamok jó része szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a hagyományos iskolán fölnőtt énekművészeket.

Bölcs döntésnek tűnik tehát a ritka előadásra törekvés a szerzők részéről, de ezzel önkéntelenül is megteremtették a szinte előadhatatlan mű és az operaigazgatók és pálcadiktátorok szeme előtt folytonosan lebegő, a Parnasszusba vezető út máig tartó nimbuszát. Nem csoda, hogy az összes jelentős dirigens és operarendező (az énekesek már kevésbé) mai napig egymás torkát átharapva igyekszik közel kerülni a műhöz. És itt van a következő probléma. Strauss és Hofmannsthal alkotása nem könnyen megközelíthető darab – úgy sejlik: még nekik sem.

Tele van különös és elgondolkodtató szimbólumokkal, amelyek a XX. század egyre gyorsuló világában nem, vagy csak nagyon nehezen fejthetők meg. De megszeretni könnyebben megy, mint megérteni. Előbbihez segítséget ad Strauss a maga fantasztikus hangszerelésével és különös harmóniákra épülő melodikájával, az utóbbit nehezíti a szövegíró a rém szövevényes történettel. Persze, az ilyen feladványok feltörése éri meg igazán, már ha van elég türelmünk hozzá.

Van két páros a darabban, az egyik égi, a másik földi jegyekkel megáldva/megverve. Mind a négyük előtt leküzdendő próbatételek állnak. És még nincs gyermeke egyiküknek sem. Nem, ez nem A varázsfuvola, még ha ennyiből feltűnően emlékeztet is Mozart örökbecsűjére. De maguk a hősök egyesével is megérnek egy misét.

A Császár és a Császárné (az „égi” duó) különös kapcsolatban élnek. Szeretik egymást, de kapcsolatuk mégsem teljes. Talán nem is véletlen, hogy nem jött össze az utód, pedig ez hamarosan a Császár halálához fog vezetni – egy amolyan átokféle miatt. Feladatuk: olyan emberi jellemvonásokra szert tenni, ami feloldja ezt a paradoxont. (A Császárnőnek például nincs árnyéka.)

A másik kettős földi halandó: Barak, a kelmefestő és felesége. Ők is vágyakoznának a gyermek után, de mégis, a munka mindennapos, sivár robotja eddigre totálisan tönkretette kapcsolatukat. Számukra a boldogsághoz vezető vándorút legalább annyira járhatatlan, mint az égi párosnak, és sokban hasonlók a feladataik is: föl kell tudni számolniuk eddigi (eredménytelen) közös életüket ahhoz, hogy megismerjék a másikban szunnyadó valódi szerelmet. Hatalmas feladat!

A történetet tovább bonyolítja a Dajka, Barak három (beteg) fivére, a Császár kedvenc madara, valamint a meg nem születettek vissza-visszatérő hangja. Nem részletezném tovább. A bonyolult történet során a két páros „összetalálkozik”, mindenki ad hozzá valamicskét a cselekmény jó irányba történő alakulásához. Legvégül a Császárné a Kelmefestőné boldogtalansága árán tudná a saját üdvösségét megkapni, de ezt – némi tusakodás után – visszautasítja. És pont ezzel nyeri el azt, s így lesznek a többiek is boldogok.

A darab során az emberi lét összes alaptulajdonsága megjelenik, a rosszak: a féltékenységtől fukarságig, a gonoszságtól a félelemig, a gyávaságtól a hiszékenységig. És ugyanúgy persze a pozitív jellemvonások is: a kedvesség, a gyöngédség, az elmélyültség, a bölcsesség. A történetben ez a legszebb: ugyanazok a hősök lehetnek egyszerre szánandóan alávalók és irigylésre méltóan felsőbbrendűek is.

Strauss hosszú pályája során (az Elektra óta) talán sosem törekedett ennyire a saját hangvétel megteremtésére. Amikor, idősödve, azt – a némiképp jogos – kritikát kapta, hogy önálló arculatát föladva darabjai afféle stílusparódiává „silányultak”, akkor kritikusait elsősorban a Frau és hozzá hasonló alkotásai során rendkívül magasra tett mércéje vezérelte.

Mert vajon hány komponista tudta az emberi lélekben zajló vihart érzékletesebben megfesteni, mint amikor a Császár (valójában alaptalan) féltékenység gyötri. Vagy lehet-e a mélyben zajló gondolatokat nemesebben megfogalmazni, mint amikor Barak ráébred arra, hogy mennyi érték mellett ment el évek során lesütött szemmel. És Strauss igazán elemében van a szituációk zenei felvázolásában is. A katartikus finálé pedig patikamérlegen kiadagolva teszi helyre az egész háromórányi nyűglődés utáni őszinte boldogságvágyunkat.

Strauss operája most a Warner kiadásában jelent meg. Az 1996-ban, a drezdai Semperoperben élőben rögzített produkció legfőbb motorja a jeles dirigens, Giuseppe Sinopoli. Egy zenei vezető, aki tisztában van a feladat nagyságával, és pontosan úgy építi föl a grandiózus alkotást, hogy a hallgató hiányérzet nélkül tud felkelni a fotelból. Az előadás még Sinopoli kiemelkedő életpályáján is csúcsnak tekinthető.

A Császár elképesztően tömény szólamát talán idő előtt kapta meg Ben Heppner. A tenorista a líraibb részeken kellemes hangszínével és szokatlanul puha hangadásával sikeresen jut át, de ez a drámai szituációkban kevésnek bizonyul. E jelenetekben inkább feminin hatást kelt, ami aligha egyezik a szerzők elképzeléseivel. A Császárné szintúgy hatalmas szólamában Deborah Voigt picit szorított magasságokkal, de remekül áll helyt. Nála a fiatalos hang sokkal jobban fekszik, inkább összhangban van Strauss zenei vágyaival, mint férfikollégájánál.

Barak szólamát lenyűgözően intonálja Franz Grundheber. Egyszerre hatalmas és gyöngéd, félelmetes és szeretetre méltó. Nagy alakítás, már ezért érdemes volt Drezdában műsorra tűzni a darabot. Hasonlóan remek benyomásokat kapunk a nálunk jószerivel ismeretlen Sabine Hasstól, aki Barak feleségét alakítja. Hatalmas és kifejező hang. Produkciója semmivel sem marad el a legnagyobbaké (értsd: Birgit Nilssoné és Hildegard Behrensé) mögött. A Dajka szerepében Hanna Schwarz fölöttébb hatásos, egyedül a szólam extrém mélységeinél lehet némi hiányérzetünk.

Szép felvétel. Ha valaki szeretne ezzel a rendkívüli művel megismerkedni, az elérhető kiadványok közt egyelőre nem tudok sok jobbat ajánlani.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Liszt-kukacok Akadémiája

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Asztalos Bence (hegedű), Gábos Judit (zongora), Kertész György (cselló)
CSAJKOVSZKIJ: Évszakok, op. 37b (átirat zongoratrióra)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

15:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Csajkovszkij: A diótörő - szvit

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Vámosi Katalin, Simon Krisztina, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Bajor Filharmonikusok Ifjúsági Zenekarának fúvósai
Vezényel: Mark Mast
J.S. BACH: Karácsonyi Oratórium BWV 248 I., II., III. kantáta

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Karvezetés vizsgakoncert
Sweelinck: Angelus ad pastores ait – motetta
Bruckner: Pange lingua – himnusz
Vezényel: Varga Áron
Croce: Triaca musicale – Mascheratta de' gratiani
Rheinberger: Waldblumen, op. 124 – 1. Abend am Meer
Kodály: Adventi ének
M. Haydn: Missa Tempore Quadragesimae – 2. Credo
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Gerály Anna Borbála
Hauptmann: Du bist ja doch der Herr, op. 42/4
Liszt: Ave Maria
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Schnell Máté
Willaert: Vecchie letrose non valete niente – canzona
Haydn: Abendlied zu Gott, Hob. XXVc:9
Stanford: O living Will, that shalt endure
Kodály: Szép könyörgés
Közreműködik: Magyar Valentin (zongora)
Vezényel: Zsíros Levente
A koncerten közreműködik a Zeneakadémia hallgatóiból alakult kórus.

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - balett

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok
vezényel: Kovács Zoltán
koncertmester: Soltész Ágnes
művészeti vezető: Botvay Károly
Karácsonyi koncert a Weiner Konzervatórium ifjú szólistáival
J.S. BACH: IV. Brandenburgi verseny I. tétel
Seres Barbara, Boros Adrienn (fuvola)
ALBINONI: d-moll Concerto II-I. tétel
Pávási Nikolett (oboa)
HAYDN: C-dúr gordonka verseny III. tétel
Bognár Domonkos (gordonka)
MOZART: Don Ottavio „Dalla sua pace” áriája (Don Giovanni)
Papp Viktor (ének)
VIVALDI: C-dúr concerto-t (RV444) II. I. tétel
Lajkó Ivett (blockflöte)
QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny I. tétel
Kurcsák Viktória (fuvola)
LALO: Spanyol szimfónia I. tétel
Mákszem Fanni (hegedű)
TELEMANN: e-moll Concerto I-II. tétel
Drahos Balázs (trombita)

18:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Csala Éva (gordonka), Vimláti Judit (fuvola), Tarnai Dávid (ének)
Ad Libitum Gitáregyüttes
konferál: Bárkányi Judit
Klasszikus gitárzene a reneszánsztól a XXI. század zenéjéig.

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Pozsonyi úti Református Templom

Sümegi Eszter, Pataki Adorján , Fellegi Balázs
Haydn Filharmónia
A. Vivaldi, G.F. Händel, J. S. Bach, J, Haydn , W. A. Mozart , R. Strauss művei

19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Bódi Zsófia, Wittinger Gertrúd, Megyesi-Schwartz Lúcia, Horváth István, Sándor Csaba
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Bizják Dóra, József Ács, Zentai Károly (zongora)
Vezényel: Janos Acs
ROSSINI: Korinthosz ostroma – Pamira áriája
ROSSINI: Mózes – jelenet az I. felvonásból, Mózes imája
SCHUBERT: Mirjam győzelmi dala
ROSSINI: Kis ünnepi mise

19:45 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Yeree Suh (szoprán), Fulvio Bettini (bariton)
Budapesti Fesztiválzenekar
Művészeti vezető és koncertmester: Midori Seiler
Barokk gesztika: Sigrid T’Hooft
GEMINIANI: 12. (d-moll) concerto grosso („La Follia”)
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (1. rész)
TORELLI: g-moll („Karácsonyi”) concerto grosso, op. 8/6
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (2. rész)
VIVALDI: Esz-dúr triószonáta, RV 65 – 2. Allemanda, 3. Sarabanda
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (3. rész)
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Kuti László (klarinét)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Gilbert Varga
HAYDN: C-dúr szimfónia No. 9, Hob. I:9
MOZART: A-dúr klarinétverseny, KV 622
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei
A mai nap
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1917 • Hilde Zadek, énekesnő
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)