vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61158)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Operett, mint színpadi műfaj (3722)
Kiss B. Atilla (182)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2933)
Élő közvetítések (7456)
Lisztről emelkedetten (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4356)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Megszeretni könnyebb, mint megérteni (Az árny nélküli asszony Drezdából)
- zéta -, 2012-08-06 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Az árny nélküli asszony Drezdából R. STRAUSS: Die Frau ohne Schatten

Ben Heppner, Deborah Voigt, Hanna Schwarz, Franz Grundheber, Sabine Hass, Andreas Scheibner, André Eckert, Roland Wagenführer
Chor der Sächsischen Staatsoper Dresden
Staatskapelle Dresden
Giuseppe Sinopoli

Warner Classics
2564 66215-5

*

Az áttekinthetetlenül hatalmas operairodalom egyik legkülönlegesebb gyöngyszeme az Árny nélküli asszony, Richard Strauss főműve. És itt, mindjárt az első mondat után meg kell állni, két okból is.

Strauss – az ifjúkori zsengékkel együtt – összesen tizenöt operát segített világra, de a gyakorló operabarátnak jó esetben is maximum csak negyedik-ötödik-hatodikként, és nem főműként jut eszébe az Árny nélküli asszony. Gyöngyszemnek is elég fura nevezni, hiszen nagyon ritkán kerül színre. Ugyan ebből a szempontból aligha tekinthetjük kis hazánkat mérvadónak, de például nálunk mindeddig be sem mutatták, s nem rémlik, hogy valaha is bármely részletét nyilvánosan előadták volna. (Persze, nem tipikusan operagálákra való alkotás.)

Mégis maradjunk a fenti sommás ítélet mellett, talán e cikk végére néhányan egyetértenek velem.

Van a zeneirodalomnak jó néhány olyan alkotása, Beethoventől egészen a mai kortársakig, ahol a komponistát a legkevésbé sem érdekelte, hogy az előadó le tudja-e játszani, el tudja-e énekelni, amit ő papírra vetett. Van a zeneirodalomnak számos darabja, amelynek megírásakor nem számított, hogy bemutatják-e, s ha igen, mikor. És van a zeneirodalomnak elég sok remekműve, melyet a nagyvilág a bemutatáskor értetlenül elutasított és a boldogító megértés csak évtizedekkel vagy akár évszázadokkal később jött el.

E három tétel mindegyike igaz Richard Strauss dalművére, bár nem azonos mértékben. Strauss ugyanis pragmatikus ember volt, akit nagyon is érdekelt, bemutatják-e a darabjait. Igaz viszont, hogy utána már ő sem szánta napi fogyasztásra bő háromórás zeneművét, nagy egyetértésben Hugo von Hofmannsthallal, a szövegíróval. Úgy ítélték, hogy a „Frau” maradjon egyfajta misztériumoperának, amit csak a legtökéletesebb szituációban szabad előadni. Ennek megfelelően a szólamok jó része szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a hagyományos iskolán fölnőtt énekművészeket.

Bölcs döntésnek tűnik tehát a ritka előadásra törekvés a szerzők részéről, de ezzel önkéntelenül is megteremtették a szinte előadhatatlan mű és az operaigazgatók és pálcadiktátorok szeme előtt folytonosan lebegő, a Parnasszusba vezető út máig tartó nimbuszát. Nem csoda, hogy az összes jelentős dirigens és operarendező (az énekesek már kevésbé) mai napig egymás torkát átharapva igyekszik közel kerülni a műhöz. És itt van a következő probléma. Strauss és Hofmannsthal alkotása nem könnyen megközelíthető darab – úgy sejlik: még nekik sem.

Tele van különös és elgondolkodtató szimbólumokkal, amelyek a XX. század egyre gyorsuló világában nem, vagy csak nagyon nehezen fejthetők meg. De megszeretni könnyebben megy, mint megérteni. Előbbihez segítséget ad Strauss a maga fantasztikus hangszerelésével és különös harmóniákra épülő melodikájával, az utóbbit nehezíti a szövegíró a rém szövevényes történettel. Persze, az ilyen feladványok feltörése éri meg igazán, már ha van elég türelmünk hozzá.

Van két páros a darabban, az egyik égi, a másik földi jegyekkel megáldva/megverve. Mind a négyük előtt leküzdendő próbatételek állnak. És még nincs gyermeke egyiküknek sem. Nem, ez nem A varázsfuvola, még ha ennyiből feltűnően emlékeztet is Mozart örökbecsűjére. De maguk a hősök egyesével is megérnek egy misét.

A Császár és a Császárné (az „égi” duó) különös kapcsolatban élnek. Szeretik egymást, de kapcsolatuk mégsem teljes. Talán nem is véletlen, hogy nem jött össze az utód, pedig ez hamarosan a Császár halálához fog vezetni – egy amolyan átokféle miatt. Feladatuk: olyan emberi jellemvonásokra szert tenni, ami feloldja ezt a paradoxont. (A Császárnőnek például nincs árnyéka.)

A másik kettős földi halandó: Barak, a kelmefestő és felesége. Ők is vágyakoznának a gyermek után, de mégis, a munka mindennapos, sivár robotja eddigre totálisan tönkretette kapcsolatukat. Számukra a boldogsághoz vezető vándorút legalább annyira járhatatlan, mint az égi párosnak, és sokban hasonlók a feladataik is: föl kell tudni számolniuk eddigi (eredménytelen) közös életüket ahhoz, hogy megismerjék a másikban szunnyadó valódi szerelmet. Hatalmas feladat!

A történetet tovább bonyolítja a Dajka, Barak három (beteg) fivére, a Császár kedvenc madara, valamint a meg nem születettek vissza-visszatérő hangja. Nem részletezném tovább. A bonyolult történet során a két páros „összetalálkozik”, mindenki ad hozzá valamicskét a cselekmény jó irányba történő alakulásához. Legvégül a Császárné a Kelmefestőné boldogtalansága árán tudná a saját üdvösségét megkapni, de ezt – némi tusakodás után – visszautasítja. És pont ezzel nyeri el azt, s így lesznek a többiek is boldogok.

A darab során az emberi lét összes alaptulajdonsága megjelenik, a rosszak: a féltékenységtől fukarságig, a gonoszságtól a félelemig, a gyávaságtól a hiszékenységig. És ugyanúgy persze a pozitív jellemvonások is: a kedvesség, a gyöngédség, az elmélyültség, a bölcsesség. A történetben ez a legszebb: ugyanazok a hősök lehetnek egyszerre szánandóan alávalók és irigylésre méltóan felsőbbrendűek is.

Strauss hosszú pályája során (az Elektra óta) talán sosem törekedett ennyire a saját hangvétel megteremtésére. Amikor, idősödve, azt – a némiképp jogos – kritikát kapta, hogy önálló arculatát föladva darabjai afféle stílusparódiává „silányultak”, akkor kritikusait elsősorban a Frau és hozzá hasonló alkotásai során rendkívül magasra tett mércéje vezérelte.

Mert vajon hány komponista tudta az emberi lélekben zajló vihart érzékletesebben megfesteni, mint amikor a Császár (valójában alaptalan) féltékenység gyötri. Vagy lehet-e a mélyben zajló gondolatokat nemesebben megfogalmazni, mint amikor Barak ráébred arra, hogy mennyi érték mellett ment el évek során lesütött szemmel. És Strauss igazán elemében van a szituációk zenei felvázolásában is. A katartikus finálé pedig patikamérlegen kiadagolva teszi helyre az egész háromórányi nyűglődés utáni őszinte boldogságvágyunkat.

Strauss operája most a Warner kiadásában jelent meg. Az 1996-ban, a drezdai Semperoperben élőben rögzített produkció legfőbb motorja a jeles dirigens, Giuseppe Sinopoli. Egy zenei vezető, aki tisztában van a feladat nagyságával, és pontosan úgy építi föl a grandiózus alkotást, hogy a hallgató hiányérzet nélkül tud felkelni a fotelból. Az előadás még Sinopoli kiemelkedő életpályáján is csúcsnak tekinthető.

A Császár elképesztően tömény szólamát talán idő előtt kapta meg Ben Heppner. A tenorista a líraibb részeken kellemes hangszínével és szokatlanul puha hangadásával sikeresen jut át, de ez a drámai szituációkban kevésnek bizonyul. E jelenetekben inkább feminin hatást kelt, ami aligha egyezik a szerzők elképzeléseivel. A Császárné szintúgy hatalmas szólamában Deborah Voigt picit szorított magasságokkal, de remekül áll helyt. Nála a fiatalos hang sokkal jobban fekszik, inkább összhangban van Strauss zenei vágyaival, mint férfikollégájánál.

Barak szólamát lenyűgözően intonálja Franz Grundheber. Egyszerre hatalmas és gyöngéd, félelmetes és szeretetre méltó. Nagy alakítás, már ezért érdemes volt Drezdában műsorra tűzni a darabot. Hasonlóan remek benyomásokat kapunk a nálunk jószerivel ismeretlen Sabine Hasstól, aki Barak feleségét alakítja. Hatalmas és kifejező hang. Produkciója semmivel sem marad el a legnagyobbaké (értsd: Birgit Nilssoné és Hildegard Behrensé) mögött. A Dajka szerepében Hanna Schwarz fölöttébb hatásos, egyedül a szólam extrém mélységeinél lehet némi hiányérzetünk.

Szép felvétel. Ha valaki szeretne ezzel a rendkívüli művel megismerkedni, az elérhető kiadványok közt egyelőre nem tudok sok jobbat ajánlani.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)