vissza a cimoldalra
2017-11-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60142)
Milyen zenét hallgatsz most? (24981)
Momus társalgó (6274)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Joan Sutherland - La Stupenda (107)
Luciano Pavarotti (78)
Gaetano Donizetti (939)
Erkel Színház (8519)
Brahms, Johannes (156)
Miklósa Erika (1216)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2427)
Operett, mint színpadi műfaj (3391)
Élő közvetítések (6693)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1186)
Bartók Béla szellemisége (239)
Franz Schmidt (2959)
Kelemen Zoltán, operaénekes (86)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4109)
A nap képe (1988)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (563)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Bordó szopránok, lila mezzó, acélkék tenor, no meg a fekete basszusok (Operaslágerek a szegedi Városházán)
Operatikus, 2012-08-01 [ Vidéken ]
nyomtatóbarát változat

Operaslágerek a szegedi Városházán Hangszóróktól és potméterektől elkínzott fülünket kezelni a szegedi Városházára indultunk július 30-án. A Parasztbecsület és a Bajazzók agyonerősített Dóm téri előadásai után ellenállhatatlanul vágyakoztunk valódit hallani. Hamar kiderült: nem önmagában az erősítő betegít, s nem egyedül a természetes hang gyógyít.

Az első pár szám feledhető volt. A meleg nyári este akkor izzott föl először, amikor átismételtették velünk a Mascagni-darabot. Santuzza és Alfio sematikus duettjét Miksch Adrienn és Cseh Antal magyarul énekelte – egy miskolci produkcióból importálva. Itt végre megjelentek a szenvedélyek, a szoprántól igazi pianókat és valódi fortékat hallottunk. S létrejött az, ami miatt ezt a műfajt még annyira lehet szeretni: az emberi hang közvetlen érzelemkifejezése. Különösen a Santuzza elbeszélésének nevezett részben volt pregnáns a különbség.

A színvonal továbbra is egyenetlen maradt, bár kirívóan gyöngék nem voltak. A basszus Cser Krisztiánt eddig oratóriumokban hallottam a legjobbnak. Ezúttal két statikus áriájában, (Fiescóéban a Boccanegrából és különös Sarastro F-dúr slágerében) kevésnek tűnt, hiányzott az ihlet hőfoka. Don Giovanni Zerlinával (Kovács Éva) énekelt csábító duettje pedig egyáltalán nem az ő világa, sem hangjából, sem mozdulatiból nem sugárzik a nő iránt érzett olthatatlan vágy. Annál meglepőbb volt viszont, hogy az este egyik csúcspontjának bizonyult a Cseh Antallal énekelt Hadarókettős. Ebben a basszusszerepet, Don Pasqualét a (bassz?)bariton Cseh, a baritonszólamot viszont, a basszus Cser elevenítette meg – és mindketten telibe találták a karaktert! Cseh igazi mérges öregúrnak hatott. (Még néhány összetéveszthetetlen Gregor-gesztust is bevetett egykori, felülmúlhatatlan Pasqualénktól.) A magas, blazírt Cser pedig igazi gavallérnak hatott, megjelenésre és dallamformálásra egyaránt. Íme, egy újabb bizonyíték, milyen csacsiság a hangfajok merev értelmezése!

Különösen fiatal énekeseknél feltűnő, mennyivel ihletettebben, értelmesebben énekelnek egy áriát, duettet, vagy bármilyen részletet, ha a szerepet már színpadon is alakították. A frissdiplomás Kovács Éva a Pillangó Cseresznyevirág-kettősében volt a legjobb, amit már néhányszor a Szegedi Nemzetiben egészben is eljátszhatott.
Nem tudom,Mester Viktória énekelte-e a már Suzukit, de az az érzésem, neki mindegy. Az ifjú mezzó bármely karaktert magabiztosan ragad meg, a legkülönbözőbb stílusokban „helyből” hajszálpontosan találja el hangját – legyen az a kacér Rosina vagy a tenger hullámzását imitáló Miklós a Hoffmann meséiből. Persze lehet, hogy csak egyszerűen nagyon tehetséges.

Ha már Kovács Éva elénekelte Gounod Rómeó és Júliájából a mutatós, de csak közepesen ismert keringőt (amit egyébként a városi publikum többször meghallgathatott az elmúlt 20 évben), akkor szívesen vettem volna Rómeó nevezetes, „L'amor, l'amour” kezdetű áriáját is (amely az én emlékezem szerint még soha nem hangzott föl nyilvánosan Szegeden), különösen, hogy az est tenorja már énekelte a szerepet.
Ha van operasláger egyáltalán, akkor az a „La donna e mobile” a Rigolettóból. Természetesen Balczó Péter belevette a programjába (jövőre műsoron is lesz), ám a nevezetes szóló csak közepesen sikerült, a záró magas h rövid és sápadt volt. Pedig az operához, különösen a slágerekhez a bravúr is hozzátartozik. (Ha lett volna igazi bravúr, tán a másik operaspecialitás, az ismétlés sem maradt volna el.) Az első számokból úgy tűnt, tenorunk csak közepes napot fogott ki, ám az est második felében izzó, magabiztos Pinkerton-áriával lepett meg. Tán mondanom sem kell: egyik sikeres színpadi szerepéből.

A fellépő énekesnők mindegyike (számítsuk hozzájuk a műsorvezetőt, Beslin Anitát is) elbűvölő jelenség is egyben, s hölgyeink lenyűgöző nyárestélyikben pompáztak – furcsamód szinte mindannyian pirosban. Kovács kisasszony bíborvörösben, Adrienn bordóban, Viktória lilás árnyalatban. A két mélyhangú férfi sajna az unalmas fekete szmokingot választotta, tenorunk nyakkendő nélküli acélkék öltönye viszont nagyszerű választás volt. Egy nyáresti hangversenynek életeleme az ízléses látvány. Toronykői Attila rendező épített a sárga udvarra pár lépcsőt, sövényfalat – ügyesen adva jelzésszerű teatralitást a fölhangzó számoknak.

Az énekszámok között Szabó Róbertfuvolán és Bábel Klára (sugárzó királykékben) hárfán adott elő operaátiratokat, lehetőséget adva a jórészt szakértő publikumnak, hogy értékelje magában az előző énekesblokkot, vagy csak egyszerűen bámulja a csillagos, csaknem teliholdas eget.

Nos, a csillagok akkor ragyogtak föl igazán, amikor Miksch Adrienn belefogott Maddalena áriájába az Andrea Chenier-ből. Ő ugyan csak ősszel fogja énekelni a szerepet Szegeden, de az ária érzelmi komplexitása, lelki viharai máris megrendítően tombolnak lelkében és hangjában.
Egy zajos siker után nehéz megszólalni. Szegény Cseh Antalnak az egyik emeleti ablakban, a lépcső tetejében kellett indítani Mefisztó diabolikus Rondóját a Faustból, ráadásul nem mondták meg neki, hogy a korlát alig van rögzítve, úgyhogy majdnem leesett. A kettős hendikep kizökkentette, többször is összekeverte a versszakok szövegeit, csak erős koncentrációval tudta végigénekelni a számot. A végére magára talált, énekelt még egy dörgedelmes felső g-t, de a majdnem-baleset a formálás rovására ment.

Oberfrank Péterváltozó erejű inspirációt sugárzott előre énekeseinek a zongora mögül, legbiztosabban a komikus számok karakterét ragadta meg.

Nikolényi István szabadtéri igazgatósága alatt minden nyáron volt koncert (legtöbbször a Városháza udvarán), amelyen részt vettek a Dóm téri operaprodukció főszereplői, külföldi vendégei is. A zsúfolt nézőtér bizonyította, mekkora igény van erre a hagyományra.

Operslágerek a szegedi Városházán
A képeket Roboz István készítette

legújabb:
Kelemen Zoltán - 2017-11-24
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-Kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUBERT: Három zongoradarab, D. 946
LISZT: A Villa d'Este ciprusai 1-2
LISZT: A Villa d'Este szökőkútjai

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

11:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

A Michel Sogny módszer, a tradícionális magyar zongoratanítás és 40 év tapasztalata itthon és külföldön
Szentpéteri Gabriella bemutató tanítása

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Massimo Mercelli (fuvola)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Andrea Vitello
BACH: h-moll szvit BWV 1067
MOZART: G-dúr fuvolaverseny K. 313
SCHUMANN: I. szimfónia Op.38

17:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Szives Márton (marimba, ütőhangszerek)
Mucsi Gergő (ütőhangszerek), Paragi Balázs (zongora)
"Hangulatkoncert"
KEIKO ABE: Wind in the Bamboo Grove (Szél a bambuszligetben)
ANDERS KOPPEL: Marimbakoncert
ASKELL MASSON: Kim
LUIGI MARINARO: Specchio (Tükör)
PETER GARLAND: Apple Blossom (Almavirág)

17:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Budapesti Vonósok
Házigazda: Molnár Szabolcs
CORELLI: D-dúr concerto grosso Op. 6 Nr. 4
LIGETI GYÖRGY: Régi magyar táncok
LIGETI GYÖRGY: Ramification
KURTÁG GYÖRGY: Művek kamarazenekarra

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Ji Eun Yook (hegedű), Jihyun Cho (zongora)
A MÁV Szimfonikusok Kamarazenekara (Euro Sinfonietta Wien)
Vezényel: Alfredo Sorichetti
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218
MOZART: 20. (d-moll) zongoraverseny, K. 466
HAYDN: 1. (D-dúr) szimfónia, Hob. I:1

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Ducza Nóra, Jekl László (ének)
Várallyay Ágnes (csembaló)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Művészeti vezető: Németh Pál – fuvola
COUPERIN: Salve Regina
Qui dat nivem (147. Psalm)
Domine salvum fac Regem
La Sultanne
Les Nations – Premier Ordre «La Françoise»
Concert Royaux – Troisieme Concert

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
vez.: Szenthelyi Miklós


18:00 : Szombathely
Agora Savaria

Szombathely Koncert Fúvószenekar
"60 éves jubileumi koncert"

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Wing Singers Gospel
Cantissimo
Trillák Kórus – Mohács, Babits Kamarakórus

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Fülep Márk (fuvola), Granik Anna (zongora)
"Bach összes fuvolaszonátája"

19:00 : Vác
Bartók - Pikéthy Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola AM

Ábrahám Márta (hegedű)
Vác Civitas Szimfonikus Zenekar
vez.: Sándor Bence
BEETHOVEN: VII. szimfónia
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny
A mai nap
született:
1901 • Serly Tibor, hegedűs, zeneszerző († 1978)
1904 • Nádasdy Kálmán, rendező († 1980)