vissza a cimoldalra
2017-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59886)
Társművészetek (1211)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Bartók Béla szellemisége (212)
Erkel Színház (8353)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1121)
Balett-, és Táncművészet (5406)
Élő közvetítések (6641)
Lehár Ferenc (578)
Jonas Kaufmann (2132)
Pantheon (2104)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2362)
Marton Éva (718)
Operett, mint színpadi műfaj (3288)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (298)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1113)
Franz Schmidt (2921)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (467)
Zenetörténet (191)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A felfedezéssel még várunk egy kicsinykét (Donizetti: Marino Faliero)
- zéta -, 2012-07-18 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Donizetti: Marino Faliero DONIZETTI: Marino Faliero

Giorgio Surian, Rachele Stanisci, Ivan Magri, Luca Grassi, Luca Dall’Amico, Leonardo Gramegna, Domenico Menini, etc.
Orchestra & Chorus of the Bergamo Musica Festival Gaetani Donizetti
Bruno Cinquegrani

Naxos
8.660303-04

*

Donizetti tíz nap alatt befejez egy operát. Meg kell hagyni, lehet, hogy kifütyülik, de nem számít, mert ugyanannyit fizetnek érte, és már mehet is szórakozni. Ha végül megrendül a jóhíre, akkor keményen kell dolgoznia, ami nincs ínyére.” – írta a döbbent Felix Mendelssohn, amikor Itáliában járva megtapasztalta a bel canto alkotóinak munkamódszerét, majd közli azt is, milyen, amikor Donizetti „keményen” dolgozik: „Ezért néha három hetet is fordít egy operára, és megszenved némely áriával, hogy visszanyerje a közönség kegyeit…”

Úgy tűnik, Mendelssohn feljegyzéseiben nincs különösebb túlzás. A leírás pontosan egybevág mások visszaemlékezéseivel. Maguk a komponisták sem tiltakoztak a gyanúsítgatás ellen, sőt, büszkén kérkedtek villámgyors alkotói képességükkel. Innen nézve azt is mondhatjuk: a kor egyik legkönnyebb kenyérkeresetét űzhették a tehetségesebb komponisták.

No, itt a lényeg: a tehetség. Ami feljavította a nehézkes librettót, az unalmas cselekményt, sőt, akár az ezerszer hallott motívumot is, mert a korai bel canto alkotóinak mindebből volt részük bőven.

Az 1834/35-ös évadban három Donizetti-opera került közönség elé, a Stuart Mária Nápolyban, a Gemma di Vergy Milánóban és a Marino Faliero Párizsban. Ez az időszak nem volt különösebben kirívóan túlterhelt komponistánk számára, aki ráadásul már készítette elő a következő szezon új bemutatóját, a Lammermoori Luciát.

A Marino Faliero azért különleges alkotás Donizetti életművében, mert ez az első munkája, ami Itálián kívül került közönség elé. Ha úgy tetszik, ekkor válik nemzetközi hírű komponistává, bár korábbi művei némelyikét már a legjelentősebb európai színházak is műsorra tűzték. 38 éves ekkor, ugyan – később végzetesnek bizonyuló – betegsége már időről időre ledönti, de még alkotóereje teljében van.

Van egy sor furcsaság a Marino Faliero bemutatója körül. Először is minimum érdekes, hogy egy tipikus olasz történetet dolgozott fel Donizetti a párizsi bemutatkozása számára. Amolyan Boccanegra-téma, ahol a velencei dózse fő államférfiúi tevékenységét a patríciusok és plebejusok (amúgy sikertelen) összebékítése jelenti. Különös még, hogy a párizsi Théatre Italienben mindössze két hónappal korábban mutatták be a nagy rivális, Vincenzo Bellini utolsó operáját, A puritánokat. Persze, nagy idők voltak, mondhatjuk. Talán befolyásolta még a komponista döntését az is, hogy újabb két hónappal később a Théatre Italien társulata londoni vendégjátékra ment, ahol végül is – egyebek mellett – Donizetti operája is felcsendülhetett. Egyenes út a világhír felé.

De a Marino Faliero mindazok ellenére, hogy a bemutató után 5 évvel már Pesten is magyar nyelven adták, viszonylag hamar eltűnt a süllyesztőben. Pedig a mű ritka erényekkel bír. Donizetti a zenekar számára a korban szokatlan, rendkívül kifejező kíséretet komponált, ami minden esetben a téma, a drámai helyzet pontos aláfestését szolgálja, s ebben megelőlegezi még Verdi középső korszakát is. Ugyan több kísérlet történt e számos értéket tartalmazó alkotás felélesztésére, az igazi felfedezés még várat magára. Úgy tűnik, ebben a Naxosnál most megjelent felvétel sem fog valódi áttörést hozni.

A bergamói Gaetano Donizetti Fesztivál 2008-as előadásának felvétele tisztességes, szolid munkának tűnik, viszont az a spiritusz hiányzik belőle, ami az elfeledett alkotások újrafelfedezésénél az elmúlt fél évszázadban oly fontos szerepet játszott. Egy kellően dinamikus dirigens vagy egy fantasztikus énekes, legyen akár szoprán, tenor vagy basszus. És ebben a műben bármelyik lehetne. Van ebben az operában ugyanis három fantasztikus szerep tehát, viszont esetünkben egyik megoldás sem jut tovább a korrekt másodosztályú színvonalnál.

Az alapprobléma szinte mindenütt a hangszín minősége. Az olaszországi első osztályt a másodiktól hagyományosan a hangszín különbözteti meg. A címszerepben Giorgio Surian alapvetően szálkás hangja még kellően férfias karaktert kölcsönözne a dózse alakítójának, ám a pályán lehúzott bő negyedszázad maradandó nyomai alkalmatlanná teszik az énekest a lemezfelvételre. Legnagyobb probléma a ta-a-a-artott hangokkal van, ahol méretes amplitúdókkal vágja tönkre a dallamot, alapvetően akadályozva bárminemű élvezetet.

A dózse feleségét, Elenát alakító Rachele Stanisci egyszerűbb eset. Az énekesnő ugyan technikailag mindent tökéletesen és hibátlanul old meg, de az érdes, mondhatni kellemetlen hangszín mindent megöl. Próbálkoztam megbarátkozni vele (némely esetben szokott sikerülni), de ezúttal nem jött össze. Kár, mert az előadásmód önmagában kulturált és kellően kifejező lenne.

A tenorhős Fernando (ő az, aki elszereti a dózse hitvesét) helyzetét maga Donizetti nehezítette meg rettentően. A szólam – merjük kimondani – elénekelhetetlen a ma tenoristái számára. A komponista Giovanni Battista Rubini részére írta, és már maga ez a tény ledolgozhatatlan hátrányt jelentett a fiatal Ivan Magri számára. Magri becsülettel küzd a feladattal. Melizmákkal teletűzdelt, gyilkos magasságokban kalandozó áriája, a „Io ti veggio” gyorsrészében még egy d’-t is kigyötör magából, de ez nem ellensúlyozza gyermekien soványka és sápadt hangszínét.

Hogy azért nincs minden elveszve, azt a Gondolás aprócska dalát igazi olasz varázzsal tolmácsoló Domenico Menini tudja sugallani. Azt gondolom, érdemes megjegyezni a nevét.

Kicsit sótlan, de pontos stílusismerettel rendelkező dirigenst ismerhettünk meg Bruno Cinquegrani személyében. Vezetése alatt alapjaiban megszületett a mű, de a darab izgalmas szélsőségei nélkül.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Előadás diákoknak Kodály Zoltán halálának 50. és Lajtha László születésének 125. évfordulója alkalmából
Bartók, Kodály és Lajtha zenekari művei
Előadó: Solymosi Tari Emőke (PhD), zenetörténész, az MMA rendes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Liszt Ferenc születésnapi hangverseny"
A Liszt Társaság rendezvénye

18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye

"Thurzó Zoltán interaktív zongoraestje"
Invocation (Invokáció)
Ave Maria (Üdvöz légy, Mária)
Bénédiction de Dieu dans la solitude (Isten dícsőitése a magányban)
Pensée des morts (Emlékezés a holtakra)
Pater noster (Miatyánk)
Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
Funérailles (Temetés)
Miserere, d’après Palestrina (Miserere, Palestrina nyomán)
Cím nélkül: Andante lagrimoso
Cantique d’amour (Szerelmi himnusz)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

Moment’s Notice Trio:
ifj. Kurtág György (elektronikus hangszerek), Lukács Miklós (cimbalom), Gőz László (harsona, basszustrombita, kagylók)
"Jazz Itt!"

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

"A zene ölelésében"
A Transilvanum Alapítvány jótékonysági koncertje

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi táncklub - tanít a Mare Temporis"
Válogatás a 17-19. századi báltermek népszerű társastáncaiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Harmonia Caelestis Barokk Zenekar:
Bertalan Andrea, Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor, Tóth-Vajna Gergely (csembaló)
JOHANN PHILIPP KIRNBERGER: G-dúr fuvolaszonáta
CARL PHILIPP EMMANUEL BACH: e-moll fuvolaszonáta, Wq. 124, H.
WILHELM FRIEDEMANN BACH: D-dúr trió 2 fuvolára és basso continuora F. 48.
JOHANN CHRISTIAN BACH: F-dúr szonáta 4 kézre, Op. 18, No. 6
JOHANN SEBASTIAN BACH: G-dúr triószonáta BWV 1039

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Pozsár Eszter (fuvola), Stefan Varga (gitár)
"klasszikus és jazz"
I. GIULIANI: Grand Serenade Op. 82.
II. Brothers In Art - lemezbemutató koncert

19:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 1.
Feldobott kő (1969) / SÁRA Sándor (rend.)

19:30 : Budapest
Budapesti Kongresszusi Központ

Várdai István (cselló)
Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Baráti Kristóf
MUSZORGSZKIJ: Éj a kopár hegyen
SOSZTAKOVICS: I. gordonkaverseny Op.107
DVOŘÁK: IX. (Újvilág) szimfónia, e-moll, Op.95

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sakata Tomoki (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Somos Csaba
ERKEL: Ünnepi nyitány
MIHALOVICS ÖDÖN: Gyászzene Deák Ferenc emlékére
LISZT: I. Zongoraverseny Esz-dúr
MOSONYI MIHÁLY: Gyászhangok Széchenyi halálára
LISZT: Hungária – szimfonikus költemény

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Emanuel Ax (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Fischer Iván
J.S. BACH: III. (D-dúr) szvit, BWV 1068
MOZART: d-moll zongoraverseny, K.466
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op.36
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1923 • Robert Craft, karmester
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)