vissza a cimoldalra
2018-02-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3943)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60480)
Kedvenc előadók (2820)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

Jonas Kaufmann (2170)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (628)
Élő közvetítések (6920)
Ilosfalvy Róbert (791)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2611)
Pantheon (2181)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1203)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4181)
Palcsó Sándor (203)
Operett, mint színpadi műfaj (3522)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (640)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6520)
Simándy József - az örök tenor (516)
Komlóssy Erzsébet (35)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1321)
Franz Schmidt (3062)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A felfedezéssel még várunk egy kicsinykét (Donizetti: Marino Faliero)
- zéta -, 2012-07-18 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Donizetti: Marino Faliero DONIZETTI: Marino Faliero

Giorgio Surian, Rachele Stanisci, Ivan Magri, Luca Grassi, Luca Dall’Amico, Leonardo Gramegna, Domenico Menini, etc.
Orchestra & Chorus of the Bergamo Musica Festival Gaetani Donizetti
Bruno Cinquegrani

Naxos
8.660303-04

*

Donizetti tíz nap alatt befejez egy operát. Meg kell hagyni, lehet, hogy kifütyülik, de nem számít, mert ugyanannyit fizetnek érte, és már mehet is szórakozni. Ha végül megrendül a jóhíre, akkor keményen kell dolgoznia, ami nincs ínyére.” – írta a döbbent Felix Mendelssohn, amikor Itáliában járva megtapasztalta a bel canto alkotóinak munkamódszerét, majd közli azt is, milyen, amikor Donizetti „keményen” dolgozik: „Ezért néha három hetet is fordít egy operára, és megszenved némely áriával, hogy visszanyerje a közönség kegyeit…”

Úgy tűnik, Mendelssohn feljegyzéseiben nincs különösebb túlzás. A leírás pontosan egybevág mások visszaemlékezéseivel. Maguk a komponisták sem tiltakoztak a gyanúsítgatás ellen, sőt, büszkén kérkedtek villámgyors alkotói képességükkel. Innen nézve azt is mondhatjuk: a kor egyik legkönnyebb kenyérkeresetét űzhették a tehetségesebb komponisták.

No, itt a lényeg: a tehetség. Ami feljavította a nehézkes librettót, az unalmas cselekményt, sőt, akár az ezerszer hallott motívumot is, mert a korai bel canto alkotóinak mindebből volt részük bőven.

Az 1834/35-ös évadban három Donizetti-opera került közönség elé, a Stuart Mária Nápolyban, a Gemma di Vergy Milánóban és a Marino Faliero Párizsban. Ez az időszak nem volt különösebben kirívóan túlterhelt komponistánk számára, aki ráadásul már készítette elő a következő szezon új bemutatóját, a Lammermoori Luciát.

A Marino Faliero azért különleges alkotás Donizetti életművében, mert ez az első munkája, ami Itálián kívül került közönség elé. Ha úgy tetszik, ekkor válik nemzetközi hírű komponistává, bár korábbi művei némelyikét már a legjelentősebb európai színházak is műsorra tűzték. 38 éves ekkor, ugyan – később végzetesnek bizonyuló – betegsége már időről időre ledönti, de még alkotóereje teljében van.

Van egy sor furcsaság a Marino Faliero bemutatója körül. Először is minimum érdekes, hogy egy tipikus olasz történetet dolgozott fel Donizetti a párizsi bemutatkozása számára. Amolyan Boccanegra-téma, ahol a velencei dózse fő államférfiúi tevékenységét a patríciusok és plebejusok (amúgy sikertelen) összebékítése jelenti. Különös még, hogy a párizsi Théatre Italienben mindössze két hónappal korábban mutatták be a nagy rivális, Vincenzo Bellini utolsó operáját, A puritánokat. Persze, nagy idők voltak, mondhatjuk. Talán befolyásolta még a komponista döntését az is, hogy újabb két hónappal később a Théatre Italien társulata londoni vendégjátékra ment, ahol végül is – egyebek mellett – Donizetti operája is felcsendülhetett. Egyenes út a világhír felé.

De a Marino Faliero mindazok ellenére, hogy a bemutató után 5 évvel már Pesten is magyar nyelven adták, viszonylag hamar eltűnt a süllyesztőben. Pedig a mű ritka erényekkel bír. Donizetti a zenekar számára a korban szokatlan, rendkívül kifejező kíséretet komponált, ami minden esetben a téma, a drámai helyzet pontos aláfestését szolgálja, s ebben megelőlegezi még Verdi középső korszakát is. Ugyan több kísérlet történt e számos értéket tartalmazó alkotás felélesztésére, az igazi felfedezés még várat magára. Úgy tűnik, ebben a Naxosnál most megjelent felvétel sem fog valódi áttörést hozni.

A bergamói Gaetano Donizetti Fesztivál 2008-as előadásának felvétele tisztességes, szolid munkának tűnik, viszont az a spiritusz hiányzik belőle, ami az elfeledett alkotások újrafelfedezésénél az elmúlt fél évszázadban oly fontos szerepet játszott. Egy kellően dinamikus dirigens vagy egy fantasztikus énekes, legyen akár szoprán, tenor vagy basszus. És ebben a műben bármelyik lehetne. Van ebben az operában ugyanis három fantasztikus szerep tehát, viszont esetünkben egyik megoldás sem jut tovább a korrekt másodosztályú színvonalnál.

Az alapprobléma szinte mindenütt a hangszín minősége. Az olaszországi első osztályt a másodiktól hagyományosan a hangszín különbözteti meg. A címszerepben Giorgio Surian alapvetően szálkás hangja még kellően férfias karaktert kölcsönözne a dózse alakítójának, ám a pályán lehúzott bő negyedszázad maradandó nyomai alkalmatlanná teszik az énekest a lemezfelvételre. Legnagyobb probléma a ta-a-a-artott hangokkal van, ahol méretes amplitúdókkal vágja tönkre a dallamot, alapvetően akadályozva bárminemű élvezetet.

A dózse feleségét, Elenát alakító Rachele Stanisci egyszerűbb eset. Az énekesnő ugyan technikailag mindent tökéletesen és hibátlanul old meg, de az érdes, mondhatni kellemetlen hangszín mindent megöl. Próbálkoztam megbarátkozni vele (némely esetben szokott sikerülni), de ezúttal nem jött össze. Kár, mert az előadásmód önmagában kulturált és kellően kifejező lenne.

A tenorhős Fernando (ő az, aki elszereti a dózse hitvesét) helyzetét maga Donizetti nehezítette meg rettentően. A szólam – merjük kimondani – elénekelhetetlen a ma tenoristái számára. A komponista Giovanni Battista Rubini részére írta, és már maga ez a tény ledolgozhatatlan hátrányt jelentett a fiatal Ivan Magri számára. Magri becsülettel küzd a feladattal. Melizmákkal teletűzdelt, gyilkos magasságokban kalandozó áriája, a „Io ti veggio” gyorsrészében még egy d’-t is kigyötör magából, de ez nem ellensúlyozza gyermekien soványka és sápadt hangszínét.

Hogy azért nincs minden elveszve, azt a Gondolás aprócska dalát igazi olasz varázzsal tolmácsoló Domenico Menini tudja sugallani. Azt gondolom, érdemes megjegyezni a nevét.

Kicsit sótlan, de pontos stílusismerettel rendelkező dirigenst ismerhettünk meg Bruno Cinquegrani személyében. Vezetése alatt alapjaiban megszületett a mű, de a darab izgalmas szélsőségei nélkül.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok akadémiája"

10:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Liszt-kukacok akadémiája"
Jazz játszótér

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Prunyi Ilona (zongora), Kertesi Ingrid (ének)
Berecz Mihály (zongora)
ARANY: Két dal Petőfi verseire – A toronyban delet harangoznak; Éji dal
SIMONFFY: Tarka madár; Te vagy barna kislány
EGRESSY: Ereszkedik le a felhő; Két magyar nóta
LISZT: Magyar történelmi arcképek – Mosonyi Mihály
MOSONYI: Tanulmány
LISZT: A magyarok Istene
LISZT: Petőfi szellemének
FARKAS: Szeretlek, kedvesem
SZERVÁNSZKY: Száll a felhő
SUGÁR: Reszket a bokor
KODÁLY: Négy dal – 1. Haja, haja
MIHALOVICH: Két ária a Toldi szerelme című operából
ÁBRÁNYI: Ábránd – magyar népdalok felett
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 7. Funérailles

15:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

az Opera Zenekarának művészei
"Zenekari hangversenyek - Kamarazenei koncertek"
"Wagner nyomában II.
BRUCKNER: F-dúr vonósötös – Adagio
SCHÖNBERG: Dalok – válogatás
SCHÖNBERG: Kamaraszimfónia

15:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Kolonits Klára, Cseh Antal (ének)
Budapesti Vonósok
Koncertmester: Pilz János
"Operajátszóház"
MOZART: Figaro házassága

15:00 : Budapest
Operettszínház

OFFENBACH: Kékszakáll

16:00 : Budapest
Nemzeti Múzeum

Hye Jin Kim (hárfa)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ender Sakpinar
MOZART: 1. szimfónia
SPOHR: Fantázia
DEBUSSY: Danse sacrée et profane
RAVEL: Bevezetés és Allegro

18:00 : Budapest
Erkel Színház

OFFENBACH: A rajnai sellő

18:00 : Budapest
A Nemzeti Filharmonikusok próbaterme

Horváth Béla (oboa)
Papp Dániel, Miczki Rita, Szabó Krisztina, Sárosi Péter, Bali Gábor
(hegedű), Balogh Enikő, Mohácsi Gyula, Kökényessy Zoltán (brácsa)
Deák György, Bajner Zsuzsanna (cselló), Sztankov Iván (nagybőgő)
Hamar Zsolt (csembaló)
Móré Irén, Kovács Imre, Embey-Isztin Zsófia (fuvola)
Szatmári Zsolt (klarinét), Borbély Balázs (kürt), Bokor Pál (fagott), Sipkay Deborah (hárfa)
Batta András (házigazda)
"Próbatermi vendégség"
J.S. BACH: F-dúr oboaverseny, BWV 1053R
REGER: G-dúr szerenád, Op.141a
HAAS: Fúvósötös, Op.10
TOURNIER: Szvit, Op.34
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr vonósnégyes, Op.11

18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sennu Laine (cselló)
A Szent István Király Szakgimnázium Fúvószenekara
Vezényel: Makovecz Pál
SMETANA: Moldva
RÁNKI: Varázsital - szvit
HIDAS: Fantázia csellóra és fúvósokra
LISZT: Hunok csatája

18:30 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

"Metropolitan-operaközvetítések a Müpában 2017/18"
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

"TERA – kísértés 13 képben"
A Zeneakadémia hallgatóinak előadása az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baráth András (zongora)

19:00 : Budapest
Operettszínház

OFFENBACH: Kékszakáll

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Andreas Ottensamer (klarinét)
Kelemen Kvartett:
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
DVOŘÁK: Ciprusok – vonósnégyes-ciklus
MOZART: 17. (B-dúr) vonósnégyes, K. 458 („Vadászat”)
BRAHMS: h-moll klarinétötös, Op.115

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
19:00 : Felsőőr
Messe Oberwart

"Kárpát-Haza OperaTúra"
ERKEL: Hunyadi László

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Cserna Ildikó szoprán
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Horváth Gábor
WAGNER: Trisztán és Izolda előjáték, Izolda szerelmi halála
WAGNER: Wesendonck dalok
CSAJKOVSZKIJ: IV. szimfónia
A mai nap
történt:
1607 • Monteverdi Orfeójának bemutatója (Firenze)
született:
1842 • Arrigo Boito, zeneszerző, librettista († 1918)
1934 • Renata Scotto, énekes
elhunyt:
1704 • Marc-Antoine Charpentier, zeneszerző (sz. 1643)