vissza a cimoldalra
2017-10-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59921)
Milyen zenét hallgatsz most? (24977)
Kedvenc művek (142)
Társművészetek (1214)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Operett, mint színpadi műfaj (3292)
Kodály Zoltán (343)
Udvardy Tibor (169)
Zenetörténet (195)
Franz Schmidt (2926)
Michael Haydn (62)
Cziffra György (98)
Lisztről emelkedetten (868)
Beethovenről - mélyebben (677)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2368)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (310)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1118)
Jonas Kaufmann (2141)
Erkel Színház (8385)
Edita Gruberova (3025)
Kolonits Klára (990)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Andris, pedig neked nem is muszáj! (Csapongó gondolati variációk Schiff András bécsi zongoraestje kapcsán)
Sziklai István, 2012-06-25 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

Schiff András 2012. június 17.
Bécs
Konzerthaus

Schiff András – zongora

MOZART: 12 variáció B-dúrban egy allegretto témára, K.500
MENDELSSOHN: Variations sérieuses, op.54
HAYDN: f-moll változatok, Hob: XVII 6
SCHUMANN: Téma variációkkal Esz-dúrban, WoO 24 (Geistervariationen)
BEETHOVEN: Diabelli-változatok, op.120 (C-dúr)

*

Jó reklámmenedzserként az egészet el lehetne intézni három mondattal, valahogy így:
Schiff András nagy sikerű zongoraestet adott a bécsi Konzerthaus Nagytermében. A hangverseny után az intézmény örökös tagjává választotta a kitűnő zongoraművészt. Az ezzel járó kitüntetést a koncert után, egy kedves ünnepség keretében adták át.

Ennyi. Ehhez két jól sikerült fotó, esetleg még egy fél mondat a pozitív ausztriai sajtóvisszhangról, és az egész PR-hatása itthon összehasonlíthatatlanul nagyobb, mintha Budapesten egy négyórás maratoni koncertet adott volna nyolc ráadással.

Mivel csak az ilyen rövid híreknek van kommunikációs haszna, a kritikáknak nincs, Schiff azokat a zenekritikákat sem kedveli (ebben a muzsikusok között nincs nagyon egyedül), melyekben csupa jót írnak róla. Megértem. A zenekritika – mint tudjuk – önálló műfaj lett a 19. században. Azóta sok kritikus azért „önmegvalósít”, mert neki is szüksége van a PR-ra. Számos sajtótermék olvasottsága ugyanis egy-egy vitriolos tollú közíró jóvoltából jelentősen emelkedhet. Ez persze tovább növeli a muzsikus kiszolgáltatottságát, mivel fontosabb, hogy az írás érdekes legyen, mintsem analizáló. Komoly elemzésre többnyire azok sem kíváncsiak, akik jelen voltak az eseményen, vagy egyéb módon hallották azt. Nem elsősorban bulvárigényünkből következik, hogy az értékesre kevéssé vagyunk fogékonyak, de egy előadás zenei anyaga szavakkal elemezve a szakmán kívülieknek általában dögunalmas.

A kritikus „krónikás” szerepe is devalválódott azáltal, hogy a produkció hang- és képanyaga az utókor számára úgyis megmarad. Mindezen túl az előadóművész(ek) azért nem szereti(k) a pozitív elemző kritikát sem, mert tanulni azokból ők már semmit nem tudnak, amit pedig ők el szerettek volna mondani a darabról, azt már megtették a hangszerükön. A fentiekből következően szerény dolgozatom hátralévő mondatait nevezzük inkább koncert-, vagy élménybeszámolónak.

A világ nagy koncerttermeiben nap, mint nap fellépnek olyan zongorista sztárok, akik rendkívüli muzikalitásuk mellett csillogó technikájukkal kápráztatják el a közönséget. Miközben sokuk engem is lenyűgöz, néhányuk koncertjén az jut eszembe, hogy az illető soha ne játsszon Mozart-szonátát, mert a jó ízlésű emberek rosszul lesznek. Nos, a budapesti iskola – liszti hagyomány ide vagy oda – nem ilyen típusú zongoristákat nevelt (tanárként talán maga Liszt sem). Schiff pedig ebből a szempontból típuspélda. Számára a zongora csak egy gép, ami nem csillogásra való, az instrumentum, amin mindent el tud mondani, amit a darabról gondol.

A bécsi koncerten is, mint már annyiszor, közlési vágya felülírta a kezdeti túlzottan feszült állapotot. Láthatóan izgult – ezt lehet, hogy a terem mérete, vagy otromba belső tere, netán a teltház váltotta ki –, pedig a program bátor volt. Bécsben Mozarttal indítani magabiztosságot sejtet, de csinált ő már ilyet százszor. Persze Schiff profi. Mint minden élvonalbeli szólistának, neki is megvan a maga stratégiája. Alfában tartja magát, de valahogy mégis minden mindig kontrolált. Így keres és talál összeköttetést Mozarttal, majd megnyugodván a közönséggel is létrejön a kapcsolat. A 12 változat sikeres bemutatása után jön egy kellemetlen intermezzo: ha nem is attacca próbálta játszani Mendelssohn „komoly” variációit, de jól érzékelhetően két-három másodpercnél több szünetet nem szánt az agyi- és lelki átmenetre. 30-50 „művelt” néző, akik tudták, hogy hol a darab vége, igen zeneietlenül elkezdtek tapsolni, de végül az előadóművész akarata érvényesült, s elhallgattak. Mendelssohn 14 variációját egy alkalommal Budapesten ráadásként már volt szerencsém hallani, akkor is nagyon szép volt, most is. Schiffnek különben is jól állnak a „tan”-darabok. (Mint mondjuk a Das Wohltemperierte Klavier.)

Haydn f-moll variációi lassan összekapcsolónak Schiff nevével. Budapesten is többször hallhattuk vele ezt a gyönyörű, visszafogott gyászzenét, könyvében is ír róla elemzést.

Az első részt lezáró Schumann-művet szerintem nem sokan ismerik. Bár nem Schiff az egyetlen az utóbbi időben (különösen a Schumann-év óta), aki repertoárján tartja a darabot, de a mű karrierjét nem segítette keletkezésének időpontja. Schumann rajnai „fürdőzését” követően családja kétségbe vonta a zeneszerző beszámíthatóságát, így a leszármazottak nem járultak hozzá a darab közzétételéhez. Az 1853 után keletkezett zeneműveket nem tartották teljes értékűnek, ezek a remekművek, csak az utóbbi néhány évtizedben váltak közkinccsé. (Még ma se mindegyik.)

A koncert második része, a Diabelli-változatok osztatlan sikert aratott. Posztmodern darab, posztmodern előadásban. Számomra (is) meglepő, hogy Schiff csak az utóbbi időben kezdett foglalkozni a Diabelli variációkkal, hiszen jól emlékszem, hogy a Bagatelleket már tizenévesen játszotta, ebben az évezredben pedig, a világ legfontosabb koncerttermeiben a 32 szonátát „bemutatta”.

Schiff András variációkból összeállított koncertjén, mi más lett volna a ráadás, mint Bachtól a Goldberg-változatok. Persze nem a variációk, mert az egy teljes koncert lenne, csak az Ária.

Ezen a csak pozitív jelzőkkel illethető koncerten azért megfogalmazódott bennem egy ördögtől való kérdés. Schiff rendszeresen vezényel. Van saját zenekara, fesztiválja(i), ahol szintén ad szólóesteket is. A legjelentősebb zenekarok hívják szólistának, szinte bárki szívesen kamarázik vele. Évente számos mesterkurzust tart. Készülnek vele DVD-k. Szüksége van-e még neki egy ilyen nagytermi szólóest izgalmaira? Ekkora benne a közlési vágy, vagy adrenalinfüggő? Nekünk persze nagyon jó, hogy szólóesteket is ad méretes termekben (így legalább beférünk), 240 kilométer pedig nem a világ. És ha én teszem is fel azokat, akkor is úgy vagyok vele, mint Montalbano felügyelő: utálom a költői kérdéseket!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Ciszterci Szent Imre templom

Darázs Renáta, Nagy Bernadett, Gavodi Zoltán, Cser Krisztián
Anima Musicae Kamarazenekar (műv. vez.: G. Horváth László)
Budapesti Monteverdi Kórus
vez.: Kollár Éva
MICHAEL HAYDN: Requiem - a Forradalom és Szabadságharc áldozatainak emlékezetére

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Gheorghita Orsolya, Gion Zsuzsanna, Kálmán László, Najbauer Lóránt (ének)
ETUNAM Vegyeskar
Monarchia Szimfonikus Zenekar
vez.: Virágh András
VERDI: Requiem
A mai nap
történt:
1890 • Az Igor herceg bemutatója (Szentpétervár)
született:
1801 • Albert Lortzing, zeneszerző († 1851)
1891 • Palló Imre, énekes († 1978)
elhunyt:
2004 • Robert Merrill, énekes (sz. 1919)
2008 • Sándor Judit, énekes (sz. 1923)