vissza a cimoldalra
2018-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60802)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9288)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2529)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (713)
Élő közvetítések (7196)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (580)
A nap képe (2056)
Momus-játék (5490)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2732)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (844)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Andris, pedig neked nem is muszáj! (Csapongó gondolati variációk Schiff András bécsi zongoraestje kapcsán)
Sziklai István, 2012-06-25 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

Schiff András 2012. június 17.
Bécs
Konzerthaus

Schiff András – zongora

MOZART: 12 variáció B-dúrban egy allegretto témára, K.500
MENDELSSOHN: Variations sérieuses, op.54
HAYDN: f-moll változatok, Hob: XVII 6
SCHUMANN: Téma variációkkal Esz-dúrban, WoO 24 (Geistervariationen)
BEETHOVEN: Diabelli-változatok, op.120 (C-dúr)

*

Jó reklámmenedzserként az egészet el lehetne intézni három mondattal, valahogy így:
Schiff András nagy sikerű zongoraestet adott a bécsi Konzerthaus Nagytermében. A hangverseny után az intézmény örökös tagjává választotta a kitűnő zongoraművészt. Az ezzel járó kitüntetést a koncert után, egy kedves ünnepség keretében adták át.

Ennyi. Ehhez két jól sikerült fotó, esetleg még egy fél mondat a pozitív ausztriai sajtóvisszhangról, és az egész PR-hatása itthon összehasonlíthatatlanul nagyobb, mintha Budapesten egy négyórás maratoni koncertet adott volna nyolc ráadással.

Mivel csak az ilyen rövid híreknek van kommunikációs haszna, a kritikáknak nincs, Schiff azokat a zenekritikákat sem kedveli (ebben a muzsikusok között nincs nagyon egyedül), melyekben csupa jót írnak róla. Megértem. A zenekritika – mint tudjuk – önálló műfaj lett a 19. században. Azóta sok kritikus azért „önmegvalósít”, mert neki is szüksége van a PR-ra. Számos sajtótermék olvasottsága ugyanis egy-egy vitriolos tollú közíró jóvoltából jelentősen emelkedhet. Ez persze tovább növeli a muzsikus kiszolgáltatottságát, mivel fontosabb, hogy az írás érdekes legyen, mintsem analizáló. Komoly elemzésre többnyire azok sem kíváncsiak, akik jelen voltak az eseményen, vagy egyéb módon hallották azt. Nem elsősorban bulvárigényünkből következik, hogy az értékesre kevéssé vagyunk fogékonyak, de egy előadás zenei anyaga szavakkal elemezve a szakmán kívülieknek általában dögunalmas.

A kritikus „krónikás” szerepe is devalválódott azáltal, hogy a produkció hang- és képanyaga az utókor számára úgyis megmarad. Mindezen túl az előadóművész(ek) azért nem szereti(k) a pozitív elemző kritikát sem, mert tanulni azokból ők már semmit nem tudnak, amit pedig ők el szerettek volna mondani a darabról, azt már megtették a hangszerükön. A fentiekből következően szerény dolgozatom hátralévő mondatait nevezzük inkább koncert-, vagy élménybeszámolónak.

A világ nagy koncerttermeiben nap, mint nap fellépnek olyan zongorista sztárok, akik rendkívüli muzikalitásuk mellett csillogó technikájukkal kápráztatják el a közönséget. Miközben sokuk engem is lenyűgöz, néhányuk koncertjén az jut eszembe, hogy az illető soha ne játsszon Mozart-szonátát, mert a jó ízlésű emberek rosszul lesznek. Nos, a budapesti iskola – liszti hagyomány ide vagy oda – nem ilyen típusú zongoristákat nevelt (tanárként talán maga Liszt sem). Schiff pedig ebből a szempontból típuspélda. Számára a zongora csak egy gép, ami nem csillogásra való, az instrumentum, amin mindent el tud mondani, amit a darabról gondol.

A bécsi koncerten is, mint már annyiszor, közlési vágya felülírta a kezdeti túlzottan feszült állapotot. Láthatóan izgult – ezt lehet, hogy a terem mérete, vagy otromba belső tere, netán a teltház váltotta ki –, pedig a program bátor volt. Bécsben Mozarttal indítani magabiztosságot sejtet, de csinált ő már ilyet százszor. Persze Schiff profi. Mint minden élvonalbeli szólistának, neki is megvan a maga stratégiája. Alfában tartja magát, de valahogy mégis minden mindig kontrolált. Így keres és talál összeköttetést Mozarttal, majd megnyugodván a közönséggel is létrejön a kapcsolat. A 12 változat sikeres bemutatása után jön egy kellemetlen intermezzo: ha nem is attacca próbálta játszani Mendelssohn „komoly” variációit, de jól érzékelhetően két-három másodpercnél több szünetet nem szánt az agyi- és lelki átmenetre. 30-50 „művelt” néző, akik tudták, hogy hol a darab vége, igen zeneietlenül elkezdtek tapsolni, de végül az előadóművész akarata érvényesült, s elhallgattak. Mendelssohn 14 variációját egy alkalommal Budapesten ráadásként már volt szerencsém hallani, akkor is nagyon szép volt, most is. Schiffnek különben is jól állnak a „tan”-darabok. (Mint mondjuk a Das Wohltemperierte Klavier.)

Haydn f-moll variációi lassan összekapcsolónak Schiff nevével. Budapesten is többször hallhattuk vele ezt a gyönyörű, visszafogott gyászzenét, könyvében is ír róla elemzést.

Az első részt lezáró Schumann-művet szerintem nem sokan ismerik. Bár nem Schiff az egyetlen az utóbbi időben (különösen a Schumann-év óta), aki repertoárján tartja a darabot, de a mű karrierjét nem segítette keletkezésének időpontja. Schumann rajnai „fürdőzését” követően családja kétségbe vonta a zeneszerző beszámíthatóságát, így a leszármazottak nem járultak hozzá a darab közzétételéhez. Az 1853 után keletkezett zeneműveket nem tartották teljes értékűnek, ezek a remekművek, csak az utóbbi néhány évtizedben váltak közkinccsé. (Még ma se mindegyik.)

A koncert második része, a Diabelli-változatok osztatlan sikert aratott. Posztmodern darab, posztmodern előadásban. Számomra (is) meglepő, hogy Schiff csak az utóbbi időben kezdett foglalkozni a Diabelli variációkkal, hiszen jól emlékszem, hogy a Bagatelleket már tizenévesen játszotta, ebben az évezredben pedig, a világ legfontosabb koncerttermeiben a 32 szonátát „bemutatta”.

Schiff András variációkból összeállított koncertjén, mi más lett volna a ráadás, mint Bachtól a Goldberg-változatok. Persze nem a variációk, mert az egy teljes koncert lenne, csak az Ária.

Ezen a csak pozitív jelzőkkel illethető koncerten azért megfogalmazódott bennem egy ördögtől való kérdés. Schiff rendszeresen vezényel. Van saját zenekara, fesztiválja(i), ahol szintén ad szólóesteket is. A legjelentősebb zenekarok hívják szólistának, szinte bárki szívesen kamarázik vele. Évente számos mesterkurzust tart. Készülnek vele DVD-k. Szüksége van-e még neki egy ilyen nagytermi szólóest izgalmaira? Ekkora benne a közlési vágy, vagy adrenalinfüggő? Nekünk persze nagyon jó, hogy szólóesteket is ad méretes termekben (így legalább beférünk), 240 kilométer pedig nem a világ. És ha én teszem is fel azokat, akkor is úgy vagyok vele, mint Montalbano felügyelő: utálom a költői kérdéseket!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Mikolaj Warszynski (zongora)
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 2. Il Penseroso
LISZT: Három koncertetűd – 3. Un sospiro
LSIZT: Két koncertetűd – 2. Gnomenreigen
LISZT: Liebesträume (Három noktürn) – 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: 2. ballada
LISZT: Zarándokévek, 2. év (Itália) – 6. 123. Petrarca-szonett
LISZT: 10. magyar rapszódia
LISZT: 1. legenda – Assisi Szent Ferenc a madaraknak prédikál
LISZT: 12. magyar rapszódia

11:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar
Közreműködik és vezényel: Baráti Kristóf
BEETHOVEN: Hegedűverseny
DVOŘÁK: VIII. szimfónia

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Drahos Evelin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
J.S. BACH: Ich folge dir gleichfalls - ária a János passióból, BWV 245
HÄNDEL: Tornami a vagheggiar - részlet az Alcina című operából
PURCELL: Hark, the Ech'ing Air - részlet a Tündérkirálynő című operából
MOZART: Exultate, jubilate, K. 165 - Alleluja!
LISZT: In Liebeslust, S. 318
KODÁLY: Várj meg madaram, Op.14, No.3
PUCCINI: Quando m'en vo' soletta - részlet a Bohémélet című operából
DONIZETTI: Regnava nel silenzio - részlet a Lammermoori Lucia című operából

17:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

MÁV Szimfonikus Zenekar művészei
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 5
MENDELSSOHN: Oktett Op. 20
BOISMORTIER: Szonáta Op. 40 No. 6
MENDELSSOHN: C-dúr szimfónia No. 13

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Kruppa Bálint tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Az Indiana University rézfúvós kvintettje és a Zeneakadémia diákjai
DUKAS: La Péri - Fanfár
ROLAND BARETT: Three Frames
ANTHONY PLOG: 2. Mozaik rézfúvós kvintettre
DUKE ELLINGTON: It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing (David Kosmyna átirata)
HIDAS: Signal

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Artemis Quartett:
Vineta Sareika, Anthea Kreston (hegedű), Gregor Sigl (brácsa), Eckart Runge (cselló)
MENDELSSOHN: 3. (D-dúr) vonósnégyes, Op.44/1
SOSZTAKOVICS: 5. (B-dúr) vonósnégyes, Op.92
SCHUMANN: A-dúr vonósnégyes, Op.41/3

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Kölcsey Kórus
Arte Semplice Kamarakórus
Vezényel: Duffek Ildikó
"Duffek Ildikó karvezetés DLA zárókoncertje"
WEELKES: The Nightingale, the Organ of Delight
WILBYE: Come Shepheard Swaynes
WEELKES: On the Plaines Fairie Traines
FARMER: Faire Phyllis I saw sitting all alone
BENNET: Weepe O Mine Eyes
MORLEY: April is in My Mistris Face
ORBÁN GYÖRGY: Come Away
JEAN BELMONT: The Passionate Shepherd to His Love
BRITTEN: Öt virágének, Op.47 – 4. The Evening Primrose
ARCADELT: Il bianco e dolce cigno
MONTEVERDI: Cor mio, mentre vi miro (a 4. madrigálkötetből)
CLAUSETTI: L’ombra dei boschi d’Aser
CLAUSETTI: Saltavan ninfe
KODÁLY: Négy olasz madrigál – 1. Chi vuol veder, 2. Fior scoloriti, 3. Chi d’amor sente
KOCSÁR MIKLÓS: Négy madrigál – 1. Alkonyi dal, 2. Elfojtódás
VAJDA JÁNOS: Álmok – 1. Álom pávákkal, 2. Szélnóta
PETROVICS: Hervadáskor
TÓTH PÉTER: Magyar madrigálok – 9. Elmehetsz már, 10. Magas hegyről foly le a víz, 12. Bordal (asszonycsúfoló)

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)