vissza a cimoldalra
2018-02-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3934)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60480)
Kedvenc előadók (2820)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6520)
Simándy József - az örök tenor (516)
Komlóssy Erzsébet (35)
Élő közvetítések (6918)
Pantheon (2180)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (639)
Operett, mint színpadi műfaj (3521)
Palcsó Sándor (202)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2610)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1321)
Franz Schmidt (3062)
Lehár Ferenc (618)
Antonin Dvorak (190)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4180)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2921)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1202)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Gáláns fenevadak (A Don Giovanni Soltival)
Balázs Miklós, 2012-06-19 [ Opera ]
nyomtatóbarát változat

Solti: Don Giovanni MOZART: Don Giovanni

Bryn Terfel, Renée Fleming, Ann Murray, Monica Groop, Herbert Lippert, Mario Luperi, Michele Pertusi, Roberto Scaltriti
London Philharmonic Orchestra
Sir Georg Solti

Universal / Decca
478 3051

*

Kevés karmester engedhette meg magának a kilencvenes évek elején, hogy újfent lemezre vegyen olyan operákat, melyeket egyszer már bedobozolt az örökkévalóságnak. De Solti György kétségkívül ezek közé tartozott. Karajan és Bernstein halálával, vagyis miután a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján valósággal kipusztultak mellőle a „mamutok”, Solti maradt az all-round karmesterek doyenje, ő pedig nem habozott élni a lehetőséggel. Több mint húsz esztendős folyamatos regnálás után megvált chicagói megbízatásától, így komolyabb kötöttségek nélkül, szabadon repkedhetett a világban: játszott Mozartot Salzburgban, vezényelt Wagnert Chicagóban, Bartókot Budapesten, Mahlert Zürichben és így tovább. S mivel továbbra is exkluzív szerződéssel láncolta magát a Deccához, akkor és ott készített lemezfelvételt, amikor és ahol csak akart.

Solti tehát megtehette, ami korábban csak jószerivel Karajannak járt alanyi jogon, hogy egy-egy nagy operát újra felvegyen csupán azért, mert ilyen-olyan okból elégedetlen volt a korábbi verzióval. Így született 1990-ben egy vadonatúj Varázsfuvola, ’93-ban egy Falstaff, ’94-ben egy Cosí fan tutte, valamint ’95-ben egy Mesterdalnokok. Az e sorok között tárgyalt Don Giovanni 1996 októberében került lemezre a magyar dirigens utolsó teljes operafelvételeként. Mindemellett nem elhanyagolható körülmény, hogy Solti ekkoriban „aranylakodalmára” készült a kiadójával, 1997-ben volt éppen félévszázada, hogy először szignált kontraktust a Decca társasággal.

Memoárjaiban a dirigens hosszú passzust szentel az operaéneklésnek, melyben arról az éleslátó megfigyeléséről tájékoztatja az olvasót, mennyire kedvez a jelenkor (esetünkben a kilencvenes évek dereka) a Mozart-éneklésnek, ugyanakkor mily kevéssé vannak jelen az egykoriak fényét elhomályosító Wagner-hangok glóbuszunk operaszínpadain. Hogy Soltira hogyan hatott a historikus iskolák úgymond „visszatisztított” Mozart-képe, arról nemigen beszél, mindazonáltal tudható, Gardiner vagy Harnoncourt finom vonásokkal rajzolt Mozart-interpretációi nem kerülték el a figyelmét, s kimondva-kimondatlan bámulta, de legalábbis méltányolta őket erényeikért, melyeket a maga ’60-as, ’70-es években kifejlesztett, vaskos Mozart-stílusa nemigen mondhatott magáénak. Aligha véletlen, hogy életének utolsó éveiben a nagy Mozart-operák izgatták leginkább a maestro fantáziáját, s a Varázsfuvola, a Cosí vagy a Don Giovanni újraolvasása kötötte le mindenekelőtt a figyelmét.

Kellettek persze ehhez a fiatal és briliánsan tehetséges énekművészek, akik az idő tájt robbantak be a zenei köztudatba. Solti hagyományosan nem szerződött kiadójával arra, hogy jobb-rosszabb operaénekesek portrélemezeihez szolgáljon alkalmi kíséretül, egy ízben azonban kivételt tett, méghozzá a „liebling” Renée Fleming kedvéért. Solti nem csinált titkot belőle: csodálta Fleminget, és ahogyan a Cosí-lemezén, így e Don Giovanniban is fontos szerepet szánt neki (Donna Anna). Nem túlzás azt állítani, az amerikai szoprán Solti „szárnyai alól” repült ki világhódító útjára. A másik Solti-kedvenc, a walesi basszbariton Bryn Terfel mindjárt a címszerepet kapta a produkcióban, mellé a Cosíban ugyancsak jól bevált basszistát, Michele Pertusit szegődtették Leporello szólamára.

A mellékszereplők kiválasztása azonban már nem tanúskodik ilyen gondosságról. Ann Murray Donna Elvirája melléfogás: a felső regiszterben visít, középen kopott és fénytelen, az alsó lágéban alig hallható. Szerencsére a második felvonásra összekapja magát és profin hozza a nagyjelenetét. Herbert Lippert nem túl jelentékeny figura, de szép, könnyed tenorhang birtokosa, így nem csupán az ő tökéletlensége okolható azért, hogy az operairodalom két ilyen gyöngyszeme, mint a „Dalla sua pace” és az „Il mio tesoro” ennél érdektelenebb már nem is lehetne – kell hozzá Soltinak a kellemtől való közismert undora is. Fleming ugyanazt a magas nívót hozza, amit a későbbiekben már el is vártunk tőle, telt, zengő szopránja jól érvényesül a szerepben, és az emocionális hangsúlyok is a helyükön vannak. Pertusi bumburnyák Leporellójából csak az egyéniség hiányzik, amúgy hangilag győzi a szólamot.
Maradéktalanul dicsérhető továbbá Terfel. Egy dúvad, de ezt sokan leírták már. Élményszerű az alakítása, valósággal letaglóz, mert mesterien bánik azzal a hatalmas, háztömbnyi hanganyaggal, mely felett a sors kegyelméből diszponál. Kutat lehetne fúrni a hangjával. Épp ezért nincs is kételyünk: az ősgonosszal kerültünk szembe. Ő bátran a XX. század legjobb Don Giovannijai mellé állítható, állja az összehasonlítást az érdemdús veteránokkal.

Solti Mozart-felfogása bár kétségkívül változott az idővel, de stílusának sokszor zavaró hibáit most sem tudja kendőzni. Elegendő az első felvonás kórusjelenetének („Giovinette che fate…”) zenekari bevezetőjébe belehallgatni, és tapasztaljuk, a lélektelen, gépies zenecsinálás dzsinnjei öreg napjaiban is tovább kísértik. Ennek ellenére szó sincs túlzottan zömök, vagy túlfegyelmezett, mechanikus előadásról, sőt, a darab drámai lendületét csakugyan jól elkapja a mester. A tempók ugyan sebesek, de van a darabban egy kevés könnyedség, egy cseppnyi humor, egy kis nosztalgia, még ha talán nem is elegendő, mert a mozarti szellem természetes, mesterkéletlen bája néha el-eltünedezni látszik az előadásból.
Persze, így megy ez. A kővendég most is eleget tesz a meghívásnak, hogy a zsarnokot a mélybe taszítsa. A Dont meg várja a kárhozat, éhesek rá a pokolbéli lángnyelvek. „Questo è il fin…” – azért a Föld forog tovább.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

Futó Balázs (zongora), Rácz József (hegedű)
Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)
BARTA GERGELY: Házioltár (zongorára)
FUTÓ BALÁZS: Deux esquisses perdues (hegedűre és zongorára)
BARTA GERGELY: Közjátékok (zongorára)
FUTÓ BALÁZS: Neutral grounds (zongorára)
FUTÓ BALÁZS: Pulse (vonósnégyesre) - ősbemutató

18:00 : Budapest
Festetics Palota

Koppándi Jenő (hegedű)
MÁV Szimfonikus Zenekar
"Nyolc évszak"
VIVALDI: Négy évszak
PIAZZOLLA: Négy évszak Buenos Airesben

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Chiao-Hua Chang (erhu – kínai hegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
Palotás Gábor (timpani)
Vezényel: Dobszay Péter
"Live Animation - A Studio 5 szerzői estje"
Bella–Virágh–Solti–Varga–Kutrik
VARGA JUDIT: Black and White (ősbemutató)
SOLTI ÁRPÁD: Concertino vonósokra és szóló timpanira
KUTRIK BENCE: Emojik (ősbemutató)
VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR: Genesys (ősbemutató)
BELLA MÁTÉ: Lethe (magyarországi ősbemutató)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Cosi fan tutte

19:00 : Budapest
Klauzál Ház

Bazsinka Ivett (fagott)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Guido Mancusi
MOZART: Linzi szimfónia C-dúr K. 425
MANCUSI: Fagottverseny
BEETHOVEN: III. (Eroica) szimfónia

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szakcsi Lakatos Béla, Presser Gábor, Balázs János (zongora)
"Az improvizáció"
Improvizációs zongoraest – kalandozások a hangok és műfajok birodalmában

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráti Kristóf (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Gilbert Varga
JOHN ADAMS: Short Ride in a Fast Machine
BARBER: Hegedűverseny, Op. 14
PROKOFJEV: Rómeó és Júlia - részletek az I. és a II. szvitből

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Baráth Emőke, Bakos Kornélia, Jónás Krisztina, Ducza Nóra, Kéringer László, Jekl László, Tomáš Šelc (ének)
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Vezényel: Németh Pál
HÄNDEL: SUSANNA oratórium HWV 66
18:00 : Siófok
Kálmán Imre Kulturális Központ, Siófoki református templom

Gesztesi-Tóth László (orgona), Mukk József (ének)
BACH: c-moll prelúdium és fúga BWV546
STRADELLA: Pieta Signore
BUXTEHUDE: Magnificat primi toni
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny Op.4. No.4.
HÄNDEL: Comfort ye Accompagnato és ária Messiás című operából
BIZET: Agnus Dei
MENDELSSOHN: A-dúr szonáta Op.65. No.3.

19:00 : Felsőőr
Messe Oberwart

"Kárpát-Haza OperaTúra"
LEHÁR: A víg özvegy

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Roman Janál (ének)
Kassai Filharmonikus Zenekar
vezényel: Zbynek Müller
ALEXANDER MOYZES: Gömöri táncok ‒ szvit, Op.51
MUSZORGSZKIJ: A halál dalai és táncai
BOROGYIN: II. szimfónia
A mai nap
született:
1685 • Georg Friedrich Händel, zeneszerző († 1759)
1927 • Régine Crespin, énekes († 2007)
1929 • Vujicsics Tihamér, zeneszerző, népzenekutató († 1975)
elhunyt:
1704 • Georg Muffat, zeneszerző (sz. 1653)
1931 • Nellie Melba, énekes (sz. 1861)
1934 • Edward Elgar, zeneszerző (sz. 1857)