Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Ilosfalvy Róbert 85

2012-06-18 09:00:00 - zéta -

Ma lenne 85 esztendős Ilosfalvy Róbert. Megemlékezésünkben a kiváló énekes életéről, pályájáról és művészetéről készülő könyvből idézünk.

*

Ilosfalvy Róbert
Ilosfalvy Róbert
(avagy "Ilos", ahogy barátai hívták)
Ilosnál már fiatalon kitűnt a zene iránti fogékonysága A családi zenélések során csellón játszott. Idős koráig megőrizte a hangszerét, ugyanakkor szakavatott gordonkaképzésben sosem részesült. Gyerekkorában sokszor segített a katolikus templom kántorának. Taposta az orgonát és fújtatott. A kántor cserébe orgonálni tanítgatta, sőt később olykor már azt is megengedte, hogy távollétében kisegítőként működhessen. Erősen önképzésre épülő hangszertudása gyorsan fejlődött, ami a későbbi pályája során sok segítséget nyújtott a szerepek tanulásához. Az iskola mellett a templom lett Ilos második otthona, délutánjait gyakran töltötte az orgonával kettesben, gyakorolt, próbálgatta hangját. Mentora, a kántor néha foglalkozott vele, feladatokat adott neki és olykor számon kérte rajta azokat. Tóth Lajosnak hívták.

A név nem véletlenül ismerős az operai berkekben járatosaknak. Az 1900-ban született művész kacskaringós életutat járt be. Volt kovács, orvostanhallgató, katonatiszt és hosszabb ideig a szülővárosában, Hódmezővásárhelyen kántor-karnagy. Énekesi pályája nagyon későn indult, 1946-ban a Bajazzók Toniójaként debütált. Ha lehet így fogalmazni, ő fedezte fel Ilost.

A II. világháború vége felé, amikor az ország nyugatabbra eső területein még dúltak a harcok, a hódmezővásárhelyi Fekete Sas Szálló nagytermében már operaelőadásra gyűltek a helyiek. Egy fővárosi utazóprodukció hozta el az opera műfaját. A sevillai borbély került színre, olyan nevekkel, mint Gyurkovics Mária, Rösler Endre, a Hódmezővásárhelyről elszármazott Virágos Mihály és Székely Mihály. A fiatal Ilosfalvyt, aki először találkozott operával, lenyűgözte a zene, s egy életre elköteleződött a műfajjal.

Amikor a háborút követően Tóth Lajost az akkori operai vezetés elhívta Budapestre, az akkor 18 esztendős Ilosfalvy Róbertnek kellett beugrania, ő lett a kántor. Ím, ez volt az első lehetőség, amikor már a hangjából élt meg. Keserves és fáradságos, de szép munka volt. Közreműködött az istentiszteleteken, a különböző szertartásokon a keresztelőktől a temetésekig egyaránt. Énekelhetett.

*

Egy év kántorkodás után azután 1946 végén ő is a fővárosba költözött. Persze, ez nem ment ennyire simán. Tóth Lajos hazalátogatván városába meghallgatta korábbi segítőjét és utódát. Rábeszélte, hogy inkább menjen zenei pályára, költözzön fel a fővárosba. Merész dolog ez egy 19 éves, falusi-kisvárosi léthez szokott fiatalembertől, de akkoriban volt ennek egy bevált útja: a népi kollégium.
Így azután népi kollégista lett, majd hamarosan a Zeneakadémiára került. Ének szakra jelentkezett, természetesen ebben is Tóth Lajos javaslatára hallgatott. A felvételin a későbbi tenorista Schumann A két gránátos című dalát énekelte az eredeti, baritonfekvésben.

*

Ilosfalvy Róbert
18 évesen
A zeneakadémiai évek alatt Magyarországon már hidegháborús szelek fújtak. A szovjetbarát kormányzat igyekezett keleti mintára felépíteni az „új világ” kulturális életét. Kitalálták, hogy az éppen Magyarországon turnézó Alekszandrov Együttes mintájára létrehozzák a Honvéd Művészegyüttest. Pénz nem számított. 1949 tavaszán indult be a szervezés. Hamarosan országszerte meghallgatások kezdődtek, Ilos meghallgatás nélkül az elsők között lett (alapító) tagja a Honvéd Énekkarnak.
Az együttes nyitókoncertje a Városi (mai Erkel) Színházban zajlott és kimagasló sikert aratott. A következő koncert már május elsején volt a Hősök terén, Ilos itt nem kisebb feladatot kapott, mint a Bánk bán nagyáriájának előadása sok ezer ember előtt. Óriási siker volt. (Ha ehhez gondolatban hozzátesszük, hogy ugyanezt az áriát utolsó alkalommal több mint fél évszázaddal később énekelte közönség előtt, akkor egyből rátekinthetünk Ilos énekesi pályája rendkívüli határaira.)

*

A mai fiatalok számára ismeretlen rendezvény zajlott 1953-ban Bukarestben. Világifjúsági Találkozót rendeztek, ez a szocialista világ ifjú tehetségeinek nagy megmérettetése volt akkoriban. A verseny különféle művészeti ágakban zajlott. Az éneklés műfajában Magyarországot mások mellett Melis György, Házy Erzsébet, Szőnyi Olga, Tamássy Éva (ők már mind az Operaház tagjaiként) és a „honvédos” Ilosfalvy képviselte. A nemzetközi mezőnyben még olyan nevek, fantasztikus későbbi nagyságok is előfordultak, mint a bolgár Nikola Nikolov, Nicolai Ghiaurov vagy a román Nicolae Herlea és Ludovic Spiess.
Nos, a szoros verseny végén mindenki mást megelőzve az opera kategória első díját Ilosfalvy Róbert hozta el. S milyen az élet: a döntőben két olyan művel szerepelt, ami jóval később, a pályája utolsó harmadában oly sok sikert hoz majd számára: Bánk bán nagyáriáját és Stolzingi Walter versenydalát adta elő. A rendkívüli nemzetközi publicitást jelentő győzelem nem maradt visszhangtalan itthon sem.

*

A diadalmas (és nem várt) VIT-győzelem után üzent neki Tóth Aladár, az Operaház nagytekintélyű igazgatója. Az ifjú Ilosfalvyt a színházban Dárday Andor, a legendás hírű művészeti titkár fogadta, aki egyszerűen a kezébe nyomta a Hunyadi László zongorakivonatát, azzal, hogy 1954. május 8-án lenne a premier.

Nem valami aprócska comprimario szólammal debütált hát az operaszínpadon, nem egy inas- vagy egy hírhozó-szerepben, hanem mindjárt egy címszereppel. Bár ennek jelentőségét akkoriban Ilos talán még nem igazán mérhette föl, de ez nem volt amolyan „mezei” előadás, hanem az akkor 110 esztendős dalmű felújítása, melyre a Ház a legjobb erőit vetette be.

Nézzük, milyen reakciókat találunk a sajtóban a váratlan bemutatkozásról.
A kor sokat megélt és tekintélyes zenekritikusa, Péterfi István az Esti Hírlapban így lelkendezett: „A felújítás estjén a címszerepben Ilosfalvi [az első években olykor i-vel írták] Róbert mutatkozott be, aki a Néphadsereg Művészegyüttesének szólistája és a tavalyi bukaresti VIT nemzetközi zeneversenyének győztese, egy csapásra megnyerte a hallgatóság tetszését. Nemes csengésű, salaktalan, hajlékony hangja, énekesi tehetsége, daliás megjelenése olyan adottságok, amelyek indokolják operaénekesi pályájának szép reményeit.”
Hasonlóan lelkes volt a Film, színház, mozi [a Film, Színház, Muzsika jogelődje] kritikusa is, F.I. monogram alatt: „Kiváló alakítása nyomán jogosan tekinthetjük őt [Ilosfalvyt] a magyar operaszínpad egyik nagy ígéretének. […] Kulturált énekhangja, tiszta szövegkiejtése, kifejezésben gazdag énektechnikája különösen a lírai jelenetekben aratott nagy sikert. Alakításának értékét csak emeli, hogy egy kiváló együttesben nyújtott kiemelkedőt.”
Az Új Világ cikkírója, Vígh Jenő is rendkívül pozitívan értékelte a bemutatkozást: „Az alig 26 éves, színpadra termett énekes már a premieren is meglepő higgadtsággal debütált. Tenorjának kellemes a színe, a magas hangokat teljes biztonsággal, könnyedén énekli. […] Játékkészsége átlagon felüli, így hát valószínű, hogy képességeinek gondos ápolásával idővel dalszínházunk egyik erősségévé fejlődik.”

A váratlan bemutatkozás tehát nagy sikert aratott egy „kiváló együttesben”. Ilosfalvy főbb partnerei tényleg az Operaház már befutott nagyjai: Takács Paula (Szilágyi Erzsébet), Orosz Júlia (Gara Mária), Szőnyi Olga (Hunyadi Mátyás) és Fodor János (Gara nádor) voltak, az előadást Komor Vilmos dirigálta. Hamarosan személyesen fogadta Ilost a direktor, Tóth Aladár is – az előre aláírt szerződéssel.

*

Ilosfalvy tehát teljes joggal küldhette haza a büszke dísztáviratot: „Boldogan jelentem, fiatok július 15-vel az Operaház szerződtetett magánénekese. Ma írtam alá, havi 2300-zal, örömöm veletek együtt teljes. Millió csók. Elértem célomat. Szép pályám kezdetén forrón öleli az egész családot operaénekes fiatok, bátyátok: Robi”.

Ilosfalvy Róbert




A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.