vissza a cimoldalra
2018-07-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60962)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (942)
Kimernya? (2726)
A díjakról általában (1029)
Gaetano Donizetti (948)
Élő közvetítések (7303)
Udvardy Tibor (190)
Operett, mint színpadi műfaj (3639)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2807)
Erkel Színház (9443)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1442)
Franz Schmidt (3155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (950)
Marton Éva (745)
Verdi-felvételek (539)
Balett-, és Táncművészet (5529)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4306)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Latin negyedek (Mezítlábas Zenészek: Paris–Rio–Buenos Aires ¡De Budapest!)
SzJ, 2012-05-28 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Mezítlábas zenészek Paris–Rio–Buenos Aires ¡De Budapest! – Zenei utazás

Mezítlábas Zenészek
(Bodrogi Éva – ének, Koltai Katalin – gitár, Bartek Zsolt – klarinét)

Gryllus Kiadó
GCD 119

*

Már azt elmesélni sem egyszerű, mit is hallunk a lemezen.
Villa-Lobos, Piazzolla és Satie művei adják az anyag gerincét, a címből tehát három város már meg is van magyarázva. Az apropó, a kiinduló gondolat pedig az, hogy úgy a brazil, mint az argentin komponista a francia fővárosban, az ott pezsgő kulturális életben megmerülve találta meg hangját, alakította ki stílusát, s ahogy az ottani közeg hatott rájuk, nyilván úgy inspirálták ők is a helyi művészeti áramlatok képviselőit – s most, évtizedek távlatából a Mezítlábas Zenészeket.

Az összművészeti produkciókban gondolkodó formáció azonban nem állt meg a gitárra, klarinétra és énekhangra készült átiratoknál, sem a három városnál, s a zenei-kultúrtörténeti utazást újabb állomásokkal bővítették, földrajzi és művészi értelemben egyaránt. Legelébb is saját lakóhelyükkel, Budapesttel – egyrészt úgy, hogy például Piazzolla Café 1930 című darabjáról Erdélyi Miklós „A Dunaparton este zene szól” kezdetű slágerére váltanak a trackek sorában, másrészt a zenei anyagok átkötéséhez, vagy épp a melódiák alá a város zajait, járművek hangjait (Bolcsó Bálint hangmontázsait) illesztették. Harmadrészt pedig mindehhez hozzáadták a maguk zenei gondolatait, s egy-egy kompozíciót annak témáján, hangulatán alapuló improvizációval gondoltak tovább.

Hogy még egy csavar legyen a dologban, s a földrajzi tengely újabb kunkorral forduljon vissza magába, leültettek három, Budapesten élő fiatalt: egy Rio de Janeiró-it, egy buenos airesit és egy párizsit, s megkérték őket, beszéljenek itteni élményeikről, benyomásaikról. Így a városi zörej-effektekek s az improvizációk mellett az ő beszédük, mondataik, az emberi hangok bejátszásai dúsítják, teszik személyesebbé a lemez anyagát.

Ami így leírva s olvasva kissé bonyolultnak tűnik, hallgatva egyből átlátható, természetes, érthető. S még ha elsőre szokatlannak hat is a tálalás, azonnal érezhető, hogy nem öncélúan komplikált, sokkal inkább új ajtók nyitását célzó műhelymunkáról van szó.
A szűk órányi hangzóanyagban arányosan keverednek az alkotóelemek, a hang-játékok markáns jelenléttel, ám cseppet sem tolakodóan erősítik a zenét, mely a hangszerelés s a muzsikusok játéka, párbeszéde révén új köntösben mutatja meg nekünk a – ha nem is annyira ismert, de mindenképpen a klasszikus repertoár részévé vált – műveket.

Az utolsó számban összefonódnak a szálak, két már elhangzott anyag találkozik, Piazzolla Libertangójára éneklődik rá a vele harmóniákban és ütemben tökéletesen megegyező Erdélyi-sanzon. S mikor a fokozások után azt várnánk, hogy mindez valamiképp arra fut majd ki, hogy az út, egy igazi út soha nem ér véget, hanem megy, vezet tovább valamerre, váratlanul véget vetnek a zenének, fékez a jármű, és fülünkbe mászik (csapódik) a metró ding-dongja, s a géphang: „Végállomás”.

Persze ez csak geg, de ettől még bőven el lehet játszani vele a hallottak értelmezése során – akkor is, ha akad, aki csak eddig jött. Úgy hiszem, egy ilyen anyag csendben munkálkodik tovább, s talán mindegy is, hogy tetszik-e vagy sem. Nincs parancsba adva, hogy „Le a cipővel!”, de ha valaki a Mezítlábasok lemezének megismerése után ezekkel a darabokkal legközelebb konvencionális környezetben, koncerttermi körülmények között találkozik, azt az előadást óhatatlanul össze fogja vetni az albumon hallható megközelítési móddal.
S akkor, még ha cipőben is, már meg is tett egy újabb lépést.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

20:30 : Budapest
Vajdahunyadvár

Mendelssohn Kamarazenekar
Művészeti vezető és közreműködik: Kováts Péter (hegedű)
MOZART: G-dúr cassazione K.63
MOZART: B-dúr hegedűverseny K.207
MOZART: D-dúr divertimento K.136
MOZART: A-dúr szimfónia K.201
20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

Magyar Állami Operaház Énekkara
vez.: Csiki Gábor
"OperaFüred"
Énekkari gála