vissza a cimoldalra
2018-07-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4309)
Operett, mint színpadi műfaj (3648)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (633)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2811)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
A díjakról általában (1032)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (950)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

„Én egy moralista karmester vagyok” (Bogányi Tibor, a Pannon Filharmonikus Zenekar vezető karmestere)
- zéta -, 2012-05-23 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

Mindkét fél részéről megelégedéssel végződött az új vezető karmester próbaéve a Pannon Filharmonikus Zenekar élén. Ideje összefoglalni az eltelt időt és megtervezni a folytatást. A szerződést 2015-ig már meg is hosszabították, tehát az együttes zavartalanul dolgozhat tovább "komoly nemzetközi tervein." - Bogányi Tibort kérdeztük egész eddigi pályájáról, itteni tapasztalatairól és terveiről.

Bogányi Tibor    – Egy éve vagy vezető karmester Pécsett. Ritkán fordulsz meg Magyarországon, hiszen muzsikusi pályád külföldön fut. Hogy találtak Rád?

   – Horváth Zsolt igazgatónk agilitásának köszönhető, aki képes volt eljönni egészen a finnországi Lappeenrantáig, ahol éltem és ahol a helyi zenekarral dolgoztam az utóbbi években. Fölvettük a kapcsolatot, majd fokozatosan elkezdtünk ismerkedni, vele és a zenekarral.

   – Az első év egy próbaév volt, ugye?

   – Volt egy próbaév, majd szerződést kötöttünk, amelyben ismét volt egy próbaév. Én is meg akartam győződni arról, hogy működik-e ez a kétlaki életmód, ezért ez a szokatlan 1+3 éves szerződés.

   – És működik a kétlakiság?

   – Borzasztó egy egész napot végigutazni Kelet-Finnországból Dél-Magyarországig. És ezt tizenkétszer, hiszen ugyanannyi koncertem van Lappeenrantában és Pécsett is. De az utazáson kívül minden más remekül működik, így már hosszabbítottunk is 2015-ig.

   – Akkor már elmondhatjuk, hogy hosszú távra terveztek egymással?

   – Igen, és talán ősztől a közlekedés egyszerűsödni fog valamelyest. A családommal Bécsbe költözöm, a munkám is részben oda fog kötni a jövőben, onnan mégiscsak könnyebb lesz eljutni Pécsre.

   – Menjünk még vissza a pályafutásod kezdetéhez! Mikor dőlt el benned, hogy a vonót (hiszen eredendően csellista vagy) olykor pálcára cseréld?

   – A Sibelius Akadémia Zenekarával vendégszerepeltünk a Carnegie Hallban. Én a zenekarban csellóztam, a koncertet Esa-Pekka Salonen vezényelte. És ott, a hangversenyen fogalmazódott meg bennem végérvényesen, hogy én bizony vezényelni akarok. Ez volt márciusban, és májusban már felvételiztem a Sibelius Akadémia karmesterképző tanszékére. Oda, ahova száz jelentkezőből egy-két embert vesznek csak fel. A Sibelius Akadémia karmesterképzője azért híres, mert saját állandó zenekara van és a növendékek állandóan „igazi” együttessel gyakorolhatnak. Ez egy nagyon összetett szakma, a karmesternek föl kell lennie vértezve minden oldalról, és az ottani oktatási metódus erre nagyszerűen fölkészített bennünket.

   – És a csellót félre is tetted?

   – Sokan ajánlották ugyan, de nem tettem félre teljesen. Az évek során beigazolódott, hogy nagyon jó és fontos volt, hogy megmaradtam gyakorló muzsikusnak is. Periódusonként olykor persze pihen a hangszer, olykor hónapokat is.

   – A karmesteri pályád során inkább előny azért, hogy hangszeres múltad van és játszottál zenekarban is…

   – A lehető legnagyobb előny. Vonós hangszeren játszom és a szimfonikus zenekar több mint fele vonósokból áll. És emellett még játszom klarinéton, meg zongorázom is. Ez együtt azért fontos, mert aki csak beszél, az önmagában nem annyira hiteles. Aki nem tud megszólaltatni egy hangszert, az hogy ad instrukciókat?

   – Van karmesteri példaképed?

   – Vannak, akitől szeretnék ezt-azt ellesni, de utánozni nem akarok senkit sem. Van, aki nagyszerű organizátor, van, aki kézvirtuóz és vannak óriási muzsikusok. Mindenkitől szeretek tanulni.

   – Amikor először láttalak vezényelni, kicsit ismerős volt, ahogyan bántál a zenekarral. Majd rájöttem, hogy Fürst Jánosra emlékeztetsz, s csak jóval később tudtam meg, hogy tanultál nála a párizsi Conservatoire-ban.

   – Igen, több mint két évet lehettem nála. Egy kurzuson találkoztunk, azután hívott meg az osztályába. Helsinkiből cserediákként mehettem Párizsba. Mindvégig, ahol tudott, segített, igazán sokat tanultam tőle.

   – Magyarországon hosszú évtizedekig működött az a képlet, hogy vannak az elit fővárosi és a futottak még kategóriában a vidéki zenekarok. De ezt a „klasszikus” felállást többen megbontották, a pécsiek már Hamar Zsolt vezetése alatt is.

   – Én azért sok európai országban megfordultam és ezt a „főváros-centrikusságot” se Dániában, se Finnországban, se Németországban, se Franciaországban nem éreztem. Amikor a PFZ-hez kerültem, ott sem tűnt fel. Én Pécset Magyarországon belül egy külön szigetnek érzem az újonnan megépült koncertteremmel, de az egész organizációval együtt. Az együttessel komoly nemzetközi terveink vannak, és véghez is fogjuk vinni őket.

   – Mi ez a perspektíva?

   – A tegnapi koncertet, úgy ahogy volt, nyugodtan eljátszhattuk volna a Musikvereinban Bécsben, nem vallottunk volna szégyent. [A beszélgetés a május 10-i pécsi koncert után, a 11-i műpás hangverseny előtt készült. – a szerk.] De hallom vissza, hogy Kocsis Zoltán vagy Olari Elts koncertje éppúgy elementáris volt tavasszal. Kezd beérni a munka. És itt muszáj megemlítenem Hamar Zsolt nevét, az ő beleállós, agilis munkamódszerével. Ugyan nem igazán ismerjük egymást, de komoly hálával tartozom neki azért az eredményért, amit a zenekarral elért. Én hétről hétre észreveszem, hogy itt nagyon komoly munka folyt korábban is. Nekem nem a nulláról kellett indulnom.

   – Az, hogy az ország második legnagyobb, a számotokra épült modern koncertteremben dolgozhattok, lehetőséget ad akár ritkán előadható, nagyromantikus művek bemutatására is. Vannak ez irányú terveid is?

   – Természetesen és tudom is mondani. Az idei évet a „Mítoszok és mesék” sorozatra építettük és ennek koronája lesz decemberben a Lohengrin bő koncerthosszúságúra húzott, félszcenírozott előadása három alkalommal. Ez tesztje is a koncertteremnek, hiszen komoly formában első alkalommal fogjuk az árkot használni. Gigantikus projekt lesz a zenekar életében. Komplett Wagner-mű Pécsett nagyon régen hangzott el. És a zenekar rajongói közül még azok is rájönnek a darab zsenialitására, akik maguktól nem mennének el Wagner-operára.

   – Ha jól számoltam, harminchét esztendős vagy. Mekkora szeletet fog kihasítani majd a te életedből Pécs?

   – Ez még beláthatatlan, de ez egy nagyon jelentős állomás lesz mindkettőnk, a zenekar és az én életemben is. Én egy moralista karmester vagyok, az egységet szerető és kovácsoló, és nem a negatívumokból építkező fajta.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"A II. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny nyitókoncertje"
Fesztiválakadémia Budapest
BARTÓK: 44 duó két hegedűre, BB 104 (részletek)
Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű)
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
Tóth Kristóf (hegedű), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
SCHNITTKE: Concerto grosso, No. 1
Shlomo Mintz, Kelemen Barnabás (hegedű), Dinyés Soma (csembaló, preparált zongora), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
Vezényel: Jan Latham-Koenig

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

„Amikor leszáll az éj”
A Fesztiválakadémia Budapest nyitókoncertje
SAINT-SAENS: Violons dans le soir
Horti Lilla (szoprán); Natalia Lomeiko (hegedű); Balog József (zongora); Molnár Piroska (vers)
POPPER: Requiem, Op. 66
Danjulo Ishizaka, Natalie Clein, Jan-Erik Gustafsson (cselló); Balog József (zongora)
MOZART: g-moll vonósötös (K. 516)
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű); Yuri Zhislin, Dmitry Smirnov (brácsa); Jan-Erik Gustafsson (cselló)
J.S. BACH: „Mein gläubiges Herze” – ária a BWV 68-as kantátából
Horti Lilla (szoprán); Dmitry Smirnov (hegedű); Philippe Tondre (oboa); Lakatos György (fagott); Dinyés Soma (csembaló)
SOSZTAKOVICS: d-moll cselló–zongora szonáta, Op. 40
Fenyő László (cselló); Diana Ketler (zongora)

20:30 : Budapest
Vajdahunyadvár

Közreműködik: Radnóti Katalin (fuvola), Kiovics Okszáná (hegedű), Szabadfi Mónika (csembalo)
Semmelweis Vegyeskar (karigazgató: Oláh Márta)
Musica Sonora Kamarazenekar
Vezényel: Illényi Péter
J.S. BACH: V. Brandenburgi verseny BWV 1050
VIVALDI: Gloria RV 589
SCHUBERT: Esz-dúr mise D. 950
A mai nap
született:
1866 • Francesco Cilea, zeneszerző († 1950)
1944 • Maria Joao Pires, zongorista
elhunyt:
1757 • Domenico Scarlatti, zeneszerző (sz. 1685)
1969 • Kemény Egon, zeneszerző (sz: 1905)