vissza a cimoldalra
2020-09-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62449)
Régizene (4430)
Eiffel Műhelyház (291)
Társművészetek (2081)
Kimernya? (3772)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4934)
Balett-, és Táncművészet (6037)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1449)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4108)
Franz Schmidt (3691)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2060)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2841)
A nap képe (2234)
Opernglas, avagy operai távcső... (20659)
Lisztről emelkedetten (1013)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7378)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Händel-ünnep (a Theodora az Orfeo Zenekarral a Műpában)
Varga Péter, 2012-04-26 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Theodora 2012. április 19.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

HÄNDEL: Theodora

Baráth Emőke – Theodora
Heiter Melinda – Irene
Bárány Péter – Didymus
Jeffrey Thompson – Septimus
Cser Krisztián – Valens
Kálmán László – Messenger
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
Vez.: Vashegyi György

*

Beérett, írtam a múltkor Orfeóék Händel-produkciójáról. A Herculest adták akkor elő, amely angol nyelvű oratórium-opera, de a zeneszerző életművében ennek a műfajnak talán legérettebb darabja a Theodora. A beérett jelző pedig arra vonatkozott, a csak magyar szereplőket felvonultató előadás egységesen nagyon magas színvonalú volt, egyes pillanatai tán nem érték el átlagszínvonalát, de örülhettünk, méltó előadásban hangzott el a remekmű.

A Theodora már témájánál fogva is fontosabb lehetett Händel számára, mint a mitológiai hős történetét megzenésítő munkája. A keresztény hitéért a halálnál is rosszabb szexuális megaláztatást is elszenvedni hajlandó, és szenvedésein hite által felülkerekedni tudó antiochiai szűz története valóban ünnepélyes hangvételű és –tegyük hozzá – az életmű egyik legkitűnőbb zenéjének komponálására ihlette a zeneszerzőt, akinek ez az utolsó előtti olyan oratóriuma, amely eredeti zenéket tartalmaz, nem korábbi műveinek felhasználásával készült.

Ami a lényeg tehát: mára összeállt Vashegyi vezetése alatt a régi kipróbált erőkből – leginkább a zenekar és a kórus tagjai tartoznak ide – és frissebb, fiatalabb gárdából – leginkább az énekes szólisták a tagjai ennek – kialakult társaság, amely (bár nem szeretem ezeket a kifejezéseket, de ezt kell most mondanom) már az abszolút nemzetközi, sok pillanatában világszínvonalat képviseli. Vagyis egyre kevesebb az esetleges elem, olyan előadói gyengeség, amelyet el kell viselnünk, mondván, régizenében nekünk még ez jár.

Több oka lehet ennek. Ma már a régizene legnagyobb sztárjai tényleg sztárok, semmivel sem alávalóbb Händellel, Vivaldival sikert aratni, mint Beethovennel, Brahmsszal. Igaz, ez néha hatásvadász produkciókhoz vezet, mintha egyes karmesterek nem bíznának eléggé a közönség (zenei) intelligenciájában, de a Theodora minapi nagy füttyögős-bravózós sikere mutatja, a lényegre, a zenével kifejezhető kifejezhetetlenre való koncentrálással is lehet hatást elérni.

És felnőtt egy nemzedék, amely már, ha nem is anyanyelvként tanulta régizenét (zongorázott vagy más modern hangszeren kezdett tanulni mielőtt éneklésbe vagy gambázásba fogott), de ebben a stílusban már Harnoncourt vagy az Il Gardino Armonico mutatta a számára az utat – ők szintén nem másodrangúnak tartott szereplői a világ hangversenytermeink, operaszínpadainak. Akárhogy is, ennek a zenének az előadói és közönsége felnőttek és egymásra találtak.

Azt már írtuk sokan, sokszor, mára már nem csak a kórus, amely megbízhatóan, szépen teszi a dolgát, de talán egyre inkább a zenekar az, amely minden dicséretet megérdemel. Simon Standage koncertmestersége alatt gyakorlatilag elérték az elérhető legmagasabb színvonalat, és így Vashegyi is meg tudja valósítani, amit akar; Händel partitúrájában kihangsúlyozni a lényeges momentumokat. Amely gyakran csak maga a széphangzás, de néha egy jobban hangsúlyozott fordulat. De nem ezek öncélú forszírozása a lényeg, hanem a figyelem felhívása zenei jelentésükre.

Jeffrey Thompson tán túljátssza szerepét, mint énekes: mimikája, mozgása akkor is erőteljesen kifejező, ha nem egy ilyen valójában operai alakot jelenít meg, mint Septimus. De a vizuális eszközökkel csak kiérlelt énekesi produkcióját hangsúlyozza, amit az is jelzett, hogy a harmadik felvonásban megkapta a nyíltszíni tapsot. Ami Bárány Péter első áriája után is majdnem teljes erővel felcsattant, de megtorpant félúton. A kontratenor rendkívüli virtuozitással adta elő áriáját, a sok-sok hangból álló díszített futamokban könnyedén teljesített. Sajnos hangja a BBNH-ba kevés, illetve abszolút hangerejéből is hiányzik a valódi erő, ez a hiányosság a dinamikai árnyalásokat is csak korlátozottan teszi megoldhatóvá az énekes számára. Így lehetett, hogy nem kapta meg az igazi elismerést, ami egy énekesnek kijár. Baráth Emőke barokk operaénekes-versenyt nyert tavaly Innsbruckban. Kellemes színpadi jelenség, hangja, éneklése is megkapó. Kíváncsian várjuk, mivé fog érni a jövőben. Heiter Melinda biztos pont volt a Theodorában is, csakúgy, mint a Herculesben. Cser Krisztián néha harsányságával tűnt ki, még egy keresztényellenes római helytartó figurájának hangi eszközökkel való megformálása is több finomságot kíván.
De az összkép igencsak meggyőző volt. A maga teljes nagyságában mutatta be Händelt.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Gulyás István (zongora)
Liszt: Zarándokévek, Első év: Svájc


15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Staples (tenor)
Szőke Zoltán (kürt, Báll Dávid (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
"Európai hidak 2020 - Egyesült Királyság"
Haydn: Induló a walesi herceg tiszteletére, Hob. VIII:3
Britten: Simple Symphony
Britten: Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra, op. 31
James MacMillan: Cumnock Fair

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Szokolay Ádám - zongora
BARTÓK BÉLA:
Három csíkmegyei népdal zongorára (1907), BB 45b
Zongoraszonáta (1926), BB 88
Válogatás a Gyermekeknek című sorozatból (1908-09), BB 53
Román kolindadallamok (I. sorozat, 1915), BB 67
Szonatina (1915), BB 69
Román népi táncok (1915), BB 68
Táncszvit (1923, 1925), BB 86

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Berecz Mihály (zongora), Vörös Szilvia (mezzoszoprán), Bretz Gábor (basszus)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
Ünnepi hangverseny Bartók Béla halálának 75. évfordulóján
Bartók: 2. zongoraverseny, BB 101
Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, BB 114
Bartók: A kékszakállú herceg vára, BB 62
Élő közvetítés!

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Staples (tenor)
Szőke Zoltán (kürt, Báll Dávid (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
"Európai hidak 2020 - Egyesült Királyság"
Haydn: Induló a walesi herceg tiszteletére, Hob. VIII:3
Britten: Simple Symphony
Britten: Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra, op. 31
James MacMillan: Cumnock Fair
A mai nap
történt:
1835 • A Lammermoori Lucia bemutatója (Nápoly)
született:
1877 • Alfred Cortot, zongorista († 1962)
1891 • Charles Münch, karmester és hegedűs († 1968)
1898 • George Gershwin, zeneszerző († 1937)
1930 • Fritz Wunderlich, énekes († 1966)
elhunyt:
1945 • Bartók Béla, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1881)