vissza a cimoldalra
2019-03-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61585)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5735)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Élő közvetítések (7780)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3181)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
musical (185)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (596)
Belcanto (920)
Jonas Kaufmann (2367)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Fikció (Szinetár Miklós: Pályázat)
- zéta -, 2012-04-10 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Szinetár Miklós: Pályázat SZINETÁR MIKLÓS: Pályázat
292 oldal
2900 Ft
Európa Kiadó

*

Nem nagyon tetszik ez a mostani világ Szinetár Miklósnak. A nemrégiben nyolcvanadik születésnapját ünneplő jeles színházi rendező, főiskolai tanár, tévéelnök-helyettes, zsűritag, operaigazgató etc. zűrös korunkat egy fikciós és eléggé borús hangulatú levélváltásban értékeli, melyet – a jubileumra időzítve – az Európa Könyvkiadó jelentetett meg.

Az ürügy eme különös levélváltásra egy elképzelt színigazgatói pályázat. Mint az előzetes sajtóhírverésből kitetszik, nem véletlenül tűnik a levélregény több részlete is önéletrajzi elemnek. Ugyanakkor az óvatos duhaj szerző fenntartotta a lehetőséget arra, hogy a valósággal egyező részleteket akár a véletlen számlájára írhassa a gyanútlan olvasó, netán valamely, önmagát érintettnek sejdítő közszereplő.

A mű kezdetén Szinetár összetalálkozik egykori rendezőtanítványával, aki indulna a város színidirektor-választásán. Némi hezitálás után megállapodnak abban, hogy ezentúl postán levelezve tájékoztatják egymást a helyzet alakulásáról, illetve a „Tanár Úr” aktuális véleményéről. Nem igazán életszerű alaphelyzet (s nemcsak az internet korában történő postára császkálás miatt), de Szinetár ezzel nem sokat törődik.

Azután, az amúgy olvasmányos sorokon átrágva magunkat menetközben rájövünk, hogy itt nem is két ember levelezik egymással, hanem csak egy. Szinetár Szinetárral, hiszen a gondolatok kart karba öltve sorjáznak. Az irodalomtörténet ismeri e műfajt, csak kérdéses, hogy e téma megér-e ennyit, de most ezen ne akadjunk fel. Tanár és tanítvány tehát így menetelnek egy személyben, bájos egyetértésben elemzik a magyar rögvalóságot, a színházi és a nemszínházi lét milyenségét. A paletta pedig széles, az önkormányzatiságtól a legfelsőbb kultúrairányításig, a választási rendszertől a médiaszabályozásig, a szociális kérdésektől a felsőoktatásig minden és mindenki megkapja a magáét. Szó esik korunk összes társadalmi kérdéséről, az antiszemitizmustól kezdve a kommunistasággal bezárólag.

János (a tanítvány) elemzi a színházcsinálókat, a Tanár Úr inkább a magasabb régiókat. Embertípusok vonulnak föl e levelezés mondvacsinált ürügyén, s mi lassan haladunk tovább a történetben. A pályázatírás napi szokásáról Szinetár viszonylag gyorsan közzé teszi a verdiktet (nem jó, mert a döntéshozó a kollektív döntés mögé bújva nem érhető tetten és így nem is kérhető számon), de mégis végig kell mennünk az egész histórián egészen addig, amíg pályázatírónk elbukja a (nem is annyira vágyott) színidirektorságot.

S bár a Tanár Úr a könyvben kimondja, hogy szeretné ezt elkerülni, a végére óhatatlanul mégis „a bölcs csodarabbi szerepébe” kényszerül. Ez a csapdahelyzet pedig alapvetően megkérdőjelezi a könyv értelmét és szükségességét. Az olvasó a vége felé egyre gyakrabban teszi föl a kérdést magának, vajon mi szükség-e könyvre, Vörösmartyt megidézve: ment-e általa elébb a világ?

A múltkoriban, Szinetár születésnapja kapcsán olyan gondolatot fogalmaztam meg, hogy milyen jó lenne, ha pompás beszéd- és íráskészségét kiaknázva, visszaemlékezve idézné föl rendkívül színes pályájának állomásait és főbb szereplőit. Ez most – ugyan közvetve, de – megvalósult. A könyvben ugyanis Szinetár hosszan idéz életútjából, ki nem mondottan elemzi rendezői, tévés és színházi vezetői, pedagógusi múltját.

Olykor büszkén, máskor meg pironkodva tekint vissza eredményeire, de persze legtöbbször elégedetten. És főleg óvatosan. A témában járatos olvasó viszonylag nagy biztonsággal tippelgethet a szerző által név nélkül idézett sztorik hőseire. Mert sajnos ők maradtak a névtelenségben, egyedül a távolabbi személyiségek szerepelnek névvel. Adytól Fényes Szabolcsig, Liszttől Bartókig.

A magam részéről azért sajnálom, hogy Szinetár érezhetően ódzkodott a néhai jó barát, Petrovics Emil harcos útját járni, aki névvel, címmel, titulussal hirdette fellebbezhetetlen álláspontját a dolgok állásáról. Szinetár ennél sokkal óvatosabb, vagy ha jobban tetszik: bölcsebb és ugyanakkor engedékenyebb is. Ki tudja, kivel és mikor hozza össze a galád Sors, esetleg pont egy pályázat elbírálása során, ergo: nem muszáj mindenkivel összevészni egy könyvecske ürügyén.

Szinetár tehát nem is veszi olyan komolyan a dolgot, mint ahogy – gyanítom – így volt a pályája egészével is mindvégig. A könyvön persze most is átsüt a szerzőt mindig oly jellemző, némi cinizmussal átitatott charmeur kultúra.

Azért abba a visszaemlékezésbe érdemes lenne belekezdeni. Hogy legyen valóságélményünk is, ne csak a puszta fikció…

Hírek
• A Budapesti Filharmonikus Hangversenybarátok Alapítványa (BFHA) pályázatot hirdet „A Kárpát-medence zenekultúrája a XIX-XX. század fordulóján” címmel
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Zeneakadémia karvezetés szakos hallgatóiból alakult kórus
"Karvezetés vizsgakoncert"
VIADANA: Exultate justi (örvendező zsoltár)
TILLAI: Magányban (Weöres Sándor versére)
Tolnay Melinda (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
ALAIN: Messe de Requiem – Sanctus
CLEMENS NON PAPA: Missa defunctorum – Agnus Dei, Communio
Enyedi Mózes (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
BECKER: Herr, erbarme dich
SCHEIN: Freue dich des Weibes deiner Jugend
Bokros Virág (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
Közreműködik: Balaska Rebeka (csembaló), Márkus Ágnes (cselló)
TOMKINS: How great delight
SCHMITT: À contre-voix, op. 104 – 5. Pour vous de peine
Velki Luca (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
GUERRERO: Sanctus, Benedictus
Bolyos Balázs Koppány (egyházzene-karvezetés – ének-zene OT IV.)
GASTOLDI: Cantiam lieti cantiamo
BRITTEN: Öt virágének, op. 47 – 2. The Succession of the Four Sweet Months, 3. Marsh Flowers
MOSONYI: Libera me
Szarka Tamás (kóruskarnagy MA I.)
GESUALDO: Non mai, non cangero
MENDELSSOHN: Három motetta, op. 69 – 1. Herr, nun lässest du deinen Diener in Frieden fahren
BRUNNER: Konfirmation
Márkus István (kóruskarnagy – zeneelmélet OT IV.)

18:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Faragó Laura (ének), Varga Petra (orgona)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
Énekek és áriák Anna Magdalena Bach Daloskönyvéből (BWV 508 - 518.)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Luka Okros (zongora)
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: 4. (f-moll) ballada, op. 52
LISZT: h-moll szonáta

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella, Bakonyi Marcell (ének)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musiqze 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Trio Energico:
Ilosfai Csenge (hegedű), Mády-Szabó Eszter (gordonka)
Vida Mónika Ruth (zongora)
SCHUBERT: Adagio D.897 "Notturno"
SOSZTAKOVICS: c-moll trio op.8. no.1.
RAVEL: a-moll trio

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Emanuel Abbühl, Seung Eun Lee (oboa)
Spányi Miklós (orgona)
Concerto Armonico Budapest (koncertmester: Homoki Gábor, művészeti vezető: Spányi Miklós)
"Velence és London, oboák és orgonasípok…"
ALBINONI: F-dúr oboa-kettősverseny, op. 9/3
ALBINONI: g-moll szonáta, op. 2/11
ALBINONI: e-moll hegedűverseny, op. 2/2
ALBINONI: d-moll oboaverseny, op. 9/2
HÄNDEL: 3. (g-moll) oboaverseny, HWV 287
HÄNDEL: h-moll concerto grosso, HWV 330
HÄNDEL: 13. (F-dúr) orgonaverseny, HWV 295 („A kakukk és a csalogány”)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jan Vogler (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
RAMEAU: A gáláns indiák - szvit
SAINT-SAËNS: I. (a-moll) gordonkaverseny, op. 33
BRUCKNER: IV. (Esz-dúr) szimfónia
19:00 : Nagyvárad
Szigligeti Színház

Operát az Operából! – Turné
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Chisa Kitagawa (hegedű)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Izaki Masahiro
SIBELIUS: d-moll hegedűverseny, op. 47
SOSZTAKOVICS: 12., d-moll szimfónia, „Az 1917-es év”

19:00 : Siófok
Kálmán Imre Kulturális Központ

Teleki Miklós (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
MOZART: Figaro házassága – nyitány, K.492
GRIEG: a-moll zongoraverseny
MOZART: 40. (g-moll) szimfónia, K.550

19:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Jasminka Stančul (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
BEETHOVEN: I. (C-dúr) zongoraverseny, op. 15
SCHUBERT: II. (B-dúr) szimfónia, D 125
A mai nap
született:
1930 • Stephen Sondheim, zeneszerző
elhunyt:
1687 • Jean Baptiste Lully, zeneszerző (sz. 1632)
1963 • Székely Mihály, énekes (sz. 1901)