vissza a cimoldalra
2018-02-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3943)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60480)
Kedvenc előadók (2820)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (6924)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (630)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1322)
Franz Schmidt (3063)
Jonas Kaufmann (2170)
Ilosfalvy Róbert (791)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2611)
Pantheon (2181)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1203)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4181)
Palcsó Sándor (203)
Operett, mint színpadi műfaj (3522)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (640)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6520)
Simándy József - az örök tenor (516)
Komlóssy Erzsébet (35)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Bricolage (Daniele Gatti Debussy-lemezéről)
Balázs Miklós, 2012-04-06 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Daniele Gatti Debussy-lemeze DEBUSSY:
La mer
Images

Orchestre National de France
Danielle Gatti

Sony
88697974002

*

A montmartre-i Chat Noir mulató bejárata felett volt olvasható a felirat: „Járókelő, légy modern.” De mit jelent modernnek lenni? Modernnek lenni annyi, mint a modernitás tapasztalati terében gondolkodni, a modernitás talaján mozogni, élni és cselekedni. E létforma esszenciája: megfigyelni az élet felszíni eseményei mögötti mélyszerkezetet, a rejtett, absztrakt, rejtőzködő formák és funkciók játékát. A modernség magatartás, szó és tett. Modernnek lenni annyi, mint egy új, tiszta lényeg-nyelv felé törekedni. Modernnek lenni annyi, mint elfogadni az einsteini relativitáselméletet, nem kinevetni Freudot és szeretni Debussyt.

George-Eugène Haussmann báró, a milliárdos építési vállalkozó egykoron szinte egymaga szabta át Párizs látképét: az 1860-as években leromboltatta a város központját, hogy elsöpörje a szűk, középkort idéző utcácskák és sikátorok nyomait, és helyükbe racionálisan tervezett, széles sugárutakat illesszen, megteremtve ezzel az egyenes vonal zsarnokságának Párizsát. A mi Debussynk már ebbe az agyonstrukturált, mégis dezorganikus, modernizált Párizsba érkezik.
„Idióták” – bírálja az őt bírálókat (a zenekritikusokat), ha zenéjét impresszionistának titulálják. Debussy gyűlöli már az „impresszionista” kifejezést is, maga csak ennyit mond: muzsikája „élet és szabadság”; úgy hiszi, kritikusai jobb híján, vagy csupán tudálékosságból, meg nem értésből aggatják zenéjére a hol dicsérő, hol dehonesztáló terminust. De mi egyebet tehetnének, hisz nincs más szavuk olyasmire, amit még meg sem ismertek, meg sem értettek igazán. Debussy kortárs bírálói, akik zenéjét zagyvának, strukturálatlannak, zavaros mondták, csupán megcsontosodott tradíciósorokat ismertek és kutattak régiben, újban egyaránt, és azokhoz kerestek számukra adekvát jelentéseket, jelentés-foszlányokat. Fogódzót pedig a csak a kortárs képzőművészetekben találtak, Renoir, Manet vagy Monet festői impresszionizmusában, a pillanatnyi benyomások ihlette művészi közlés új, felszabadító logikájában.

Márpedig Debussy érett kori muzsikájának kulcsa e modernista szemlélet. A modernség ontológiája pedig lényegében a szüntelen önreflexivitás fenntartása, azon belül is egy elvont, belső és külső jelentésrendszerre irányuló lényegi figyelem. A múlt század jeles teoretikusa, a szintén francia Claude Lévi-Strauss „barkácsolója” éppen ilyen „modern ember”, aki minden félkész töredéket felhasznál, nyersanyagot éppúgy, mint a korábbi hasznosításokból visszamaradt forgácsot, vagy régi alkalmazások maradványait, melyeket azután egy új összefüggés elemeivé illeszt. A barkácsolás (bricolage) sikere így egy teljesen új funkció és szerep életre hívása, mely egy, a korábbi tartalomtól független végcélhoz ér. Ha jól megnézzük, ez nem egyéb, mint a (modern) individuum totalizáló képességének működtetése, egy újfajta esztétikai látásmód és művészi eszköztár kialakítása.

Claude Debussy legjelentősebb zenekari művei – gyakorlati értelemben legalábbis – ilyen, korábbról megmaradt, innen-onnan összegereblyézett „szilánkokon”, „forgácsokon” alapulnak, akárcsak például Gustav Mahler nagyszabású szimfonikus munkái, hiszen nem szabad felednünk, mindketten ezer szállal kötődnek a hagyományhoz. A döntő különbségek persze sok egyéb mellett a forma- és harmóniakezelés, a zenei építkezés sajátosságai. A francia azonban tudatosan kerüli a hagyományos, vagy ha úgy tetszik, klasszikus műfajok és formai modellek (szimfónia, szimfonikus költemény) használatát, szánt szándékkal rúgja fel a műfaji hierarchia korábbi kereteit vagy a tradicionális tonalitás bevett alkalmazásait. Ezekből a „hangpoémákból” tudniillik hiányzik a szimfonikus műveknél korábban szokásos ún. belső cselekmény kialakítása. Harmóniavilága sokszor elszakad a funkcionális rendtől, vagyis szabaddá és nem szükségképpen formaalkotó tényezővé válik. Elmosódó harmóniáival, szokatlan hangnemváltásaival, a zenekari szövet áttetszőségével, szellemi ingergazdagságával és nyílt formaalakításával Debussy új barázdákat vág a későromantikus stílusiskolákon edzett hallgatók és ítészek fülébe, megteremtve saját, összetéveszthetetlen zenei univerzumát.

Ha csak e sokat idézett művek diszkográfiáját böngésszük, mondhatnánk, A tenger, Az egy faun délutánja és a Képek igazi agyonjátszott, klasszikussá merevedett remekművek. Pedig valójában nem azok, hiába nézünk az itt tárgyalt lemezre is úgy, mint egyfajta adekvát, elfogadott, kanonizált Debussy-portréra. Jóllehet a fenti megállapításra épp nem a lemezfelvételek nagy száma, hanem azok változó minősége kínálja a megerősítést.
Vagyis egyszerűen túl sok a rossz Debussy-lemez manapság. Felvetődik a kérdés, vajon értjük-e ma Debussyt, s ha igen, jobban-e mint negyven vagy hatvan évvel ezelőtt? Mert játszani játsszuk, az tény. De a válasz nem, hiszen az idő nem hozza közelebb hozzánk a modernitást, sőt, ha lehet, inkább távolítja. S mintha egyre kevésbé akarnánk érteni Debussyt.
Daniele Gatti és a Francia Nemzeti Zenekar friss lemeze éppen ennek az elkényelmesedésnek, meg-nem-értésnek lehet jó példája. Pontosabban az interpretációs kísérlet és szándék hiányának, mely, ha közvetve is, de a fenti tézisemet látszik igazolni. Gatti ugyanis nem akarja érteni, értelmezi Debussyt, csak eljátszani akarja. Nem akar közel hajolni hozzá, analizálni, elemeire bontani és újra összerakni. Megelégszik azzal, hogy a felületét karcolgatja és szolgamód hangról hangra lépked.

A zenekari játék megfelel a szokásos francia standardnak, tulajdonképpen minden hang a helyén van, s apróbb pontatlanságok is csak ritkán rontják a műélvezetet. Azt inkább a „mondanivalótlanság” szembeszökő mivolta rongálja, mely, ha élesen akarok fogalmazni, voltaképpen a középszerűség nyílt beismerése. Egy vállrándítás. Gattinak nincs új, eredeti vagy differenciált mondanivalója Debussyről, előadásai közepesen kidolgozottak, úgy mondanám: átlagosan unalmasak, ingerszegények. Valójában az inspiráció, a műveket átszövő hatóerők, az azokat mozgató impulzusok átélt keresése az, ami szinte teljességgel hiányzik ezekből a produkciókból, s ez az, ami itt és most nem engedi feltárni Debussy valódi arcát, egy ízig-vérig modernista gondolkodó és poéta portréját. S nem tudja kirajzolni az arcot, melyre, ha másért nem, az évforduló ürügyén nagy szükségünk volna.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok akadémiája"

10:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Liszt-kukacok akadémiája"
Jazz játszótér

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Prunyi Ilona (zongora), Kertesi Ingrid (ének)
Berecz Mihály (zongora)
ARANY: Két dal Petőfi verseire – A toronyban delet harangoznak; Éji dal
SIMONFFY: Tarka madár; Te vagy barna kislány
EGRESSY: Ereszkedik le a felhő; Két magyar nóta
LISZT: Magyar történelmi arcképek – Mosonyi Mihály
MOSONYI: Tanulmány
LISZT: A magyarok Istene
LISZT: Petőfi szellemének
FARKAS: Szeretlek, kedvesem
SZERVÁNSZKY: Száll a felhő
SUGÁR: Reszket a bokor
KODÁLY: Négy dal – 1. Haja, haja
MIHALOVICH: Két ária a Toldi szerelme című operából
ÁBRÁNYI: Ábránd – magyar népdalok felett
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 7. Funérailles

15:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

az Opera Zenekarának művészei
"Zenekari hangversenyek - Kamarazenei koncertek"
"Wagner nyomában II.
BRUCKNER: F-dúr vonósötös – Adagio
SCHÖNBERG: Dalok – válogatás
SCHÖNBERG: Kamaraszimfónia

15:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Kolonits Klára, Cseh Antal (ének)
Budapesti Vonósok
Koncertmester: Pilz János
"Operajátszóház"
MOZART: Figaro házassága

15:00 : Budapest
Operettszínház

OFFENBACH: Kékszakáll

16:00 : Budapest
Nemzeti Múzeum

Hye Jin Kim (hárfa)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ender Sakpinar
MOZART: 1. szimfónia
SPOHR: Fantázia
DEBUSSY: Danse sacrée et profane
RAVEL: Bevezetés és Allegro

18:00 : Budapest
Erkel Színház

OFFENBACH: A rajnai sellő

18:00 : Budapest
A Nemzeti Filharmonikusok próbaterme

Horváth Béla (oboa)
Papp Dániel, Miczki Rita, Szabó Krisztina, Sárosi Péter, Bali Gábor
(hegedű), Balogh Enikő, Mohácsi Gyula, Kökényessy Zoltán (brácsa)
Deák György, Bajner Zsuzsanna (cselló), Sztankov Iván (nagybőgő)
Hamar Zsolt (csembaló)
Móré Irén, Kovács Imre, Embey-Isztin Zsófia (fuvola)
Szatmári Zsolt (klarinét), Borbély Balázs (kürt), Bokor Pál (fagott), Sipkay Deborah (hárfa)
Batta András (házigazda)
"Próbatermi vendégség"
J.S. BACH: F-dúr oboaverseny, BWV 1053R
REGER: G-dúr szerenád, Op.141a
HAAS: Fúvósötös, Op.10
TOURNIER: Szvit, Op.34
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr vonósnégyes, Op.11

18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sennu Laine (cselló)
A Szent István Király Szakgimnázium Fúvószenekara
Vezényel: Makovecz Pál
SMETANA: Moldva
RÁNKI: Varázsital - szvit
HIDAS: Fantázia csellóra és fúvósokra
LISZT: Hunok csatája

18:30 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

"Metropolitan-operaközvetítések a Müpában 2017/18"
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

"TERA – kísértés 13 képben"
A Zeneakadémia hallgatóinak előadása az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baráth András (zongora)

19:00 : Budapest
Operettszínház

OFFENBACH: Kékszakáll

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Andreas Ottensamer (klarinét)
Kelemen Kvartett:
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
DVOŘÁK: Ciprusok – vonósnégyes-ciklus
MOZART: 17. (B-dúr) vonósnégyes, K. 458 („Vadászat”)
BRAHMS: h-moll klarinétötös, Op.115

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
19:00 : Felsőőr
Messe Oberwart

"Kárpát-Haza OperaTúra"
ERKEL: Hunyadi László

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Cserna Ildikó szoprán
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Horváth Gábor
WAGNER: Trisztán és Izolda előjáték, Izolda szerelmi halála
WAGNER: Wesendonck dalok
CSAJKOVSZKIJ: IV. szimfónia
A mai nap
történt:
1607 • Monteverdi Orfeójának bemutatója (Firenze)
született:
1842 • Arrigo Boito, zeneszerző, librettista († 1918)
1934 • Renata Scotto, énekes
elhunyt:
1704 • Marc-Antoine Charpentier, zeneszerző (sz. 1643)