vissza a cimoldalra
2018-11-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4094)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61313)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1528)
Franz Schmidt (3221)
Kimernya? (2806)
Élő közvetítések (7502)
Bartók Rádió (752)
Antonin Dvorak (194)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4372)
Momus-játék (5552)
Operett, mint színpadi műfaj (3763)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1154)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (783)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6693)
Opernglas, avagy operai távcső... (20161)
Balett-, és Táncművészet (5571)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Dvořák a foltját (Serebrier Dvořák-lemezéről)
Balázs Miklós, 2012-03-14 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Serebrier Dvořák-lemezéről DVOŘÁK:
Slavonic Dance No. 8 in G minor, Op. 46 No. 8
Symphony No. 7 in D minor, Op. 70
In Nature’s Realm Overture, Op. 91
Scherzo capriccioso, Op. 66

Bournemouth Symphony Orchestra
José Serebrier

Warner
2564666562

*

Voltam oly együgyű, és elkövettem azt a botorságot, hogy előbb elolvastam a karmester José Serebrier kurta jegyzetét a kísérőfüzetben, s csak azután fogtam hozzá a lemez meghallgatásához. Így azután folyton ott forgott a fejemben az ősz mester megjegyzése, miszerint Antonín Dvořák jobban értett a zenekarra való íráshoz, mint komája, Brahms. Talán úgy értette: jobban tudott hangszerelni. De – futtatom az agyamban a gondolatot – csakugyan jobban-e, vagy csak ízesebben, színesebben és hatásosabban, más szóval: csillogóbban? S miközben a CD teljes gőzzel pörög a lejátszómban, s a hangfalakból süvítenek a dúrok és duruzsolnak a mollok egyik-másik témakidolgozásánál és kódánál, rajtacsípem magam, hogy azon agyalok, vajon hogyan csinálta volna ezt Brahms.

Kétségkívül az e lemezen hallható VII., d-moll szimfónia Dvořák „legbrahmsosabb” szimfóniája, tónusaiban, modorában, mondanivalójában, világképében egyaránt. Abbéli meggyőződésemet azonban mégsem adnám fel egykönnyen, hogy maga Johannes Brahms bizonyosan nem alkalmazott volna hárfát az Adagióban, s talán nem kért volna trombitát a zárótétel expozíciójában, a nyitó Allegro főtémáját viszont még párszor visszahozta volna változatlan megismétlésekben. Dvořák VII. szimfóniája valóban nem olyan „szlávos”, mint az azt megelőző VI. például, hisz hallhatóan kevesebb benne a pánszláv pátosz, ugyanakkor több az eredeti invenció, izgalmasabbak a témák, és, tetszik vagy sem, bizony ötletgazdag és briliáns a hangszerelés.

Serebrier, az uruguayi származású amerikai dirigens, régi ismerősünk. Miközben lassanként kihaltak mellőle az igazi nagyok, mára valóságos mamutként nőtte ki magát a nemzetközi karmesterség gyérülő mezőnyében az idősebb-fiatalabb nemzedékek, a beváltott és beváltatlan ígéretek között vagy mellett – hol itt, hol ott, de mindig fölbukkan valahol a planétán, ad pár váratlanul szép koncertet és nagyszabású lemezsorozatokra vállalkozik.
Most éppen egy Dvořák-szimfóniaciklus lemezre vételén ügyködik, kiegészítve a cseh mester egyéb zenekari kompozícióival. Partnere ebben az a Bournemouth-i Szimfonikus Zenekar, mely az évek során egyre komolyabb renomét vívott ki magának a brit zenekari kultúra kies mezején, s ma már alighanem több lemezt készít egy évben, mint bármely más szimfonikus együttes a szigetországban. Serebrier és a Bournemouth-iak egymásra találása régi keletű; lemezek egész sora készült már el az együttműködésükkel a Naxos égisze alatt, a dirigens ragaszkodása a zenekarhoz így érhető és vállalható: ismerik egymást, mint a rossz pénzt.

Hogy Dvořák szimfonikus műveinek összkiadásához mennyire ideális partnerek ők, azt két lemez elkészültével – és egy ismeretében – nem merném summázni, mindazonáltal, úgy hiszem, éppen a VII. szimfónia esetében a legkisebb a kockázat. Tudvalevőleg a szerző a művet a londoni Philharmonic Society számára írta (nekik szól az ajánlás is), s itt is mutatták be 1885-ben. Mondhatnánk: Dvořák a Mendelssohnon és Brahmson edzett brit zenebarátok füleihez keresi az utat, mialatt igyekszik egyszerre cseh honfi és nemzetközi muzsikus maradni – e nemes szándék tagadhatatlan sikerét mi sem tükrözi jobban, mint a pár évvel későbbi, hallatlanul sikeres New York-i bemutató.

Kezdjük az elején a lemezhallgatást: előéteknek egy „sportosan” rusztikus szláv táncot (op. 46, No. 8) kapunk, aztán belecsapunk a közepébe. Az apró, bosszantó gondok a szimfónia első ütemeinél máris jelentkeznek. A felvétel, ahogy mondani szoktuk, mélyhiányos, a zenekarnak nincs igazán „alja”, a középtartomány szép, de a mélyvonósokból kevesebbet hallani, mint szeretnénk, erőtlen a basszus. Az a gyanúm, ez legalább annyira az előadás sajátja, mint a hangtechnikai kivitelezés deficitje. Pedig elkélne egy kis támaszték az amúgy szépen csengő fafúvósok alá, mert a magas vonósokkal nincs nagyobb gond azon túl, hogy kissé „szőrös” a hangzás, de ez így is több mint elfogadható.

Serebrier felfogása a saját, jó ismert stílusjegyeit, a tőle megszokott paneleket követi. Nem emeli ki a drámai felcsattanásokat, nem izzítja fel tüzes vassá a fortékat, mint tette azt egykoron néhány nagynevű elődje (Talich!), s nem gerjeszt pántragikus, világmegváltó ideákat a harsona- és trombita-sortüzek alá. Nála a rézkar szinte beleolvad a „nagy egészbe”.
Mert Serebrier útja az aranyozott középszeren át vezet, a klasszikusan kiegyenlített szép hangzás az ideája, egy bársonyos, olvadékony, lekerekített formavilág. Nem a feszültség élezése, hanem a színkeverés az ő igazi terepe, ennek nagy varázslója a Stokowski-tanítvány Serebrier. A Bournemouth-i Szimfonikusok ehhez kellemesen lelkes és szolgálatkész munkatársaknak tűnnek még akkor is, ha köztudottan nem egy „virtigli” virtuóz zenekarról kell beszélnünk, csupán egy feltörekvő vidéki társulatról. A dél-angliai település együttese jó, ha a tizedik helyet kivívná a brit zenekari rangsorban a fővárosi és a nagyobb vidéki (Birmingham, Manchester, Liverpool, Glasgow) „zenész-egyletek” mellett, de egy ilyen nagy múltú és magas szintű szimfonikus kultúrával rendelkező országban, mint a fényes Nagy-Britannia, még ez is megsüvegelendő egy alig százhetvenezres településtől.

Amit kapunk, az több mint tisztes zenekari játék, mert van tartása, energiája, érezhető az összeszokottság, az olvasatoknak megvan a „magukhoz való eszük” és stílusuk. A felvétel a föntebb jelzett hibák ellenére is igényesen közvetíti Dvořák „nagyromantikus” muzsikájának kimeríthetetlen dallam- és színgazdagságát, ehhez a szimfónia mellett a bájos A természetben nyitány és a frappánsan életvidám Scherzo Capriccioso előadásai is ékes bizonyítékokként szolgálnak. Serebrier Dvořákja nem akar kioktatni, csak gyöngéden mosolyog ránk és a figyelmünket kéri. Ha tehetjük, adjuk meg neki.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Fellegi Dávid (gitár)
Hangulatkoncert
PONCE: Téma, variáció és finálé
PAVLOVITS DÁVID: Viharmadár-szonáta
DUARTE: Variációk egy katalán népdalra
FELLEGI DÁVID: Sonata „Fantasy'

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Bálint János (fuvola)
Concerto Armonico Budapest (koncertmester: Homoki Gábor, művészeti vezető: Spányi Miklós)
C.P.E. Bach 230
C.P.E. BACH: D-dúr szimfónia, Wq 176
C.P.E. BACH: D-dúr fuvolaverseny, Wq 13
C.P.E. BACH: C-dúr szonatina, Wq 106
C.P.E. BACH: g-moll csembalóverseny, Wq 32

19:00 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Mesterművek a lett és a magyar kamarazenéből
Lettország államiságának 100. évfordulója alkalmából

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baranyai Barnabás (cselló)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Ménesi Gergely
A zenekar mesterei
KODÁLY: Marosszéki táncok
FEKETE GYULA: Csellóverseny
DEBUSSY: Egy faun délutánja
DEBUSSY: A tenger
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Gáti Sándor (oboa)
Nagyváradi Állami Filharmónia
Vezényel: Mark Kadin (Oroszország)
MOZART: A színházigazgató – Nyitány, K. 486
HAYDN: C-dúr oboaverseny, Hob.VIIg: C1
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op. 36.
A mai nap
született:
1719 • Leopold Mozart, zeneszerző († 1787)
1774 • Gaspare Spontini, zeneszerző († 1851)
1778 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző († 1837)
1805 • Fanny Mendelssohn, zongorista, zeneszerző († 1847)
1896 • Pataky Kálmán, énekes († 1964)
1900 • Aaron Copland, zeneszerző († 1990)
1927 • Svéd Nóra, énekes († 1982)
elhunyt:
1831 • Ignaz Pleyel, zeneszerző, zongorakészítő (sz. 1757)
1946 • Manuel de Falla, zeneszerző (sz. 1872)
2005 • Takács Jenő, zongorista, zeneszerző (sz. 1902)