vissza a cimoldalra
2018-04-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1249)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60790)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3977)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11272)
A csapos közbeszól (95)

Jonas Kaufmann (2211)
Erkel Színház (9248)
Élő közvetítések (7044)
Prokofjev, Szergej (101)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1384)
Pantheon (2213)
Franz Schmidt (3109)
Operett, mint színpadi műfaj (3580)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2682)
Astrid Varnay-Hochdramatischer Sopran (83)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (761)
Opernglas, avagy operai távcső... (20069)
Bartók Béla (1881-1945) (207)
A nap képe (2053)
Momus-játék (5472)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4258)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tényleg: mi a fontos? (R. Strauss: Capriccio / Fleming)
- zéta -, 2012-03-13 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

R. Strauss: Capriccio / Fleming R. STRAUSS: Capriccio

Joseph Kaiser, Russel Braun, Peter Rose, Renée Fleming, Morten Frank Larsen, Sarah Connolly, Olga Makarina, Barry Banks etc.
The Metropolitan Opera Orchestra
Andrew Davis
Universal / Decca
074 3454

*

Kétségkívül zeneművészeti mestermunka Richard Strauss időskori társalgási operája, a Capriccio. Az ilyen komponistára mondják, hogy még akár a telefonkönyvet is tökéletesen tudná megzenésíteni. Cselekmény tulajdonképpen alig-alig, néhányan beszélgetnek-csevegnek-vitatkoznak kedvesen, élesen, hevesen vagy épp elandalodva a színen. A téma a földön hever immár évszázadok óta: mi a fontosabb: a szó vagy a zene? A teoretikus történetet az alkotók behelyezték a gluckisták és a piccinnisták egykori (operatörténeti) vitájába, de a kornak itt aligha van jelentősége.

Vagy ha igen, akkor nagyon is, Richard Strauss művének az ősbemutatója ugyanis 1942-ben volt. Most ne merengjünk el azon, hogy az emberiség legnagyobb világégése idején miért volt időszerű e kérdés fölmelegítése, s hogy érdekelt-e ez akkor bárkit is.

Strauss (aki nyugodtan indulhatna a „minden idők legapolitikusabb komponistája” címért) becsukta szemét és fülét, s a világháborút a maga módján redukálta egy zeneszerző és egy költő vitájára, amibe olykor még egy színházigazgató is bele-beleszól. De van még egy aspektusa ennek az időpontnak. Strauss ekkor már fél évszázaddal van túl az első operabemutatóján (Guntram, 1892). 78 esztendős, ha úgy tetszik, aggastyán. Már nem érdekli a világ, s annak a zaja, már csak arra a néhány megmaradt kérdésre keresi a választ, ami egész életében foglalkoztatta. Egy nagy komponista búcsúzik a világtól a maga filozofikus modorában.

Tényleg: mi a fontos? Amúgy komponistánk figyelmét először egy Salieri-opera (Prima la musica, e poi le parole) szövege ragadta meg, ezt gondolta tovább és egészítette ki egész estés gondolatfolyammá a premier majdani karmestere, az ezúttal librettistává magasztosult Clemens Krauss segítségével.

A Magyarországon eddig még sosem játszott opera felvételével most a mű tavaly áprilisi Met-produkciója kapcsán ismerkedhetünk meg.

Strauss operája (hűen a komponista más alkotásaihoz) nehéz zenei feladatot rótt a nyolc jelentősebb szólistára, s zeneileg nem kevésbé igényesek a kisebb szereplők szólamai sem. Szerepel a műben például a nyolc inas, akiknek a Salome öt zsidójához hasonló nehézségű feladattal kell megbirkózniuk négyperces jelenetükben. A mű másik jellemzője (nevezhetjük előadási nehézségnek is), hogy a figurák egytől egyig markáns egyéniségek, akiknek a megjelenítése hasonló nívójú előadókat feltételez(ne).

A mostani Met-produkció az 1998-as bemutatóra épült, a darabot akkor adták először. John Cox rendező időtlen környezetbe, leginkább a XX. század elejére emlékeztetően helyezte át a cselekményt, tevékenysége ezen kívül az említett egyéniségek kibontásában merült ki. Az 1998-as hat előadás közreműködői közül a felújításra egyedül a karmester maradt hírmondóul.

Andrew Davis szép lassan Strauss-specialistává növi ki magát a Metben, hiszen már a Salomét, A rózsalovagot és az Ariadnét is vezényelte, a Capricciót pedig más dirigens még sosem irányította a dalszínház eddigi működése során. A lassan csordogáló cselekményt rendkívül színesen tárja elénk, előadásában elsősorban a perfekcionizmus kerül előtérbe. Hűen szolgálja Strausst, produkciója korszerűnek hat, annak ellenére, hogy érzésben a régi nagyokat (Karajant, Böhmöt, Erich Kleibert és persze Krausst) idézi. Pálcája alatt a mű legkényesebb részletei (pl. a két oktett) párját ritkító alapossággal szólaltak meg.

Ahogy az 1998-as premier Kiri Te Kanawára épült (ez volt énekesi búcsúja a színházban), úgy alapszik a tavalyi előadás-sorozat Renée Flemingre. És Fleming nem is okoz csalódást, mára megfogyatkozott hangján is uralja a szerepet, helyesebben a maga adottságaira szabja azt, de ezzel nem sérti a mű szellemét, hiszen egyéniségét adja a hősnőnek. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy az énekes díva ezen az estén „nem volt mindig jelen” az előadáson, a tolakodó kamera jóvoltából többször tetten érhetjük, amikor cselekményen kívüliségét egy-egy unatkozó pillantás jelezte. Bravúrként írjuk viszont javára hárfatudását, melyet a zárójelenetben – önmagát kísérve – megcsillanthat. Strauss – ha ma élne – bizonyára neki írná a Grófnő szólamát.

A „párbajhősők” (Flamand, a zeneszerző és Olivier, a költő) szerepében Joseph Kaiser és Russel Braun csak mérsékelten tudták kibontani a figurákban rejtőző lehetőségeket. Annál hatásosabbra sikerült La Roche színidirektor szerepében Peter Rose alakítása, aki nagyjelenetében – nem csak szerepe szerint – fölényes lazasággal utasítja maga mögé a másik két alakot.

A Grófnő testvére, a Gróf szerepében a pesti operai berkekben mostanában többször emlegetett Morten Frank Larsent láthatjuk-hallhatjuk, alakítása maximum a szolid jelzővel minősíthető. (Ha belegondolunk abba, hogy Strauss ebben a szerepben Mozart Grófját akarta megidézni a Figaro házasságából, az eredmény nagyon siralmas.)
Jóval többet mutat jeleneteiben a színésznőt, Clairont megszemélyesítő Sarah Connolly, izgalmas lenne őt egy jelentősebb szólamban is megismerni.

Az előadás egyik csúcspontja Olga Makarina és Barry Banks előadásában az Olasz énekesek duettje volt, melyet nemcsak a tökéletes virtuozitás, hanem metsző gúny is áthatott, így érve el az operaszínpadon oly ritkán tapasztalható tökéletes paródia magasságait.

A darab végkicsengése tehát a búcsú, amit a följegyzések is megerősítenek. Amikor a premier után Clemens Krauss a következő opera felé terelgette volna az agg komponistát, az így hárította el: „Vajon nem ez a Desz-dúr akkord a legméltóbb befejezése az életművemnek?”

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest

In Medias Brass Quintet:
Kresz Richárd, Pálfalvi Tamás (trombita), Benyus János (kürt), Sztán Attila (harsona), ifj. Bazsinka József (tuba)
Bazsinka Zsuzsanna (szoprán)
J.S. BACH: d-moll toccata és fúga, BWV 565
J.S. BACH: Goldberg-variációk, BWV 988 (részletek)
HAYDN: B-dúr divertimento, Hob. II:46
EWALD: 1. (b-moll) kvintett, Op.5
SELMECZI GYÖRGY: Himnuszok II.
SZOKOLAY: Hommage à Bartók
ENRIQUE CRESPO: Amerikai szvit

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Tóth Pál Mátyás (ének), Szabó Sára (hegedű), Gyökér Gabriella (zongora)
"Dálnoky Annamária oratórium és dalének diplomakoncertje"
PURCELL:„Music for a while“ – ária az Oedipus, Théba király című kísérőzenéből
PURCELL: „Sweeter than roses“ – ária a Pausanias, országának árulója című kísérőzenéből
PURCELL: „What can we poor females do?“ – ária
PURCELL: „If music be the food of love“ – ária (harmadik változat)
PURCELL: „If music be the food of love“ – ária (első változat)
HÄNDEL: „Tanti strali al sen mi scocchi“ – duett, HWV 197
SCHUBERT: „Totus in corde lanqueo“ – offertórium, D. 136
R. STRAUSS: Mädchenblumen (Lányvirágok), Op.22
R. STRAUSS: Malven (Mályva), Op.posth.
DVOŘÁK: V národním tónu (Nemzeti hangulatban), Op.73

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Galambos Ádám, Lozsányi Soma és Viszkeleti Júlia karvezetés diplomakoncertje"

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Várdai István (cselló)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
vez.: Kobajasi Kenicsiró
DVOŘÁK: h-moll gordonkaverseny, op. 104, B. 191
DVOŘÁK: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88, B. 163

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Farkas Zsolt (zongora)
Rézangyalok – a Zuglói Filharmónia Rézfúvós Együttese
Vezényel: Horváth Gábor
"Toronyzenétől a Jazz-ig"
BRAHMS: Akadémiai ünnepi nyitány
BRAHMS: Három magyar tánc No. 1,5,6
SOSZTAKOVICS: II. zongoraverseny

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Sofia Vasheruk (zongora)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Aldo Sisillo
MUSZORGSZKIJ: Hovanscsina – nyitány
RACHMANINOV: II. c- moll zongoraverseny
BRAHMS: III. F-dúr szimfónia
A mai nap
született:
1812 • Friedrich von Flotow, zeneszerző († 1883)
1891 • Szergej Prokofjev, zeneszerző († 1953)
1931 • Igor Ojsztrah, hegedűművész
1953 • Tokody Ilona, énekes
elhunyt:
1915 • Alexander Szkrjabin, zeneszerző (sz. 1872)
1992 • Olivier Messiaen, zeneszerző (sz. 1908)
2007 • Msztyiszlav Rosztropovics, csellista, karmester (sz. 1927)