Klasszikus és modern a Prágai Szimfonikusoktól

2012. február 15.
Prága
Obecny Dom, Smetana-terem

Prágai Szimfonikus Zenekar
Miroslav Vilímec – hegedű
Vez.: Stanislav Vavřinek

Beethoven: III. Leonóra-nyitány
Viktor Kalabis: 1. hegedűverseny
Brahms: II. szimfónia

*

Érdekes volt a koncert délelőttjén bekukucskálni a sajtószoba mellől az emeletről a próbára – a zenekar tagjai persze civilben, ahogy hétköznapi ruhában a nézőteret szinte megtöltő publikum is, főleg fiatalok.
Nyilvános főpróba? Ifjúsági előadás?
Este aztán Prága – mit Prága, talán egész Európa – legszebb szecessziós házában persze mindenki az alkalomhoz méltóan öltözve.

Beethoven III. Leonóra-nyitányának interpretációja szmokingot biztosan nem érdemelt, öltönyt is csak nyakkendő nélkül. Látszott, hogy afféle bemelegítésként szolgált az előadás. Tény, hogy az este dirigense eredetileg a zenekar főzeneigazgatója, Jiři Kout lett volna, őt váltotta – de nem az utolsó pillanatban – fiatalabb kollégája.

Viktor Kalabis (1923–2006) 1. hegedűversenye számomra a meglepetés erejével hatott. Az 1959-ben íródott, két évvel később (és a Prágai Szimfonikusok által) bemutatott kompozíció invenciózus darab, kicsit talán Bartók és Sosztakovics hatását is tükrözve, a drámai és lírai részek kontrasztos, hatásos váltakozásával („I. Maestoso. Andante. II. Andante angoscioso. Quasi adagio. III. Allegro vivace”). S ami nagyon ritkán történik meg hangversenyen: nem mint egy kötelező penzum hangzott el, két rendszeresen játszott darab között, az indítás tuttijánál már egész másként szólt az együttes, mint a Beethoven-nyitányban, gazdagon, telten (majdnem a „zsírosan” kifejezést használtam). Az opus kiváló alkalmat biztosít a szólista technikai adottságainak megmutatására, s Miroslav Vilímec ezt a lehetőséget maximálisan ki is aknázta. A művész amúgy a Cseh Filharmonikus Zenekar koncertmestere, de jelentős a szólókarrierje is, elsősorban hazájában, illetve német nyelvterületen. A Jan Kubelik Társaság elnöke, nem véletlen, hogy pályája egyik csúcsát jelentette az a két TV-műsor, ahol a nagy előd darabjait játszotta – többek között Rafael Kubelik kíséretével.

Kíváncsi vagyok, ha a mű Magyarországon elhangzott, ki játszotta a szólót – reményeim szerint kobzos55 megint segít majd az itthoni előadások kronológiáját illetően, jómagam szívesen meghallgatnám ismét.

A szünet után Brahms II. szimfóniája. Ismertsége folytán az est legnagyobb próbatétele zenekar és dirigense számára.
Az együttes történetével röviden egy korábbi koncertjük kapcsán már foglalkoztunk. „Co Čeh, to muzikant” – így az ismert szólás, s valóban, nem vettem észre egyetlen fals intonációt, rossz belépést, gikszert sem.
Hogy a szimfónia előadása mégis inkább korrekt, semmint izgalmas volt, a dirigensnek tulajdonítható. Vavřinek tisztességes iparos, biztosan levezette az előadást, kicsit szárazon, iskolásan, a zárótétel jelzését inkább éreztem „Allegro senza spirito”-nak.

Hogy az estét sokáig nem fogom elfeledni, Kalabis hegedűversenyének köszönhető.

(Köszönetünket fejezzük ki Tomaš Krejča úrnak a beszámoló létrejöttéhez nyújtott segítségéért.)