vissza a cimoldalra
2019-01-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4172)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61444)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11303)
A csapos közbeszól (95)

Marilyn Horne (459)
Operett, mint színpadi műfaj (3801)
Élő közvetítések (7668)
Erkel Színház (9612)
Momus-játék (5588)
A nap képe (2119)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2928)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3076)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1569)
Franz Schmidt (3260)
Kimernya? (2918)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1243)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (810)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2647)
Jonas Kaufmann (2336)
Verdi-felvételek (544)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Opera aperta, opera chiusa (Julian Budden Puccini-monográfiája)
Balázs Miklós, 2012-01-24 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Julian Budden: Puccini JULIAN BUDDEN: Puccini
Fordította: Rácz Judit, Győri László
648 oldal
4900 Ft
Európa Kiadó

*

Hosszan elpolemizálhatnánk azon: mért éppen Puccini, miért megint Puccini? Hiszen a magyarországi recepció valósággal dúskál az olasz zeneszerző életrajzát és munkásságát megéneklő jobb-rosszabb monográfiákban és az életművet összefoglalni igyekvő zenei-dramaturgiai irányultságú tanulmányokban, így, ha valami, akkor a magyar Puccini-befogadás bizonyosan nem sürgetne hangosan egy újabb összegzést. Annál is inkább, hisz vannak ennél nagyobb, ordítóbb adósságai a magyar klasszikus zenei könyvkiadásnak, ezt jól tudjuk mindannyian.

Éppen ezért nagyon meg kell indokolnia számomra egy könyvkiadónak, miért megint Puccini. A szerző neve a garancia, vágná rá a kiadó – és bizony igaza lenne. Ugyanakkor tény az is, a magyar könyvpiac aligha tudna mit kezdeni, teszem azt, egy Pfitzner vagy Korngold életrajzi kötettel, bármennyire is eseményekkel teli, tartalmas és tanulságos művészi pályákat festenének fel, s bármennyire jól megírt munkák is volnának.
Az öt éve elhunyt brit zenetudós és rádiós producer, Julian Budden Verdi-kötete nemrégiben jelentős szakmai és közönségsikert vonzott idehaza, joggal és okkal apellál tehát a kiadó, az Életek és művek sorozatát egy tetőtől talpig válságévben és -országban is érdemes tovább bővíteni, s piacra dobni Budden másik nagy monografikus munkáját, a Giacomo Puccini életét és műveit tárgyaló vaskos tanulmányt. Az olasz ottocento egyik nagy tekintélyű tudorának, Julian Buddennek nevével a borítón a minőség garantált, az egyik legpopulárisabb olasz operaszerző nevével párban a közönségsiker úgyszintén. (Megjegyzendő, a könyv képanyagát a Magyar Állami Operaház archívumából kölcsönözték a szerkesztők, ami csak tovább táplálja a vonzalmunkat.)

Az immár tíz esztendeje, 2002-ben lezárt dolgozat az említett Verdi-kötethez hasonló erényeket csillogtat: primer információkban gazdag, mégsem oktalanul adathalmozó, beszédes, de nem szószátyár, alapos, de nem tudálékos, továbbá hangulatosan olvasmányos írás, mégsem válik sehol sem zavaróan terjengőssé. Budden arányérzéke itt tehát példás, rutinja, íráskészsége sosem hagyja cserben, kiválóan egyensúlyoz az objektív kutató szellem távolságtartó közlései és a személyes hangú, néha az iróniát sem megvető kommentárok között. A száraz, de kötelező tényanyag jó részét (kronológia, személynév- és műjegyzék stb.) okosan a függelékekbe száműzi, ezzel is megkönnyíti az olvasást.
Bár úgy tűnhet, a buddeni narráció több ízben csakugyan szubjektív modora átlendül olykor-olykor az illendőség határán, mikor úgy beszél a Puccini körül megforduló pályatársakról (Leoncavallo, Zandonai stb.) vagy a nyomában sertepertélő librettistákról, mintha csak saját ivócimboráiról szólna, ezzel azonban olyan familiáris, mondhatni bensőséges szövegvilágot teremt, mely szinte észrevétlenül viszi közelebb az olvasót Puccini zsenijéhez. Budden ugyanis, aki angolként valamiféle külső, objektív nézőpontot képes teremteni a tárgyához, egy pillanatra sem kérdőjelezi meg a korabeli vagy a mai Puccini-kultuszok létjogát, a zeneszerző jelentőségét a legnagyobbak között jelöli ki. (Hogy az ilyesfajta meggyőződés és értékvállalás mennyire nem magától értetődő alapállás egy zeneszerzői monográfiában, arra jó példa az ugyane sorozatban megjelent Matthew Boyden-féle Richard Strauss-könyv.)

Budden fejezetei az operák létrejöttének egymásutánját követik, a fejezetcímek megegyeznek a dalművek címeivel. Az egyes szakaszok szerkezete ugyanaz: a darabok keletkezési körülményeit és átdolgozásainak összefoglalását gondos, kottapéldákkal illusztrált zenei elemzések kísérik, végig nagyjából hasonló terjedelemben. Vagyis többé-kevésbé akkora teret biztosít Budden az életmű ritkábban műsorra kerülő operáinak (Edgar, A nyugat lánya, A fecske, Triptichon) tárgyalására, mint az oeuvre legékesebb, gyakorta színpadra vitt állócsillagainak (Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony), mindazonáltal igyekszik valamiféle egyenes fejlődést kimutatni az életműben – teszi ezt hol több, hol kevesebb sikerrel és meggyőző erővel.

Bármennyire is gördülékeny elbeszélések, ugyanakkor behatóak és arányosan adatoltak a tanulmány életrajzi és zenei-elemző részei, Budden gyakorlatilag elhanyagolja az összevető igényű leírásokat. Noha a szerző kétségbevonhatatlan szakértője a témának, a kortárs olasz operairodalom csupán néhány – többnyire negatív élű – megjegyzés erejéig van jelen a főszövegben. Más szóval: Budden írása talán túlzottan is Puccini személye körül forog; meglehet, tart attól, hogy egy-egy szélesebb kitekintés megbontaná a kötet maga szabta szilárd egységét, egyensúlyát.
Emellett megítélésem szerint túl keveset, mondhatni csupán érintőlegesen foglalkozik a korban végbement történelmi-társadalmi-politikai változásokkal, vélhetően azzal a jól felfogott indokkal, hogy a komponista Puccini apolitikus, a közügyekben járatlan, a világtörténelmi események iránt csaknem közömbös entellektüelje volt a korának. Ám, még ha így is van, pusztán azért mellőzni a külső kontextusnak a műalkotásokra gyakorolt hatását, mert jószerivel hiányzik a forrásokból ténylegesen kinyerhető ilyen irányú szerzői intenció, nem túl korszerű, viszont kényelmes kutatói eljárás. Ezzel szemben aránytalanul nagy figyelmet fordít Puccini magánéletének, lehetőleg néven nevezve minden futó kapcsolatát, ez pedig számomra sokkal kevésbé tűnik indokoltnak.

Vagyis amíg Budden az írásmódban tökéletes egyensúlyt talál a „olvasmány” és a „tanulmány” hol oldottabb, hol szigorúbb beszédmódja között, addig a zeneszerző személyes belső vívódásainak és kedélyhullámzásainak az ideálisnál tágabb teret enged, a talán több haszonnal járó, szélesebb kulturális diskurzusra való nagyobb kitekintést pedig sokszor indokolatlan hallgatásra kárhoztatja.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Gulyás Márta tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Pusker Júlia (hegedű)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Ricardo Casero
TAKEMITSU: Visions
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny, Op.64
SIBELIUS: A tengeri nimfák – szimfonikus költemény, Op.73
DEBUSSY: A tenger

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bertrand Chamayou (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Robin Ticciati
R. STRAUSS: Don Juan, Op.20
RAVEL: G-dúr zongoraverseny
DEBUSSY: Pelléas és Mélisande - szvit, Op.80
WAGNER: Előjáték és szerelmi halál a Trisztán és Izoldából
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Balázs János (zongora)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny
DVOŘÁK: IX. „Újvilág” szimfónia

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Lakatos György (fagott)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
DEBUSSY: Egy faun délutánja
C.Ph.E. BACH: B-dúr fagottverseny
RAVEL: Daphnis és Chloé – balettzene

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Kelemen Barnabás (hegedű)
Kokas Katalin (brácsa)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csurgó Tamás
MOZART: Figaro lakodalma – nyitány, K.492
MOZART: Esz-dúr sinfonia concertante, K.364
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, Op.14
A mai nap
született:
1734 • François-Joseph Gossec, zeneszerző († 1829)
1828 • Reményi (Hoffmann) Ede, hegedűs († 1898)
elhunyt:
1751 • Tomaso Albinoni, zeneszerző (sz. 1671)
1994 • Cziffra György, zongoraművész (sz. 1921)