vissza a cimoldalra
2018-05-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60798)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2525)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Élő közvetítések (7195)
Momus-játék (5488)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2731)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (842)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (711)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1406)
Franz Schmidt (3126)
Udvardy Tibor (185)
Miller Lajos (60)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (324)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hazám, hazám (Talich-koncertek 1939-ből)
Balázs Miklós, 2012-01-09 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Talich-koncertek 1939-ből SMETANA: My Country. A Cycle of Symphonic Poems
DVOŘÁK: Slavonic Dances, Series 2, Op. 72 (B 147)
The Czech national anthem

The Czech Philharmonic Orchestra and the Radiojournal Orchestra
Václav Talich

Supraphon
SU 4065-2

*

1939. március 16-án a Wehrmacht csapatai átlépték a német–cseh határt, és megkezdődött a nácik által csak Szudéta-vidéknek nevezett terület rapid német megszállása. Csehszlovákia sorsa persze már egy fél évvel korábban, 1938 őszén megpecsételődött, amikor a müncheni egyezmény záradékának megfelelően Hitler igényt formálhatott Csehszlovákia részben németek lakta területeire, az ország keleti részét így egy Szlovák Köztársaság nevű bábállamként meghagyták ugyan, de a magyar határ menti területeket az első bécsi döntés értelmében a Magyar Királysághoz csatolták.
Csehszlovákia gyakorlatilag atomjaira hullott; még nevét is elveszítette: a Harmadik Birodalom által okkupált terülteket csak Cseh–Morva Protektorátus (Reichsprotektorat Böhmen und Mähren) néven iktatták a hivatalos okmányokba, az Edvard Beneš vezette csehszlovák kormány londoni emigrációba kényszerült.

Ilyen politikai kontextusban, talán éppen horogkeresztes zászlók erdeje alatt hangzott el az e sorok közt tárgyalt dupla lemezen hallható két hangverseny 1939 júniusában, a prágai Nemzeti Színházban. Egy függetlenségétől megfosztott, szétdarabolt, megalázott, megszállt ország „fővárosában”, annak is egy szimbolikus, „nemzeti” helyszínén. Pedig se főváros, s nemzet, se ország nem volt már; a XX. századi gyilkos agyrémeinek vegytiszta esszenciáját, annak furcsa képletét kapjuk tehát – ami megmaradt, csupán a hazafias dac, a nemzeti méltóság és büszkeség. A műsor a cseh romantika alapműveit kínálja: Smetana Hazám-ciklusát és Dvořák Szláv táncainak második sorozatát (Op.72), a világháború kitörésének előestéjén, a „boldog békeidők” utolsó meleg nyarán. A közreműködők a Prágai Rádiózenekar (Orchestr Radiojournalu) művészeivel kibővített Cseh Filharmonikusok, a karmester a zeneigazgató, az ereje teljében lévő Václav Talich.

Ám, hogy e rögzítések egyáltalán ránk maradtak, jószerivel csak a szerencsének köszönhető. E két hangversenyt ugyanis a cseh rádió – akkori nevén Radiojournal, később: Českỳ rozhlas – közvetítette Prágában, Ostravában és Brnóban, azonban az adást több külföldi rádióállomás, így Párizs és Oslo is átvette (a második koncertet a Szláv táncokkal az előbbiek mellett Brüsszel, Torino, Koppenhága, Belgrád, Zágráb és Ljubljana – egyébiránt később mind-mind a nácik által ellenőrzött helyszínek – is műsorukra tűzték). Érdekes módon a jelen hangfelvételek az oslói rádió archívumában maradtak fenn, akkoriban tudniillik még igen kevés helyen működött jó minőségű berendezés, mellyel a rádióközvetítéseket archiválni lehetett. De a norvég főváros ezek közé tartozott, köszönhetően az akkortájt még meglehetősen ritka ún. Philips–Miller hangrögzítő masinériának, mely egy hét milliméter széles mágneses filmszalag segítségével igen jó minőségben volt képes felvenni és megőrizni a hangot. Így a lemezek hangminősége az 1939-es dátum ellenére is igen jónak mondható, ráadásul hallhatóan avatott kezek restaurálták, digitalizálták az anyagot.
A Supraphon égisze alatt napvilágot látott kiadvány további érdekessége, hogy nem csupán a koncerten elhangzott zeneszámokat tartalmazza, hanem a rádióközvetítés teljes anyagát, vagyis a műsorközlő cseh–francia, illetve cseh–német–francia nyelvű fel- és lekonferálását is, a dörgő tapsokat és ovációkat, továbbá a mindkét koncert után elhangzó cseh himnuszt.

Jóllehet a rutinos lemezgyűjtők kiváló képet kaphattak eleddig is a Nikisch-tanítvány és Toscanini-követő Václav Talich Hazám-értelmezéséről, hiszen a cseh mester nem kevesebb, mint három stúdiófelvételt hagyott hátra a darabból (1929 Prága, HMV; 1941, Prága, Electrola; 1954, Prága, Supraphon)*, ez a kiadvány mégis fontos adalék, sőt, recepciótörténeti jelentőségét tekintve megkerülhetetlen mérföldkő lehet az archív felvételek elkötelezett hívei számára. Elsősorban, mert élő, vagy mondjuk így, a szó szoros értelmében eleven és csakugyan történelmi előadásokat rögzít.

Nem találok olyan zavarba ejtően pozitív jelzőt, akár torzsáig koptatott szuperlatívuszt, melyet túlzónak érzenék leírni e lemezről szólván. Bártan állítom: félelmetesen, elementáris erővel szólnak ezek az előadások. A Hazám-ciklus szimfonikus költeményeinek a cseh nemzeti romantikában gyökeredző, leplezetlen drámaisága bizonyosan soha, sehol nem szólt ilyen hittel és meggyőződéssel, hatalmas, óriási energiákat mozgatva, ilyen megdöbbentő vehemenciával. Az ember szinte beleremeg, minden ütemben érzi a fojtó és kitörő feszültséget, a zenészek pedig úgy játszanak, akárha az életükért zenélnének. A huszita tételek (Tábor, Blaník) után szinte vulkánszerűen tör ki a közönségből a fékevesztetten hangos tetszésnyilvánítás. Pontosan érezni: jóval többről van itt szó, mint egy világhírű zenekar és csúcsformájában lévő dirigense szerencsésen sikerült előadásáról.

Ezeken a hangversenyeken a felszínre törő megalázott honféltés, a feltétel nélküli hazaszeretet üvölt az elnyomás sötét képébe. A passzív, de heroikus és meg nem alkuvó ellenállás. Borzongató és egyben felemelő, ahogy a Smetana-hangverseny után a közönség elénekli a cseh himnuszt. Élőben, egy mocskos és szégyentelen historikum kellős közepén kicsit tényleg máshogy szólnak az erdőket, mezőket és régi honfiakat megéneklő szimfonikus költemények, s talán a talpas Szláv táncok is kapnak egy hősies karaktert az önfeledt táncritmusokon túl.
Ez a mi furcsa, közép-európai sorsunk, sorsközösségünk: egy megszállt országban talán csakugyan máshogyan szól a Hazám (vagy épp a „Hazám, hazám…”), mint a szabad és független Csehszlovákiában vagy Magyarországon, és máshogyan, mint tíz évvel a háború előtt, vagy ugyanennyivel azután, egy ismét, de ezúttal nem a nyugati, hanem a keleti szomszédok által annektált anyaföldön.

* Az 1929-es rögzítés a japán Opus Kura kiadásában elérhető CD-n, a későbbit a Supraphon mellett a Naxos is terjeszti. 1941-es Electrola-felvétel anyaga a Biddulph kiadásában hozzáférhető.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Kováts Péter tanítványai
DVOŘÁK: 12. (F-dúr) vonósnégyes, Op.96 („Amerikai”)
Szabó Sára, Haraszti Violetta (hegedű), Dauner Kinga (brácsa), Bettermann Rebeka (cselló)
GRIEG: g-moll vonósnégyes, Op.27
Milibák Edit, Somló Judit (hegedű), Veér-Lenthár Lilla (brácsa), Hadobás Gergely (cselló)
SOSZTAKOVICS: 8. (c-moll) vonósnégyes, Op.110
Gál-Tamási Anna, Szilágyi Júlia (hegedű), Hidas János (brácsa), Hagiwara Riku (cselló)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Tóth Ágnes (fuvola)
Granik Anna (zongora), Nagy Dóra (oboa), Katrin Mátyás (klarinét), Südi Bálint (kürt), Losonci Luca (fagott)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Koncertmester: Kapor Andrej
"Tóth Ágnes fuvola diplomakoncertje"
C.P.E. BACH: d-moll fuvolaverseny, Wq 22
GYANYISZOV: Fuvola-zongora szonáta
MILHAUD: La cheminée du roi René (René király kandallója), Op.205
KARG-ELERT: B-dúr fuvola-zongora szonáta, Op.121

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Zeneszerzés MA diplomakoncert / zenekari művek"
HÉRINCS DÁNIEL: Fekete tükör
Kováts Miron (cselló)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
HÉJA BENEDEK: MŰ-EMLÉKEK, avagy a zeneköltő szerelme
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
BAGAIS ÁDÁM: Alarum
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell
ERDŐS BÉLA: Concerto for Electric Guitar and Orchestra
Tátrai Farkas (elektromos gitár)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell

19:00 : Budapest
Erkel Színház

EÖTVÖS: Vértelenül; BARTÓK: A kékszakállú herceg vára

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Rohmann Ditta (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Vashegyi György
ERKEL: Hunyadi László – nyitány
DUBROVAY: Gordonkaverseny
CSÍKY BOLDIZSÁR: Erdélyi rapszódia
KODÁLY: Háry János – szvit
A mai nap
történt:
1918 • A kékszakállú herceg vára bemutatója (Budapest)
1948 • A Koldusopera bemutatója (Cambridge)
született:
1922 • Kórodi András, karmester († 1986)
1960 • Paul McCreesh, karmester