vissza a cimoldalra
2017-11-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Momus társalgó (6265)
Milyen zenét hallgatsz most? (24979)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60134)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3855)
Társművészetek (1217)
Kedvenc művek (142)
Kedvenc előadók (2813)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11196)
A csapos közbeszól (94)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6427)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2415)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1176)
Franz Schmidt (2954)
Erkel Színház (8509)
Kedvenc magyar operaelőadók (1010)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (561)
Operett, mint színpadi műfaj (3347)
Kodály Zoltán (347)
Élő közvetítések (6681)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (364)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2410)
Kolonits Klára (1015)
Bartók Béla szellemisége (233)
Verdi-felvételek (530)
Kocsis Zoltán (640)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Sátán útitársaként (Faust a Metropolitanből Szegeden)
Márok Tamás, 2011-12-14 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Faust a Metropolitanből Szegeden 2011. december 10.
Szeged
Belvárosi Mozi

GOUNOD: Faust
Élő közvetítés a Metropolitan Operából

*

Szegeden is maradt még egy szép belvárosi mozi (így is hívják), s van ebben a moziban maroknyi elkötelezett mozis, úgyhogy itt is vetítik a Metropolitan élő operaközvetítéseit. S nyomban hozzáteszem: megvan a szép számú, elkötelezett közönség is, amely egy-egy ismertebb darabra megtölti a nézőteret, de a ritkaságoknál is legalább félház van. Akad néhány újságíró, ráérő operista, rajongó orvosprofesszor, aki éppen 20 éve hozta a hírt Bécsből, hogy „René Pape!”. A Varázsfuvola Öreg papját énekelte akkor, fiatalon. A hír igaznak, sőt a mostani estén szenzációsnak bizonyult. S persze zavar egy kicsit, hogy mellettem azt duruzsolják, hogy „Siepivel van a fülemben”, meg hogy „nem elég sötét”, meg efféle varázsszavakat, amelyeket tényleg csak a megszállott operatikusok képesek mormolni. (Lásd még: „Fratello mormorate?”, Forza del destino) De hát magunkat is közéjük számítjuk – miközben sokszor azért bosszantanak bennünket.

Halljuk mi is, hogy a Valentinre kijelölt Russell Braun sötétíteni próbálja a hangját, ám a magasabb regiszterben és a harmadik felvonásban mind a csalás, mind a hangszín egyre világosabbá válik, de hát olyan magabízással harsog! Technikailag és esztétikailag persze képzelhetnénk finomabbat, de hát nem ez a figura, maga? Nem ez a kicsit harsány fickó, aki súlyosabbnak próbál látszani annál, mint ami, s amikor imádott testvérének a legnagyobb szüksége lenne rá, akkor megátkozza, ahelyett, hogy a támasza lenne?

Halljuk, hogy a hangerő kicsit túlvezérelt, sokszor a szabályzó után nyúlnánk. Leginkább a bariton és a zenekar harsány, s azon morfondírozunk, hogy ebből mennyi a dirigáló Yannick Nézet-Séguin sara és mennyi a technikáé. (A Bartók Rádió hangtárában ellenőrizve: nem a karmester a ludas.)

A musical-, és prózarendező Dess McAnuffnál nincsenek kétségeink. Biztos kézzel nyúlt a darabhoz, de talán még biztosabb volt az az ízlés, amelynek nevében őt kérték a feladatra. A szünetben arról beszél, milyen sokszínű a darab, s a legnagyobb baj az lenne, ha valaki kizárólag melodrámának, komikus darabnak, vagy sorstragédiának ábrázolná. Rendezése igazolja szavait: a poétikus pillanatokat poénok oldják föl, majd a következő képtől megfagy a vérünk. A hullámzást leginkább René Pape, a német származású Mefisztó képviseli. Elegáns, energikus, még kitűnően táncol is. Földgömbfejű sétapálcájával és hangjával egyaránt képes varázsolni. A nyitóképben több hangot szeretnénk tőle, aztán a Rondóban megmutatja, hogy van neki elég, csak hát hosszú a darab… Elegáns öltönyökben kalauzolja végig a darabon a megfiatalított Faustot, mint holmi idegenvezető. Minden pillanata autentikus, minden mozdulata hiteles, zavartalanul rajonghatnánk érte.

Ebben csak egyvalami zavar meg bennünket: hogy van egy csoda is színpadon. Jonas Kaufmannt sok operarajongó fejcsóválva fogadta: ugyan minek énekel Faustot Siegmund után? A tenor erről a szünetben két dolgot mond. Egyrészt, hogy Domingo is megcsinálta, igaz, nem egy időben, hanem 15 év különbséggel (diszkrét fricska a nagy szólamtársnak). Másfelől, hogy Wagnert is könnyű hangon kell énekelni, akkor nem árt meg Gounod-nak.

Nos, meghallgatva őt mindkét szerepben, kétségünk nem marad. Lenyűgözően énekelt, szenvedéllyel, muzikálisan, kifejezően. A II. felvonás magas h-ján lélegzetelállító diminuendót csinált. („Nem kellett volna a végén falzettbe elmennie” – fanyalognak derék operatikusaim.) Ez könnyebb hangtól is technikai bravúr volna, neki azonban sötét alaptónusa van, s így még nehezebb a dolog. De nem a triplaszaltó a legérdekesebb, hanem a művészi erő. Kaufmannt egyre többen emlegetik a XXI. század Corellijeként. Nem a dicséret, hanem annak iránya érdekes. Ő is hangfenomén, neki is drámai és ugyanakkor hajlékony, kifejező matéria áll rendelkezésére, neki is szívdöglesztő külső adatott, ő is törekszik a kifinomult hangi megoldásokra, és kitűnő színész. Ám mindezen túl a legfontosabb a lelki érzékenység és finomság, az érzelmek gazdagsága, ami összeköti halhatatlan olasz kollégájával. Nemcsak hangfenomén, de lélekfenomén is.

A Faust előadásában mindig nagy probléma a címszereplő öregítése, majd megfiatalítása. A manőver (maszk, hosszú, ősz szakáll, enyhe Parkinson-kór) könnyen válik mulatságossá. Nos McAnuff nehéz és igaz megoldást választ: csak egy kis bajszot tesz a tenorra, sötét köpenyt ad rá, meg botot ad a kezébe, és énesével eljátszatja az öregséget. Kaufmann üres tekintettel, alig mozdulva araszol odébb, arcán teljes lemondás, hangja zártan, sötéten szól. Az öreg tudós életproblémáját nem illusztrálják, hanem megjelenítik. A fiatal Faust szólamát – benne a nevezetes Cavatinát – erőtől duzzadóan, szinte érzékien frazírozza. Csak a magas c sikerült kevésbé lenyűgözőre, mint az addigiak alapján számítottuk. A sok fényes magas hangot hallva tudjuk be ezt árnyalatnyi fáradtságnak.
(Faust ebben a változatban atomtudós, s megfiatalításával az időben is visszamegyünk valahová az I. Világháború környékére.)

A Margitot éneklő Marina Poplavszkajának olyan állkapcsa van, hogy a legfinnyásabb izélésű antropológusok is elismerően csettintenének, mint anatómiai csodára. Nem mondanánk elbűvölőnek, de nagyon különös lány, Faustnak kell belelátnia a szépséget. A hangszíne is furcsa. Poplavszkaja magabiztosan uralja a szólamot, bravúrokra is képes, szuggesztíven állítja elénk a karaktert. Csak annyi bajom van vele, hogy nem hat meg, bár nehezen tudnám eldönteni, hogy ez magának a figurának vagy az alakításnak a sajátossága.

A zárótercettben rövidre nyírt hajjal, mocskos kék zsákruhában, trampli bakancsban raboskodik, Faust Armanira hajazó csíkos öltönyben, gomblyukában virággal érkezik megmentésére. A látvány kiáltó disszonanciája jól mutatja a vállalkozás lehetetlenségét, azt, hogy e két szív mekkora távolságban is van egymástól. Utána – akárha Kovalik Mefistofeléjében – Margit csigalépcsőn szalad föl a mennybe, kishúga, bátyja nem jön elébe. McAnuff az utolsó akkordokkal még visszaadja nekünk agg Faustunkat, aki – hosszú, szerelmes, gyötrelmes álma után – mégiscsak kiissza a méregpoharat. (Drága operatikusaim immár hallgatnak.)
Pattogó léptekkel, fütyörészve ballagok haza az enyhe decemberi éjszakában. Ugyan, barátaim, dehogy hanyatlik!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

"A hangszerek világa" – MVM Koncertek
Vigh Andrea hangszerbemutató koncertje gyerekeknek

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"Vokális univerzum"
KODÁLY: Liszt Ferenchez
KODÁLY: Akik mindig elkésnek
KODÁLY: Öregek
KODÁLY: Jézus és a kufárok
KODÁLY: Mátrai képek

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Várjon Dénes, Roman Rabinovich (zongora)
Veronika Eberle (hegedű), Perényi Miklós, Marie-Elisabeth Hecker (cselló)
Escher Vonósnégyes:
Adam Barnett-Hart, Danbi Um (hegedű), Pierre Lapointe (brácsa), Brook Speltz (cselló)
"kamara.hu/4"
A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
SCHUMANN: Fantáziadarabok, Op.88
SOSZTAKOVICS: 9. (Esz-dúr) vonósnégyes, Op. 117
SCHUMANN: Meseképek, Op.113
SMETANA: g-moll zongoratrió, Op.15

11:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Énekeljen mindenki!"
KODÁLY: Háry János

11:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Parázsfuvolácska

17:00 : Budapest
BFZ Székház

Bodó Antónia, Illési Erika, Molnár Noémi, Nagy Gabriella (hegedű),
Gálfi Csaba, Juhász Barna, Yamamoto Nao (brácsa), Kertész György,
Mód Orsolya (cselló), Jóföldi Anett (fuvola), Szitka Rudolf (klarinét),
Polónyi Ágnes (hárfa), Teraszova Brigitta (zongora)
"Vasárnapi Kamarazene"
ENESCU: F-dúr hangversenydarab brácsára és zongorára
MOZART: A-dúr klarinétkvintett, K.581
BAC: Elegiac Trio
DVOŘÁK: Esz-dúr vonósnégyes, Op.51, No.10

18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Juhász István (tenorharsona), Veér Mátyás (basszusharsona)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona
KODÁLY: Galántai táncok
HIDAS: Florida - kettősverseny
LAJTHA: VI. szimfónia, Op.61

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

Környei Miklós (gitár), Pregun Tamás (zongora)
BEETHOVEN: G-dúr szonáta (Op.49, No.2)
TÁRREGA: Traviata fantázia
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
RAHMANYINOV: Etudes-Tableaux (Op.33)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Megyesi Zoltán (tenor), Muriel Cantoreggi (hegedű), Kim Kashkashian (brácsa), Perényi Miklós (cselló)
Klenyán Csaba (klarinét), Radovan Vlatković (kürt)
Escher Vonósnégyes:
Adam Barnett-Hart, Danbi Um (hegedű), Pierre Lapointe (brácsa), Brook Speltz (cselló)
"kamara.hu/5"
A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
BRAHMS: Változatok egy Schumann-témára, Op.23
SCHUMANN: A költő szerelme, Op.48
WOLF: Olasz szerenád
DOHNÁNYI: C-dúr szextett, Op.37

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztivál Színház

"Cimbalom és tárogató, hagyomány és megújulás"

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Kemény Krisztina és tanítványai (gordonka)
Fauré, Glazunov, Popper, Klengel, Csajkovszkij és Dvořák művei

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Solymári Tímea (gitár)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Musica Nostra Nőikar, Szekér Bernadett (zongora)
vez.: Mindszenty Zsuzsánna
Meláth Andrea (mezzoszoprán), Szabó Ferenc János (zongora)
Vass Lajos Kamarakórus, Baja Mónika (zongora)
vez.: Darázsdi Zita és Somos Csaba
Kolonits Klára, Megyesi Schwartz Lúcia (ének)
Budapesti Monteverdi Kórus
Erdődy Kamarazenekar (koncertmester: Szefcsik Zsolt)
vez.: Kollár Éva
"A KÓTA ünnepi hangversenye Orbán György 70. születésnapja alkalmából"
ORBÁN GYÖRGY: Missa sexta
ORBÁN GYÖRGY: Kilenc dal Weöres Sándor verseire
ORBÁN GYÖRGY: Prédikátor-ének
ORBÁN GYÖRGY: Liber scriptus
ORBÁN GYÖRGY: Tószunnyadó
ORBÁN GYÖRGY: Zsoltárváltozat
ORBÁN GYÖRGY: Tavaszi szél
ORBÁN GYÖRGY: Stabat Mater
10:00 : Tatabánya
A Vértes Agorája

Tatai Ütőegyüttes:
Májer Dániel, Wéber Péter, Molnár Szabolcs
Szerkesztő, műsorvezető: Ocskai Gabriella
"Ráhangoló"
A mai nap
született:
1921 • Anda Géza, zongorista († 1976)
1928 • Pernye András, zenetörténész, zenekritikus († 1980)
1944 • Agnes Baltsa, énekes
elhunyt:
1828 • Franz Schubert, zeneszerző (sz. 1797)