Hiánypótló anyag (Kroó György ÉS-írásai)

Zenei panoráma – Kroó György írásai az Élet és Irodalomban
448 oldal
3500 Ft
Gramofon Könyvek

*

Nyolcvanöt éves lenne, és néhány napja múlt 14 éve, hogy váratlanul elhunyt. Azóta folytonosan hiányzik. Amikor nem jelenik meg egy fontos koncerten, amikor nem szólal meg egy lényeges, zenét érintő kérdésben, amikor nem érezzük szigorú és mértékadó felügyeletét az általa alapított zenekritikai rádióműsoron, amikor nincs, aki helyre tegye a klasszikus zenét ért alaptalan támadást, amikor a frissen végzett zenetörténész átgondolatlan csacskaságokról beszél a televízióban. Kroó György egy intézmény volt, de erre csak akkor jöttünk rá, amikor már eltávozott közülünk.

Ilyenkor nem tehetünk mást, mint olvassuk írásait, hallgatjuk előadásait. Kroó György szerencsére páratlanul aktív életet élt. Könyvei többnyire már csak antikváriumból szerezhetők be, izgalmas rádióműsorait néha-néha újraadják, rádiós zenekritikai tevékenysége két kötetben is megörökítődött. Most a kör bezárulni látszik, mert a Gramofon Könyvek sorozatban megjelentek az Élet és Irodalomban 1964 és 1996 között olvasható írásai.

Az ÉS összesen 239 Kroó-cikket közölt le. Eleinte csak egy-két anyaggal jelentkezett, majd 1970 őszétől két-három-négyhetente tűnt föl neve a hetilapban, egészen 1986 tavaszáig. Akkor tíz év pauza következett, s végül a halála előtti évben még megjelent néhány cikke.

Az Élet és Irodalomban a feladata a kortárs zene lehetett, tizenegynéhány cikk kivételével mind ezzel foglalkozik. Kroót – tudjuk az elbeszélésekből – szenvedélyesen érdekelte a mai zene. Bár legendásan távolságtartó volt az alkotó- és előadóművészekkel szemben, de a produkciók és a művek izgatták. Nem számoltam össze, de a vaskos kötetben mintegy ötszáz művet elemez, bont ízekre.

A Várkonyi Tamás szerkesztésében létrejött kötetet olvasgatva a számomra az a leginkább lenyűgöző, hogy Kroó egyszerűen nem gondolkodott panelekben. Képes volt ezt a mintegy félezer művet félezer féle megközelítésben tálalni. Számára minden kompozíció mást jelentett, ami már szimplán emberi mértékek miatt is elképesztő.

Így azután az olvasó kap egy általános összefoglalót a kortárs magyar zeneművészetről, elsősorban az 1970 és 1986 közötti időszakból. És valóban összefoglalóról beszélhetünk, mert amiről ebben a bő másfél évtizedben nem írt Kroó az ÉS-ben, az tényleg nem volt érdekes.
És ilyen szempontból korszakváltó időszak volt ez.
Alig néhány évvel vagyunk Kodály Zoltán halála után, még aktívak olyan nagy öregek, mint Farkas Ferenc vagy Kósa György, de már egyre hallatják hangjukat az utódok: Bozay Attila, Durkó Zsolt, Petrovics Emil, Soproni József, Szokolay Sándor és Szőllősy András. De e különös vetélkedésben (mert verseny volt ez a javából) itt jelent meg szemünk előtt a szinte ismeretlenségből előtörő Kurtág György. Kroó nagy érdeme, amit ez a kötet pontosan igazol, hogy szinte első hallásra tudta, érezte Kurtág valódi helyét az egyetemes zenetörténetben.

Hiánypótló kiadvány a kortárs zene kedvelőinek!