vissza a cimoldalra
2017-12-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3862)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60224)
Társművészetek (1222)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Palcsó Sándor (192)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (585)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1207)
Franz Schmidt (2979)
Beethovenről - mélyebben (679)
Operett, mint színpadi műfaj (3414)
Verdi-felvételek (533)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2457)
Kodály Zoltán (358)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2878)
Erkel Színház (8620)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6452)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (426)
Élő közvetítések (6758)
film és zene (187)
A nap képe (2010)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A halál ereklyéi (A halott város Velencéből)
Balázs Miklós, 2011-11-23 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

A Halott város Velencéből KORNGOLD: Die Tote Stadt

Stefan Vinke, Solveig Kringelborn, Stephan Genz, Christa Mayer, Eleonore Marguerre, Julia Oesch, Gino Potente, Shi Yijie
Orchestra & Chorus of Teatro La Fenice of Venice
Eliahu Inbal

Director: Pier Luigi Pizzi
Teatro la Fenice, Venice, 2009

Dynamic
33625

*

Az Örökkévaló is filmzeneszerzőnek teremtette Erich Wolfgang Korngoldot. A brünni születésű osztrák muzsikus már akkor remekbe szabott filmzenéket komponált, mikor a hangosfilm még csak alig ismert, hovatovább csodaszámba menő újdonság volt, az a híres-hírhedt Hollywood pedig szinte nem is létezett. Filmzenét írt akkor is, mikor hegedűszonátát vagy zongorás triót faragott, filmzenét, mikor szimfóniával vagy versenyművel próbálkozott. S ha már a versenyművét kevertem szóba: hegedűkoncertjének szinte nincs olyan témája, motívuma, mely ne köszönne vissza valamelyik – korábbi – filmzenéjében, másik versenyműve, egy csellókoncert pedig már par excellence filmzene, a Tévedés (Deception) című mozi egyik jelenetéhez íródott. Voltaképpen filmzenét szerzett akkor is, mikor operát komponált. Mert ehhez értett.

Nem egyszerűen jeles reprezentánsa, de valódi, eredeti inventora volt a filmzene műfajának Korngold; életműve így csakis innen megközelíthető, csakis a mozgókép-kísérőzene felől olvasható hitelesen és eredményesen: a Blood kapitány, a Robin Hood és a Hét tenger ördöge zeneszerzője ő. Gustav Mahler „zenei géniusznak” nevezte, Giacomo Puccini, mikor végighallgatta A halott város szerzője általi zongorás előadását, „a német zene legnagyobb reménységének” titulálta az ifjú osztrák zenészt. Korngold a húszas évei elejére kiforrott stílussal vértezte fel magát: zsenge korát meghazudtolva olyan formakultúrával és mesterségbeli tudással rendelkezett, melyhez a későbbi évtizedekben már alig kellett hozzátennie. Nem is tett. Hogy nem tudott, vagy nem akart, utóvégre mindegy: szüksége nem volt rá. Évekig ingázott Bécs és Los Angeles között, ténylegesen is, meg szimbolikusan is.
Az 1910-es években írt dalművek és a 40-es évek film-kísérőzenéi között ugyanis nemigen találni stílustörést. A posztwagneriánus tendenciák, csekélyebb mértékben az impresszionista hatások, a dallamgazdag verizmus nyers ereje, a Richard Strauss-i színdús, bravúros hangszerelés, a mahleri irónia és kényszeredett pátosz vált a zenei folyamatok fő csapásirányává a német-osztrák zenés színházakban. A tömör, sűrűn szőtt, ezer színben tobzódó nagyzenekari hangzás (a „glanz”) vált a kortárs zene befogadásának alapélményévé, a vokális (elsősorban az operai) szólamokban pedig a wagneri deklamáció és az olasz bel canto kései elágazásainak melodikája. A halott város maga is olyan benyomást kelt, mintha Richard Strauss és Puccini stílusát gyúrták volna egybe.

Csupán huszonhárom esztendős volt Korngold, mikor A halott várost – egyébiránt harmadik operáját – bemutatták. Méghozzá szimultán: 1920. december 4-én Hamburgban nem kisebb szopráncsillag, mint Maria Jeritza keltette életre Mariettát, ugyanezen az estén a kölni premiert Otto Klemperer vezényelte. A dörgő németországi sikert New York-i, prágai, zürichi, antwerpeni, berlini tapsok követték – a kor szokása szerint igen hamar. (A szövegkönyvet is a zeneszerző jegyzi – a források szerint némi atyai segítséggel –, a könnyen megfejthető Paul Schott álnév alatt.) De bármennyire is népszerű és kapós volt a darab a 20-as években, a kezdeti diadalok mintha nyom nélkül foszlottak volna a semmibe, s hosszú évtizedekre hallgatásra kárhoztatták a darabot: Korngold „halott városa” mintha csakugyan jobb létre szenderedett volna. E holt város azonban manapság újraéledni látszik, a 2000-es évek már számos új színrevitelt hoztak – tavaly Helsinki, idén Regensburg és Bern, jövőre Bilbao dalszínházai tűzik műsorukra a darabot. No meg a debreceni Csokonai Színház: itt 2012 januárjára ígérik a Vidnyánszky Attila által megálmodott bemutató-előadást.

Jelen DVD egy 2009-es velencei előadást rögzít, a Fenice Színház Pier Luigi Pizzi rendezte produkcióját. De talán épp a rendezés az, amire nem érdemes sok szót fecsérelni: Pizzi láthatóan nem igazán tud mit kezdeni a darabbal, igaz, nincs könnyű dolga, a cselekmény kevés és erőltetett, a színváltozások, a szereplők interakciói nem sok eredeti ötletre adnak okot vagy lehetőséget, a lélekábrázolás, vagy a halál folytonosan jelenlévő mementóinak, súlyos relikviáinak – melyeknek a darabban oly fontos szerephez kell jutniuk – sem igazán tud kellően hangsúlyos funkciót biztosítani.

A nemzetközileg válogatott énekesgárda azonban magas színvonalon teljesít. Jóllehet nem a kulcsszereplő, a nejét elvesztett, s régi-új asszonyát kereső Pault alakító Stefan Vinke a produkció legragyogóbb éke: tenorhangja átlagos, kissé fakó, helyenként forszírozott megoldásokkal próbál drámaibb hatást elérni, mindazonáltal javára írandó, hogy mindvégig uralja a szerepét, s bár kevésbé muzikálisnak tetszik, mint legjobb partnerei, hangilag van annyira megbízható, hogy megállja a helyét a szerepben.
Meggyőzőbb alakítást kínál a norvég szoprán, Solveig Kringelborn; nyugodt szívvel írom: ideális Marietta. Tüzes, koncentrált, hangilag, színészileg és megjelenését tekintve szintúgy jó választás a szerepre. Kringelborn Wagner-hangorkánokon edzett, vérbeli drámai szoprán, biztos intonációval, impozáns vivőerővel, ugyan relatíve kevés, de annál élesebb drámai eszköztárral énekel és játszik, pedig pokoli nehéz és megerőltető szólamot ír elő számára a kottapapír.
A mellékszereplők dicsérete sem lehet utolsó szempont: mind a baritonista Stephan Genz, mind a kivételesen szép orgánummal bíró mezzoszoprán, Christa Mayer elsőrangú, szépen kidolgozott teljesítményt nyújt.
A produkció dirigense, a felkészült, rutinos mester, Eliahu Inbal, végig kézben tartja az előadást. A zenekar – amely mégiscsak egy olasz operazenekar, s mint ilyen, túlzó reményekre nem adhat okot – helyenként kifejezetten összeszedetten, máshol, nem túlzás, ragyogóan muzsikál. Jó az összhang, a zenekarnak ereje, fénye, tartása van.

Sőt, az egész zenekari kíséretnek van egyfajta aranyozott ragyogása, lendülete, bája, ugyanakkor van benne valami a „boldog békeidőknek” becézett lábszagú kispolgári ürességéből, a tétlen, szemforgatásból, keserűségéből, megjátszott magabiztosságából és az erre adott szecessziós-expresszionista illúziókereső és -romboló válaszokból. Bruges, az elveszett, a „halott város” csakugyan élettelen és kétségkívül hallgatag ugyan, s még a főszereplők is csak úgy szabadulnak a halál e sikító közelségétől, hogy örökre elhagyják azt, távozásukban mégis van valami hervasztó, reménytelen lemondás. Ahogy látjuk őket elmenni, megszabadulni a múlt fagyos árnyaitól. Mi meg maradunk, ahol vagyunk, s voltunk, a csupán néhány akkordig kanyargó filmzenés harmóniák hamiskás pátoszával a fülünkben. A zene még szól, de mi a stáblista végét meg nem várva elhagyjuk a mozit.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterme

Bíró Ágnes, Tuska Zoltán (hegedű), Kostyál Péter, Sipos Gábor (brácsa),
Kertész György, Sovány Rita (cselló), Jóföldi Anett (altfuvola), Bazsinka József (tuba), Polónyi Ágnes (hárfa), Ivanyickaja Irina (zongora)
"Vasárnapi kamarazene"
SOSZTAKOVICS: Adagio (A tiszta csermely című balettből)
LAURENT BOUTROS: Amasia
TORU TAKEMITSU: Toward the Sea (I. The Night, II. Moby Dick, III. Cape Cod)
ANDY EMLER: Tuba Stone
CSAJKOVSZKIJ: d-moll vonósszextett („Firenzei emlék”), Op.70

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fejérvári Zoltán tanítványai
ELMARAD

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián" Botvay Károly tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Gaál Dániel, Pelle Fanni, Hadobás Gergely, Madarasi Szabolcs, Kóta Donát, Blaskovics Bence (cselló)
Taraszova Brigitta (zongora)
"Kertész Ottó növendékeinek cselló tanszaki koncertje"
POPPER: 22. etűd
J.S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009 – Gigue
DAVIDOV: 2. (a-moll) csellóverseny, op. 14 – 1. tétel
POPPER: 10. etűd
J.S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009 – Courante
LALO: d-moll csellóverseny – 1. tétel
POPPER: 20. etűd
CRUMB: Csellószonáta – 1. tétel
SCHUMANN: a-moll csellóverseny, op. 129 – 1. tétel
POPPER: 20. etűd
LUTOSŁAWSKI: Sacher-variációk
HAYDN: 1. (C-dúr) csellóverseny, Hob. VIIb:1 – 3. tétel
J.S. BACH: 6. (D-dúr) csellószvit, BWV 1012 – Prélude
BUKINYIK: f-moll etűd
POPPER: 12. etűd
J.S. BACH: 6. (D-dúr) csellószvit, BWV 1012 – Prélude
KABALEVSZKIJ: 1. (g-moll) csellóverseny, op. 49 – 1. tétel

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Perényi Miklós (cselló), Spányi Miklós (csembaló)
J.S. BACH: 1. (G-dúr) csellószvit, BWV 1007
g-moll prelúdium és fúga, BWV 885
g-moll szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
G-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1027
D-dúr prelúdium és fúga, BWV 874
D-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1028

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

Zétényi Tamás (cselló)
J.S. BACH: Szóló szvitek BWV 817, 997, 1002, 1013 (ZÉTÉNYI Tamás átiratában)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Jevgenyij Koroljov, Anna Vinnitskaya, Ljupka Hadzigeorgieva (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
J.S. BACH: Karácsonyi oratórium, BWV 248 – Pastorale
J.S. BACH: d-moll háromzongorás verseny, BWV 1063
J.S. BACH: A-dúr zongoraverseny, BWV 1055
J.S. BACH: c-moll kétzongorás verseny, BWV 1060
J.S. BACH: c-moll kétzongorás verseny, BWV 1062
J.S. BACH: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
J.S. BACH: C-dúr háromzongorás verseny, BWV 1064

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Kristóf Réka, Mester Viktória, Kovácsházi István, Sebestyén Miklós, (ének)
Kántor Balázs (cselló), Bizják Dóra (zongora)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
KODÁLY: Két ének - mély férfihangra zenekarral
KODÁLY: Fölszállott a páva - változatok egy magyar népdalra
KODÁLY: Jézus és a kufárok - vegyeskarra
KODÁLY: Békesség-óhajtás - vegyeskarra
KODÁLY: Szonatina csellóra és zongorára
KODÁLY: Budavári Te Deum

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Kiss-B. Atilla, Beéri Benjámin, Ninh Duc Hoang Long, Patak Zita (ének)
Dóczi Áron
Symphonia Fantasia
Vezényel: Ménesi Gergely
CORELLI: g-moll (Karácsonyi) Concerto grosso Op. 6 No.8
HÄNDEL: Messiás - He shall feed his flock
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - szvit
FRANCK: Panis Angelicus
BIZET: Agnus Dei
SCHUBERT: Ave Maria
DONIZETTI: Szerelmi bájital - Nemorino románca
ADAM: Cantique de Noël
19:00 : Győr
Evangélikus Öregtemplom

Joanna Kamenarska (hegedű)
Akadémia Klasszika Salzburg
Művészeti vezető: Bényi Tibor (gordonka)
GEMINIANI-CORELLI: d-moll “La Folia” Concerto grosso No. 12
HÄNDEL-HALVORSEN: g-moll Passacaglia
J.S. BACH: E-dúr hegedűverseny, BWV 1042
MOZART: G-dúr “Milánói” szimfónia, KV 156
Tobi Reiser - népzenei gyűjtése
A mai nap
történt:
1865 • Schubert "Befejezetlen" szimfóniájának bemutatója (Bécs)
született:
1749 • Domenico Cimarosa, zeneszerző († 1801)