vissza a cimoldalra
2018-09-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (2752)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4338)
Ilosfalvy Róbert (812)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1066)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1480)
Franz Schmidt (3183)
Élő közvetítések (7397)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2889)
Palcsó Sándor (227)
Balett-, és Táncművészet (5550)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)
Operett, mint színpadi műfaj (3700)
Pantheon (2260)
Lisztről emelkedetten (917)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Liszt Ferenc népe, hej! (Lemez a Liszt-év nyitóhangversenyéről)
Varga Péter, 2011-10-18 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Lemez a Liszt-év nyitóhangversenyérőlLISZT:
Les Préludes
Hungarian Fantasy
Ce qu'on entend sur la montagne

Gábor Farkas – piano
Hungarian National Philharmonic Orchestra
Zoltán Kocsis

Warner Classics
2564 66722-6

*

A lemezborító és az NFZ honlapja is makacsul ragaszkodik a tényhez, miszerint a cédén hallható felvétel a Liszt-év nyitóhangversenyén készült a Műpában, 2011. január 22-én. Pedig, mint ahogy mi is megírtuk itt a Momusban, akkor ott nem szerepelt a Les Préludes, volt viszont Magyar koronázási mise a második részben. Viszont tény, hogy a zenekar januári vidéki koncertjeinek műsorán, a „Hegy-szimfónia” helyett a jóval rövidebb és közkedveltebb Prelűdök volt hallható a fantázia és a mise mellett. Némi kérdezősködés után megtudtam, hogy a lemezre a január 21-én – a zenekar baráti körének a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben – adott koncerten felvett Les Préludes került.

Egy hangverseny lemezen való megjelentetésének oka lehet például az, hogy kiderül, nem mindennapi esemény történt az adott estén. Vagy az, hogy vannak művészek, akik húzódoznak a stúdiómunkától, mert a felvételhez is szükségesnek tartják azt a lelkiállapotot, amibe csak közönség előtt kerülnek. És lehet persze cél – főleg nagyzenekari művek esetében – a felvétellel járó pluszkiadások megtakarítása. Sajnos a Műpa közönségének hírhedt köhögési kulturálatlansága inkább steril stúdiókörülményekért kiált.

De bármiért is készült, bárhogyan is készült, kezünkben egy lemez, amelyen három híres Liszt-mű szerepel. Egy nagyon népszerű zenekari, egy nagyon népszerű, nagyon virtuóz zongorás-zenekaros, és egy olyan, amely Lisztet, a zeneszerzőt a legkevésbé külsődleges hatásokat kereső formájában mutatja.

Ha Kocsis Zoltán efféle agyonjátszott mű vezényléshez veszi a pálcát a kezébe, mint a Les Préludes, bizton számíthatunk arra, olyan dolgokra is ráirányítja figyelmünket, amiket addig észre sem vettünk, vagy egyszerűen csak kevésbé jelentős momentumnak tűntek a nagy egészben. És a Prelűdök esetében az is kérdés, ismerjük-e a művet egyáltalán? Persze kitörölhetetlen a fülünkből a folyton átváltozó két téma, amelyek – tudatosan – olyanok, hogy nagyon megfogják a hallgatókat, de jutott-e figyelmünk minden részletre?
Egy piciny példa: a századik előtti néhány ütem (4’49”-től) hihetetlen szenvedélyességére? Itt is azt figyelhetjük meg, ami Kocsis hozzáállásának az alapja: a legmesszebbmenőkig való ragaszkodást a kotta minden kis előadási jeléhez. Ennek eredménye, hogy a művekre, ha nem is soha nem hallottként, de sok esetben új meglepetéseket hozóként figyelhessünk.

Liszt nagy tévedése, hogy a cigányok által játszott népies műdalokat eredeti népzenének gondolta. Bizonyos, hogy a valódi magyar népdalok nem ilyen csillogó, és – a felhasznált dallamok miatt is – mondhatni: felszínes zongorafutamokra inspirálták volna. Januárban a helyszínen Farkas Gábornak elsősorban a hangszínét méltányoltam: azt, ahogy a zongorájával a cimbalom hangját idézte, ahogy fölényes technikája ezzel együtt élménnyé avatta előadását. Sajnos az egyébként kitűnő minőségű felvétel ahhoz már kevésnek bizonyult, hogy a pianista játékának ezt az egyedi, illékony sajátosságát megőrizze, így részéről a lemezen egy becsületes olvasatot kapunk csupán.

Az Amit a hegyen hallani Liszt első szimfonikus költeménye. Néhány éves kísérletezés árán megtanult hangszerelni, teljes egészében saját munkája a mű. És az egyik legkiválóbb is, mindenesetre egy Liszt-év nyitóhangversenyén joggal kap helyet. Itt is megfigyelhetjük a karmester ragaszkodását ahhoz, hogy a partitúra minden nüánsznyi előírása megvalósuljon az eredeti költői gondolatok minél kifejezőbb megszólaltatása érdekében. És itt kell visszatérnünk arra, vajon érdemes volt-e ezt a koncertfelvételt megjelentetni, vagyis a végén jöjjön szóba magának a zenekarnak a teljesítménye.

Egyrészt igaz, hogy sok tekintetben hűen követik karmesterük szándékait. Olykor – jó értelemben – nagyvonalú a hangzás, egységes a szándék, és ebből következően gyakran élvezhetünk szépen szóló vonós, fa és rézfúvóskari megszólalásokat. Mindezzel együtt mégis hiányzik valami ahhoz, hogy a lemez minden tekintetben kivételes legyen. Felhúzzák az előadók a hatalmas építmény stabil tartóelemeit, a díszítések is készen vannak, de az illesztések kissé hézagosak.
Itt egy pizzicatóból kis késés szól ki, ott egy fúvósakkord egyszerre indul, de valahogy hiányzik az egységes intonációs elképzelés. Mintha csak úgy véletlenül történne az egész, az adott esetben kb. nyolc-tíz zenészt nem vezérelné egységes akarat. És ezek a hallható kicsinységek. Minden kis eltérés (pl. hangmagasságbeli pontatlanság) nem is szúrható ki konkrétan, de hatásuk egyszerűen benne van az egészben, mindhárom műben vannak helyek, ahol a játék vázlatos kidolgozásúnak tűnik.
Tudni tudjuk, minek kéne szólnia, ezért próbáljuk elképzelni, és ez kissé fárasztó.


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-Kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Gran Duo Italiano:
Mauro Tortorelli (hegedű), Angela Meluso (zongora)
LISZT: Gran duo concertant sur la romance ʻLe marinʼ
LISZT: Romance oubliée
LISZT: Die Zelle in Nonnenwerth
SIVORI: Variazioni sul Faust di Gounod
SIVORI: 2 Romanze senza parole, op. 23 – 1. (Esz-dúr) románc
SIVORI: Fiori di Napoli, op. 22
PAGANINI: Variazioni sul tema del Carnevale di Venezia

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sylvia Schwartz (szoprán)
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
ČIURLIONIS: Az erdőben
ARVO PÄRT: Como cierva sedienta
PETERIS VASKS: Epifania
ARVO PÄRT: Te Deum

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ORFF: Carmina Burana

19:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Csáki András (gitár)
Anima Musicae Kamarazenekar
Ars Sacra Fesztivál
BECCHERINI: Éjjeli őrjárat Madridban
ALBENIZ: Spanyol szvit
CASTELNUOVO-TEDESCO: Gitárverseny
ANTON ARENSKY: Kamaraszimfónia

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balogh Ádám (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
"A Semmelweis emlékév ünnepi koncertje"
ERKEL: Bánk bán - nyitány
LISZT: A-dúr zongoraverseny
MOSONYI: Ünnepi zene
BRAHMS: 2. (A-dúr) szerenád, Op.16

19:30 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Baráti Kristóf, Jakub Jakowicz (hegedű)
"Szeryng 100"
J.S. BACH szonátái és partitái szólóhegedűre
g-moll szonáta, No. 1, BWV 1001
h-moll partita, No. 1, BWV 1002
a-moll szonáta, No. 2, BWV 1003
C-dúr szonáta, No. 3, BWV 1005
d-moll partita, No. 2, BWV 1004
E-dúr partita, No. 3, BWV 1006

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
18:00 : Debrecen
MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ

MODEM/12 - Koncertek
A mai nap
történt:
1869 • A Rajna kincse bemutatója (München)
született:
1954 • Gőz László, harsonás
1958 • Andrea Bocelli, énekes
elhunyt:
2001 • Isaac Stern, hegedűs (sz. 1920)