vissza a cimoldalra
2017-10-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59874)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Társművészetek (1210)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11179)
A csapos közbeszól (94)

Élő közvetítések (6635)
Operett, mint színpadi műfaj (3285)
Marton Éva (701)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1120)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1113)
Franz Schmidt (2921)
Balett-, és Táncművészet (5405)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (467)
Lehár Ferenc (576)
Zenetörténet (191)
Kodály Zoltán (342)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2361)
Bartók Béla szellemisége (210)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (296)
Palcsó Sándor (179)
musical (155)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Karmesterportrék XLI. – Georg Tintner
Balázs Miklós, 2011-10-14 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

Georg Tintner Akkor bukkant fel a neve a nemzetközi köztudatban, mikor már a nyolcvanhoz közelített. A tudós kútfőkre éhes zenei közvélemény addig-addig kutatott a német-osztrák hagyomány még élő letéteményesei között, míg felfedezte magának ezt az Új-Zéland, Ausztrália és Kanada közt bolyongó, bölcs, eredeti figurát: Georg Tintnert. A Naxos kiadó Bruckner-lemezsorozata nemcsak hallatlanul jól fogyott a 90-es években, de egy irigylendően meleg kritikai visszhangot is kiváltott a szaksajtóban, fényt vetve a szériát gondozó, korábban a szimfonikus zenei élet margóján (vagy, ha tetszik, kolóniáin) mozgó osztrák dirigensre. És mégis, ki ez a Tintner – kérdezte az avatott kritikus és az óvatlan lemezvásárló –, ki ez a jámbor lélek, aki úgy vezényel Brucknert, akár a legnagyobbak, mégsem hallottunk eddig felőle?

Georg Bernhard Tintner 1917 májusában született Bécsben. Hatévesen kezdett zongorázni tanulni, nem sokkal később már komponált. Kilenc és tizenhárom éves kora között szülővárosa hírneves fiúkórusának, a Wiener Sängerknabennek a tagjaként énekelt kiváló karmesterek, köztük például a nagy tekintéllyel bíró Bruckner-tanítvány, Franz Schalk keze alatt. (Eközben néhanap maga is kedvet kapott, hogy kóristatársait vezényelje saját zsengéiben.)
Tizenhárom évesen nyert felvételt a Bécsi Állami Akadémiára, ahol Josef Marxnál hallgatott zeneszerzést, Felix Weingartnernél vezénylést. Mikor 1936-ban Bruno Walter előadta Gustav Mahler Nyolcadik szimfóniáját Bécsben, a tizenkilenc éves Tintnerre bízták a fiúkórus felkészítését. Ifjú kora ellenére ekkorra már több kompozícióját is bemutatták nyilvános hangversenyen, ezek egyikét-másikát rádióközvetítés útján is hallhatta a közönség, s nemsokára mint a Volksoper frissen kinevezett asszisztens karmestere dolgozhatott.

Georg Tintner Tintner hazai érvényesülésének ígéretes indulását a német megszállás törte derékba: 1938-ban, zsidó származása és vállalt szocialista-pacifista nézetei miatt elveszítette állását és menekülésre kényszerült. Egyéves angliai tartózkodás után Új-Zélandot választotta emigrációja céljául: első itt töltött éveiben egy baromfifarmon dolgozott – az itt szerzett élmények hatására azután egész további életén át vegetáriánus maradt –, majd egy helyi vonószenekar és énekkar, az Auckland String Players, illetve az Aucklandi Kórustársaság irányítását vette át (1947).
Néhány évvel később, 1954-ben költözött át Ausztráliába, hogy a Nemzeti Opera élén dolgozzon. Ezt követően virágoztak ki a televíziós operaközvetítések a kontinensen, jórészt Tintner karmesteri pálcája alatt, köszönhetően az ABC-nek (Australian Broadcasting Commission), mely élére állt a nemes kezdeményezésnek. 1964-ben szerződött az Új-Zélandi Opera élére Tintner, majd 1966–67-ben a Cape Town-i Zenekar igazgatója is volt – végül azonban politikai okok miatt távozott Ausztráliából.

Ekkorra már nevet szerzett magának operakarmesterként, így Londonba vezetett az útja, ahol a Sadler’s Wells (Angol Nemzeti Opera) társulatát vezette három esztendőn át a 60-as évek végén, vendégdirigensként pedig több ízben feltűnt olyan jeles brit zenekarok élén, mint a London Mozart Players, a Newcastle-i Northern Sinfonia, vagy a Bournemouth-i és a Londoni Szimfonikusok.
1970-ben rövid időre ugyan visszatért Ausztráliába, hogy a Nyugat-Ausztráliai Operát igazgassa, ám egy évre rá meghívás érkezett a Kanadai Nemzeti Ifjúsági Zenekartól, Tintner pedig azonnal elfogadta a felkérést. Kanadai és amerikai turnéja a fiatalokkal olyannyira sikeres volt, hogy állandó állást ajánlottak az osztrák mesternek, ő pedig jó érzékkel, könnyen megtalálta a közös hangot az ifjú muzsikusokkal. Hangversenyein ezt követően szívesen tartott oktatási célzatú szöveges bevezetőket az előadandó művekről, 1974-től rendszeren közvetítette elemző előadásait több rádióállomás az angol nyelvű országokban.
1976 után Tintner a Queensland-i Filharmonikusokat (Kelet-Ausztrália) szolgálta zeneigazgatóként, de a 80-as évek végén újfent Kanadába csábították: ezúttal a nem sokkal korábban életre hívott Symphony Nova Scotia zenekarának élére (1987–1994). Az 1983-as alapítású SNS együttese máig Kanada egyetlen professzionális zenekara Québec városától keletre; eredetileg harminchét lelkes muzsikus alapította, azzal a vállalt céllal, hogy a helyi zenekedvelő lakossághoz közel hozza a klasszikus zenei kultúrát. Hála a CBC (Canadian Broadcasting Corporation) közvetítéseinek, nemsokára az egész ország megismerhette munkájukat, Tintner hírneve és megbecsültsége pedig évről évre nőtt a rádiós sugárzás és a koncertfelvételek népszerűségével.

Georg Tintner Kanadai éveiben az ország szinte minden hivatásos zenekaránál, így a Montreali és a Torontói Szimfonikusoknál is vendégeskedett Tintner, de felbukkant a Michigani Operánál (Detroit) az Egyesült Államokban, s amerikai túrára vitte a híres Canadian Brasst. Hazája mellett Nagy-Britannia, Ausztrália és Kanada egyaránt becses érdemrendekkel tüntette ki.
Ám a nemzetközi áttörés, legalábbis ami a nagy európai és amerikai fellegvárakat illeti, elmaradt.
Pályájának utolsó szakaszán élete alighanem legnagyobb vállalkozásába fogott: a Naxos lemezkiadóval közösen Anton Bruckner szimfóniáinak lemezkiadását vették tervbe, beleérte az osztrák szerző műveinek valamennyi fennmaradt változatát. Bár a karmester halála miatt e terv nem valósulhatott meg maradéktalanul, a 90-es évek derekán Tintner így is az összes Bruckner-szimfóniát egészében lemezre vette, köztük a Nulladikat és az úgynevezett „Tanulmányszimfóniát” (00.) is, valamint több tételvariánst.

Miután hat éven át küzdött a rákkal, Georg Tintner váratlanul, öngyilkosság folytán hunyt el 1999 októberében: levette magát halifaxi lakásának balkonjáról. Özvegye (harmadik felesége), Tanya Buchdahl Tintner 2011-ben adta közre férje életének eseménydús krónikáját: Az időn kívül – Georg Tintner zaklatott élete címmel.*

Jóllehet a nagyközönség – csekély számú lemezei alapján – „egyszeri” Bruckner-specialistának gondolhatta Tintnert, az osztrák karmester már karrierje delén is meglehetősen széles repertoárt mondhatott magáénak. A 70-es évekre több mint félszáz operát vezényelt különböző teátrumokban az angolszász világban, ezek mintegy kétharmadát vezérkönyv nélkül. Szimfonikus programjai szintén komoly változatosságot mutatnak, Bachtól Deliusig terjednek, de több ausztrál és kanadai kortárs szerző frissen elkészült zeneművét is bemutatta a helyi közönségnek annakidején.
Sikere egyértelmű volt: a „végeken”, vagyis az ausztrálok, kanadaiak szemében Tintner maga volt a megtestesült nemes európai hagyomány, az évszázados tudás agg patriarchája. Muzsikusai valósággal itták a szavait, mikor kedvenc műveiről mesélt, Mozart, Beethoven és Schubert darabjai olyan letisztult, elegáns formát nyertek a keze alatt, mintha csak egy törzsökös európai zenekar évtizedes tradícióiból következnének.

Georg Tintner Diszkográfiája alig fél tucat lemezt tartalmazott – köztük egyetlen Bruckner-szimfóniát, a Hatodikat 1992-ből, Csehországból –, mikor a Naxos felkérte a fent említett Bruckner-összkiadás elkészítésére (1995). Tintner ekkor már betöltötte a hetvennyolcat, mégis irigylendő lendülettel és lelkesedéssel látott munkához. 1995 és 1998 között készültek el valamennyi Bruckner-szimfónia felvételei, többségük Glasgow-ban, a Királyi Skót Nemzeti Zenekar közreműködésével.** A lemezpiac és a hivatásos zenekritika pedig hamar felfigyelt a gyorsan bővülő, izgalmas szériára, és nemsokára több helyütt az elragadtatás hangján beszéltek róla, a kapható legjobb kortárs Bruckner-interpretációk között emlegetve a kiadványokat. A dirigens még megélte ugyan a világsikert, de igazán kiélvezni nem maradt módja. (Adalékként hozzátehetjük: a Naxos gondozásában 2007-ben napvilágot látott egy lemez Tintner kamaraműveivel.)

Halála után, a karmester emléke előtt tisztelegve, a Naxos egy újabb, tizenkét kötetből álló lemezsorozatot publikált (Georg Tintner Memorial Edition), melyben annak korábbi felvételeit tette közzé. E sorozat első hét lemeze élő rögzítéseket tartalmaz, melyeket a Symphony Nova Scotia élén vezényelt Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Brahms és Sibelius műveivel, s melyek a CBC, a kanadai rádiótársaság archívumában maradtak fenn – több CD-n Tintner műismertetői is megszólalnak. A nyolcadik és kilencedik kötet szintén koncertfelvételeket kínál: a Kanadai Nemzeti Ifjúsági Zenekar hangversenyeiből válogatva Mahler, R. Strauss és Schönberg műveit rögzíti. Mindössze a három utolsó CD-n szerepelnek stúdiófelvételek, a pár órányi anyag, melyeket az SNS a CBC Records számára vett fel a 80-as és 90-es években. Ezeken Mozart- és Delius-kompozíciók mellett angolszász szerzők művei kaptak helyet.

Georg Tintner Günter Wandtól eltekintve a 90-es évek közepére lényegében eltűntek a nagy német-osztrák Bruckner-karmesterek a zenei palettáról a közfelfogás szerint – Klaus Tennstedt például 1994-ben vonult vissza –, a korszak fontosabb Bruckner-ciklusait így olyan, egyébként nem jelentéktelen dirigensek jegyezték, mint Daniel Barenboim, Eliahu Inbal, Takashi Asahina vagy Stanislaw Skrowaczewski. Georg Tintner ciklusa ezen mesterek munkái mellett is igen magas minőséget produkál.
Tintner Bruckner-olvasataira a tiszta tagolás, a kiegyensúlyozottság és az áttekinthető, világos strukturálás a jellemző, mindemellett ösztönös, ragyogó érzékkel teremtett intimitást a márványkemény hangtömbök között. Meleg tónusú, emberi hangú, esendőségükben mégis erőteljes és monumentális előadások ezek, s akárcsak Mozart vagy Schubert esetében, melyet Tintner filigrán, finom metszésű ecsetvonásokkal „fest”, úgy Anton Bruckner zenei imázsának „arcéle” is választékosan árnyalt, kidolgozott formában szólal meg nála. Noha a zenekari játék talán nem olyan perfekt és színdús, az összhangzás kevésbé kicsiszolt, mint a sztárzenekarok lemezein, a megválasztott tempók mindig adekvátak és következetesek, a részletek szépen kidolgozottak, a végtelen türelemmel kezelt, érzékeny és gondos építkezés szinte hangról hangra kézzelfogható.

* Tanya Buchdahl Tintner: Out of Time – The Vexed Life of Georg Tintner, University of Western Australia Publishing, 2011., 448 pp.
** A Nulladik, a Második és a Nyolcadik szimfóniák lemezein az Ír Nemzeti Szimfonikus Zenekar, a Hatodik felvételén az Új-Zélandi Szimfonikusok szerepelnek.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Belvárosi Főplébániatemplom

"Belvárosi orgonakoncertek"

19:00 : Budapest
Fészek Művészklub

Audur Edda (klarinét), Gellért András (zongora)
ALBAN BERG: Drei Stücke für Klarinette und Klavier Op.5
WITOLD LUTOSŁAWSKI: Dance Preludes op.25
JON THORARINSSON: Sonata for clarinet and piano (1947)
GELLÉRI ANDRÁS: Bridges (2017)
DEBUSSY: Premiere Rhapsodie (1910)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rajk Judit (alt)
Pétery Dóra (orgona)
Budapesti Vonósok
A Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének Kórusa
Vezényel: Alessandro Cedrone
KODÁLY: 114. genfi zsoltár
RESPIGHI: G-dúr szvit orgonára és vonósokra
KODÁLY: Mónár Anna
KODÁLY - ANGERER: Négy népdal a Magyar Népzene sorozatból – Egy kicsi madárka; Tücsöklakodalom; Zöld erdőben; Dudanóta
RESPIGHI: Trittico Botticelliano – 1. La Primavera (Tavasz)
KODÁLY: Ádventi ének
RESPIGHI: Trittico Botticelliano – 2. L’Adorazione dei Magi (A bölcsek imádása); 3. La nascita di Venere (Vénusz születése)
KODÁLY: Kádár Kata
KODÁLY: Két dal a Székelyfonó című daljátékból – Szomorú fűzfának; Rossz feleség

19:30 : Budapest
Óbudai Társaskör

Liszt Ferenc Kamarazenekar
TELEMANN: La Bizarre-szvit
GEMINIANI: g-moll concerto grosso Op.3/2
VIVALDI: g-moll versenymű két csellóra, RV 531
DUBROVAY LÁSZLÓ: Vonósszimfónia
HÄNDEL: h-moll concerto grosso Op.6/12

20:00 : Budapest
A38 Hajó

Martin Kohlstedt (zongora)
A mai nap
született:
1706 • Baldassare Galuppi, zeneszerző († 1785)
1898 • Lotte Lenya (Karoline Wilhelmine Blamauer), énekesnő, színésznő († 1981)
1927 • Lakatos Gabriella, balett-táncos († 1989)
1945 • Jávori Vilmos, jazz-muzsikus († 2007)
elhunyt:
1545 • John Taverner, zeneszerző (sz. kb. 1490)
1893 • Charles Gounod, zeneszerző (sz. 1818)
1944 • Viktor Ullmann, zeneszerző (sz. 1898)
1968 • Tóth Aladár, zenetörténész, 1946 és 1956 között az Operaház igazgatója (sz. 1898)