Felülbírálat (A Francesca da Rimini az Armel Operafesztiválon)

2011. október 6.
Szeged
Szegedi Nemzeti Színház

ZANDONAI: Francesca da Rimini
(Az Armel Operaverseny és Fesztivál produkciója)

Versenyzők:
Miksch Adrienn (Francesca)
Enrique Pína Serra (Malatestino)

Szegedi Szimfonikus Zenekar
A Szegedi Nemzeti Színház énekkara és tánckara
Vez.: Pál Tamás
Rendezte: Juronics Tamás

*

Ízlelgettem-kóstolgattam ezt a darabot évtizedekkel korábban, meg a napokban is. Gyűrögettem gyrusaimat, ha már egy obskúrus darabot vesz elő a (szigorúan alfabetikus sorrendben) Gyüdi Sándor, Juronics Tamás, Pál Tamás alkotta, Szeged jelenlegi zenei életét meghatározó triumvirátus, miért a Zandonai-műre esett a választás, ott van a vele egyidős Montemezzi-opera, a L’amore dei tre re, számomra jóval izgalmasabb zene, egy rendező számára nagyobb kihívás.

Zandonai darabja eklektikus, különös, hogy a Puccini-kortárs opusban inkább Richard Strauss, sőt, Wagner hatását vélni felfedezni, no meg Debussyt is. Inhomogén muzsika, csörgedező lírával, zajos, agresszív csatajelenettel, zsánerképekkel, széteső struktúrával.
Vagy mégse?
Kezdeti fanyalgásomat a produkció teljesen eloszlatta.
Egészen kivételes, hogy egy operaestébe, a legkisebb részletébe sem, nem lehet belekötni.
Hányszor tapasztaljuk, hogy van egy nagyszerű Rigoletto, remek Herceg és Gilda, de már az előadás elején megtörik a darab, mert inadekvát Monteronét hallunk.
Vagy egy jó Falstaff-ensemble-t „ver szét” a dirigens – volt rá pár éve példa Szegeden.

Nagyon rég hallottam Andrejcsik Istvánt (Ostasio) és Réti Attilát (Gianciotto) olyan kirobbanó formában, mint ezen az estén.
Kovács Éva (Samaritana) egyik első nagy operaszerepét alakította, bájosan-hamvasan.
Vadász Dániel (Paolo) elegáns megjelenésű, vonzó hangmatériával rendelkező tenor, Laczák Boglárka emlékezetes Smaragdi.
Hány operatársulat lehet a világon, amelyik négy olyan udvarhölgyet tud kiállítani, mint Dobrotka Szilvia, Horák Renáta, Kaján Katalin, Kálnay Zsófia?
A Komédiás nyúlfarknyi szerepére egy Altorjay Tamást?

Enrique Pina Serra (az Armel Operaverseny egyik döntős szereplője) a szerep kívánta uindorító-nyálkás Malatestino volt. A másik döntős, a címszereplő, Miksch Adrienn viszont hatalmas felfedezés.
Tudom, a világ igaztalan, de nagyon nagy igazságtalanságnak kell lennie, ha nem kapna versenydíjat, merem megkockáztatni, fődíjat.
Tudni a fiatal szopránról, hogy számos helyen énekelt már, külföldön, vagy épp Santuzzát Miskolcon, versenyeket nyert. De ez az este volt az igazi megmérettetés.
Miksch teljesen „kész” művész.
Szükségtelen részletezni, hogy miért, ha azt írom, hogy egy „chi” szócska jelentésén elgondolkodik az ember, talán minden litániánál többet mond.

De azt is meg kell írni, hogy jelenleg Francesca szerepét nála határesetnek érzem, terhelés alatt a voce kicsit megkeményedik, kezd fémessé válni, az ő igazi fachja, ha a kortárs darabok között nézelődünk, még inkább Adriana, avagy Angelica nővér.
Amúgy jó lenne tudni, Renata Scotto Francescát, avagy Abigélt énekelte-e korábban.
Remélem, hogy ez a színpadon nagyon intelligens ifjú hölgy az életben is az, kívánom, hogy 99 évesen is énekelje Francescát, á la Olivero.

Pál Tamás dirigálása kapcsán eszembe jutott egy augusztusi délután Český Krumlovban, Domingo koncertje előtt, Gottfried von Einem özvegyével söröztem a Na loužiban, persze hogy szóba került Szeged, meg Vaszy Viktor neve.
Sok-sok szegedi számára Vaszy neve fémjelzi az itteni operajátszást, én is neki köszönhetem első operai élményeimet.
Ám e Zandonai-premier kapcsán le merem írni: Pál immáron többet tett Szeged operaéletéért.

Szemben a tavalyi Traviata-produkcióval, most Juronics Tamás rendezői munkáját nem „zavarta” egy Decker koncepciója.
Középkori környezetbe tette a darabot, persze egy juronicsi csavarral, Ser Toldo Berardengo (Börcsök Bálint) civil ruhás, fényképezőgépes figurájával.
Izgalmas, mozgékony, lenyűgöző rendezés, Székely László impozáns, gyorsan variálható díszleteivel, Bianca Imelda Jeremias szemet gyönyörködtető jelmezeivel.
Nem szokás dicsérni, vagy egyáltalán megemlíteni a karigazgatót, én ezt az utóbbi években lehetőség szerint megteszem, Kovács Kornélia vezetése alatt a színház kórusa az elmúlt vagy 40 éve nem volt ilyen remek.

Az előadás a neten megtekinthető. Mégis azt javasolnám, utazzanak (nem: zarándokoljanak) el Szegedre, nézzék meg.
Zandonai darabjáról alkotott véleményemet az este megváltoztatta.
Lehet, hogy mégis Renato Chieasa véleménye (New Grove Dictionary of Music) a mérvadó, miszerint az opera „one of the most original and polished Italian melodramas of the 20th century, (which) combines a powerful gift for Italian melody […] with exceptional command of orchestration.”

(Fotók: Kelemen József / www.operaverseny.hu)