Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

„Amiként kezdtem...” (Kovács János és a Rádiózenekar)

2011-10-03 08:35:33 Johanna

Kovács János és a Rádiózenekar 2011. szeptember 28.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vez.: Kovács János

BRAHMS: Változatok egy Haydn-témára, Op.56/a
HAYDN: 104. (D-dúr) szimfónia
BRAHMS: IV. (e-moll) szimfónia, Op.98

*

Ha Kovács Jánosra gondolok, Pilinszky sorai jutnak eszembe: „Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom”. Mert bármi is történjék, Kovács János vezényel. Nem akar ő főigazgató lenni, sem világhírű, nem szeret fürdeni a sztárság fényében, láthatóan nem akar semmi mást, mint vezényelni. Ahogy ezen az estén is egyszerűen elvegyült a zenészei között. Se pulpitus, se pálca, semmi fakszni, semmi irányítási és magamutogatási kényszer, csak a zene mindenekelőtt. És még partitúrára sem volt szüksége.

Értem én, hogy elszokott ez a zenekar az efféle hozzáállástól, nehéz a váltás, sejtem, hogy a próbák száma is igen korlátozott volt. És persze még számtalan okot sorolhatnánk fel, ami miatt az MR Szimfonikusok már egy ideje a mélypont közelében van. De az emberek, közösségek életében a legrosszabb időszakok legnagyobb előnye, hogy onnan már leginkább csak felfelé vezethet az út. Ilyenformán minden mélypont tekinthető áldásnak is talán, de legalábbis egy nagyszerű lehetőségnek, amellyel ha okosan élünk, sorsunk jobbra fordulhat. Ha innen nézzük az MR Szimfonikusok jelenlegi helyzetét, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy abban bízunk, ez az állapot nem tart már soká.

A szerda esti koncert legfőbb kellemetlenségét számomra a zenekari hangzás semmilyensége okozta. Ez az együttes jelen pillanatban nem rendelkezik saját, egyéni hanggal, érzésem szerint nem alkot egy egységes egészet. És nem csak az egyéniség, de mind az intonációs, mind pedig a ritmikai pontosság terén volna mit fejlődni.

Az első izgalmas pillanatra a Haydn-szimfóniáig kellett várni. Ez a zene talán jobban megérintette a muzsikusokat, mert a csökkentett létszámú zenekar furcsamód sokkal hatékonyabban működött, jóval intenzívebben szólt. Bár a színekkel, kontrasztokkal továbbra is szűkmarkúan bántak. Kissé zavart az ornamensszerű apróbb ritmikai elemek elnagyoltsága is, beszédszerűbben, pregnánsabban megformálva jóval értelmesebbnek, kifejezőbbnek tűnhettek volna. A könnyedség sem volt igazán jellemző ezen az estén, pedig Kovács János meglehetősen egyértelmű jelzésekkel, már-már tánclépésekkel is segítette a zenekar dolgát.

Érzésem szerint a legtöbb időt Brahms szimfóniája kaphatta a valószínűleg igen csekély számú próbán. A koncert második részében az együttes koncentráltabb hatást keltett, s a szimfónia első tételének vége felé végre megszületett néhány – nyugodtan mondhatom – feledhetetlen pillanat is. A második és harmadik tétel számomra ismét egysíkúnak tűnt kicsit, de a zárótétel megint igazán összeszedett volt, így összességében egy kellemes koncert élményével távozhatott a szép számú közönség.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.