vissza a cimoldalra
2017-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3843)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59872)
Társművészetek (1210)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11179)
A csapos közbeszól (94)

Palcsó Sándor (179)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (452)
Marton Éva (692)
Élő közvetítések (6633)
Franz Schmidt (2920)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (295)
musical (155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (930)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2358)
Bartók Béla szellemisége (209)
Udvardy Tibor (166)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1108)
Lisztről emelkedetten (846)
Lehár Ferenc (575)
Operett, mint színpadi műfaj (3268)
Bizet és a Carmen (284)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Boszorkányok márpedig (Rossini Armidája a Metből)
Balázs Miklós, 2011-08-18 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Rossini: Armida ROSSINI: Armida

Renée Fleming, Lawrence Brownlee
Metropolitan Opera Chorus
Metropolitan Opera Orchestra
Riccardo Frizza

Universal / Decca
2 DVD
074 3416

*

Vannak. Bizony vannak olyan dolgok, melyeket nem lehet tudományosan igazolni, megokolni, megmagyarázni, érvekkel alátámasztani, tényszerűsíteni, józan ész szerint teoretizálni stb. Ilyen a női csáberő. Az is valamifajta démoni hatalom, boszorkányság, mágia, természetfeletti ördöngösség. Bűbáj.

A massachusettsi Salem városa például mintegy százmillió dolláros évi jövedelmet könyvelt el az utóbbi időben csak a turizmusból, köszönhetően a 17. századvégi boszorkányüldöző perek vérfagyasztó emlékeinek, meg a puritán telepesek tán még ma is pislákoló lángot vető gyermeteg babonáinak. Vagyis a bűvös csáberő nem vész el, csak átalakul: mágiából marketinggé. Ahogyan a seprűs varázslónő változik éjfekete macskává és vissza, ha érdeke kívánja.

Így aztán hiába mondotta volt a mi olvasott királyunk, Kálmán: „Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”, hála a gyermeki fantáziának és szülői nagyvonalúságnak, meg persze a díszes operáknak és a hollywoodi léptékű képzelőerőnek, emlékük vissza-visszatér kísérteni, ahogy jó varázslókhoz illik. De ahogyan a hószakállú Mikulás is csupán egy piros anorákos vénember, ha lehántjuk róla a csoda-legendát, úgy az egykoron kínpadra vont, rettegett strigák is visszaszorultak az énekes teátrumokba, gyanútlan lírai tenorokat vegzálni estelente.

Torquato Tasso Megszabadított Jeruzsálem című (késő reneszánsz? kora barokk?) hőseposza máig kedvenc lelőhelye e bűbájosoknak, pontosabban annak Armida és Rinaldo különös szerelmét megéneklő betéttörténete ihleti újabb és újabb dalművekre a fogékony zenecsinálókat, Händeltől Haydnon át Brahmsig. Gioachino Rossini egész estés, szélesvásznú thrillere ritkábban kerül ugyan a műsorlapra, de talán csak azért, mert senki sem állította még, hogy ez volna a talján mester legjobb operája. A cselekmény vontatottabb, az áriák fakóbbak, a zene sem csillog úgy, s nem is oly szellemes, mint a kedvenc Rossini-daljátékoknál.

Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Sőt, egy kis ötlettel, színes díszlettel, jó színészi vénával társuló kompetens énekhangokkal mindjárt a hatalmas New York-i színpad is kicsiny pnceszínház lesz e kissé túl komoly darabnak. A Metropolitan Operaház ezen színrevitele valahogy élhetővé, pontosabban nézhetővé és hallgathatóvá, egyszóval: élvezhetővé teszi a művet, hála a nehezen feledhető díszletezés és a még kevésbé feledhető szereposztás találmányainak, melyek, ha nem is avatnak új korszakot az operarendezés és -játszás gazdag históriájában, azért figyelemre érdemesnek mutatják magukat. És ami fontos: ők sem veszik annyira komolyan a darabot, hogy a kritikus is komolyan vegye őket.
Ahogyan Mary Zimmerman – valahol mégiscsak tapintatos, ámde irigylendően lendületes – rendezése és Richard Hudson invenciózus színpadi és öltözékdizájnja meg is cselekszik, amit megkövetel tőlük a hírneves dalszínház elkényeztetett, nagyvilági közönsége: harsány színgazdagságban tobzódó, élénk színpadképeket rögzítenek hol embernyi rovarok, hol méretes, artificiális pipacsok, hol stilizált közel-keleti motívumok beillesztésével élesítve a kolorit- és formakontrasztokat.
És a démonok! Ó, micsoda posztmodern ihletettségű, torzonborz kísértettörténet, micsoda remekül megkoreografált balett ez a tüllszoknyás, kicsi rémekkel!

Renée Flemingben bizonyosan megvan a fent idézett csáberő. Varázspálcával vagy anélkül, nem hagy kétséget afelől, hogy Armida az ő szerepe, bármit is gondoljunk róla; vagyis hiába a gyilkos koloratúrák, mellyel meg-megküzd a hősnő, cseppet sem nehéz elhinni róla, hogy szupernaturális hatalmakkal cimborál, ahogyan azt sem, mikor valósággal „leolvad” róla a bűbáj. Mert Fleming Armidája bizony végigharcolja a szerepét, a csábítástól a lemondásig, a kevély bájkeverőtől a szerelméért küzdő asszonyig, és megszerzi, birtokolja egészen.
Lawrence Brownlee-t több ízben becézték már napjaink magától értetődően eminens és evidens Rossini-tenorjának. Valóban: még a tenortúltengés (a darabba vagy hat igényes tenorszerep íródott) ellenére is kiemelkedik a mezőnyből jó ízléssel, mesterfokon kifaragott Rinaldója. Atombiztos magasságok, flexibilitás, intakt hang, pontos intonáció, övé a jelen és a jövő.
Riccardo Frizza karmester talán maga sem a titkos favoritját vezényli az Armidában, ám ha kicsit szerényebb amplitúdókkal és komótosabb tempókkal is, de biztos kézzel vezet végig minket az előadáson.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Baksa Krisztina (cselló), Takáts Márton (zongora)
moderátor Fülei Balázs
"Hangulat junior"
POULENC: Szonáta csellóra és zongorára

17:30 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

Szersén Gyula színművész
Algács Melinda (ének), Neumark Zoltán (zongora)
"Ki nyer ma? Játék és muzsika 70 percben"

19:00 : Budapest
Fesztivál Színház

a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara
(karigazgató: Kulcsár Szabolcs)
vez.: Szabó Sipos Máté
SELMECZI GYÖRGY: Boldogasszony lovagja - bemutató

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Banda Ádám (hegedű), Prunyi Ilona (zongora)
"Korngold 120-60"
KORNGOLD: Meseképek Op.3.
KORNGOLD: Zongoradarabok Shakespeare: Sok hűhó semmiért c. színdarabjához Op.11.
CLARA SCHUMANN: Három románc Op.22.
SCHUBERT: C-dúr fantázia Op. 159. D. 934.

19:00 : Budapest
Duna Palota

Antal Imola (ének)
Opera és operett áriák és dalok Telemanntól Donizettiig

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baranyay László (zongora)
"Válogatás F. Chopin műveiből a szerző halálának 168. évfordulóján"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Maria João (ének); Egberto Gismonti (zongora, gitár)
"Jazz itt"
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)