vissza a cimoldalra
2017-12-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8579)
Operett, mint színpadi műfaj (3407)
Berlioz újratemetése (140)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2451)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1203)
Franz Schmidt (2975)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1142)
Bartók Béla szellemisége (256)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (423)
Opernglas, avagy operai távcső... (19881)
Jonas Kaufmann (2150)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (571)
Lisztről emelkedetten (879)
Élő közvetítések (6743)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (935)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6440)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Boszorkányok márpedig (Rossini Armidája a Metből)
Balázs Miklós, 2011-08-18 [ Filmek ]
nyomtatóbarát változat

Rossini: Armida ROSSINI: Armida

Renée Fleming, Lawrence Brownlee
Metropolitan Opera Chorus
Metropolitan Opera Orchestra
Riccardo Frizza

Universal / Decca
2 DVD
074 3416

*

Vannak. Bizony vannak olyan dolgok, melyeket nem lehet tudományosan igazolni, megokolni, megmagyarázni, érvekkel alátámasztani, tényszerűsíteni, józan ész szerint teoretizálni stb. Ilyen a női csáberő. Az is valamifajta démoni hatalom, boszorkányság, mágia, természetfeletti ördöngösség. Bűbáj.

A massachusettsi Salem városa például mintegy százmillió dolláros évi jövedelmet könyvelt el az utóbbi időben csak a turizmusból, köszönhetően a 17. századvégi boszorkányüldöző perek vérfagyasztó emlékeinek, meg a puritán telepesek tán még ma is pislákoló lángot vető gyermeteg babonáinak. Vagyis a bűvös csáberő nem vész el, csak átalakul: mágiából marketinggé. Ahogyan a seprűs varázslónő változik éjfekete macskává és vissza, ha érdeke kívánja.

Így aztán hiába mondotta volt a mi olvasott királyunk, Kálmán: „Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”, hála a gyermeki fantáziának és szülői nagyvonalúságnak, meg persze a díszes operáknak és a hollywoodi léptékű képzelőerőnek, emlékük vissza-visszatér kísérteni, ahogy jó varázslókhoz illik. De ahogyan a hószakállú Mikulás is csupán egy piros anorákos vénember, ha lehántjuk róla a csoda-legendát, úgy az egykoron kínpadra vont, rettegett strigák is visszaszorultak az énekes teátrumokba, gyanútlan lírai tenorokat vegzálni estelente.

Torquato Tasso Megszabadított Jeruzsálem című (késő reneszánsz? kora barokk?) hőseposza máig kedvenc lelőhelye e bűbájosoknak, pontosabban annak Armida és Rinaldo különös szerelmét megéneklő betéttörténete ihleti újabb és újabb dalművekre a fogékony zenecsinálókat, Händeltől Haydnon át Brahmsig. Gioachino Rossini egész estés, szélesvásznú thrillere ritkábban kerül ugyan a műsorlapra, de talán csak azért, mert senki sem állította még, hogy ez volna a talján mester legjobb operája. A cselekmény vontatottabb, az áriák fakóbbak, a zene sem csillog úgy, s nem is oly szellemes, mint a kedvenc Rossini-daljátékoknál.

Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Sőt, egy kis ötlettel, színes díszlettel, jó színészi vénával társuló kompetens énekhangokkal mindjárt a hatalmas New York-i színpad is kicsiny pnceszínház lesz e kissé túl komoly darabnak. A Metropolitan Operaház ezen színrevitele valahogy élhetővé, pontosabban nézhetővé és hallgathatóvá, egyszóval: élvezhetővé teszi a művet, hála a nehezen feledhető díszletezés és a még kevésbé feledhető szereposztás találmányainak, melyek, ha nem is avatnak új korszakot az operarendezés és -játszás gazdag históriájában, azért figyelemre érdemesnek mutatják magukat. És ami fontos: ők sem veszik annyira komolyan a darabot, hogy a kritikus is komolyan vegye őket.
Ahogyan Mary Zimmerman – valahol mégiscsak tapintatos, ámde irigylendően lendületes – rendezése és Richard Hudson invenciózus színpadi és öltözékdizájnja meg is cselekszik, amit megkövetel tőlük a hírneves dalszínház elkényeztetett, nagyvilági közönsége: harsány színgazdagságban tobzódó, élénk színpadképeket rögzítenek hol embernyi rovarok, hol méretes, artificiális pipacsok, hol stilizált közel-keleti motívumok beillesztésével élesítve a kolorit- és formakontrasztokat.
És a démonok! Ó, micsoda posztmodern ihletettségű, torzonborz kísértettörténet, micsoda remekül megkoreografált balett ez a tüllszoknyás, kicsi rémekkel!

Renée Flemingben bizonyosan megvan a fent idézett csáberő. Varázspálcával vagy anélkül, nem hagy kétséget afelől, hogy Armida az ő szerepe, bármit is gondoljunk róla; vagyis hiába a gyilkos koloratúrák, mellyel meg-megküzd a hősnő, cseppet sem nehéz elhinni róla, hogy szupernaturális hatalmakkal cimborál, ahogyan azt sem, mikor valósággal „leolvad” róla a bűbáj. Mert Fleming Armidája bizony végigharcolja a szerepét, a csábítástól a lemondásig, a kevély bájkeverőtől a szerelméért küzdő asszonyig, és megszerzi, birtokolja egészen.
Lawrence Brownlee-t több ízben becézték már napjaink magától értetődően eminens és evidens Rossini-tenorjának. Valóban: még a tenortúltengés (a darabba vagy hat igényes tenorszerep íródott) ellenére is kiemelkedik a mezőnyből jó ízléssel, mesterfokon kifaragott Rinaldója. Atombiztos magasságok, flexibilitás, intakt hang, pontos intonáció, övé a jelen és a jövő.
Riccardo Frizza karmester talán maga sem a titkos favoritját vezényli az Armidában, ám ha kicsit szerényebb amplitúdókkal és komótosabb tempókkal is, de biztos kézzel vezet végig minket az előadáson.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Főplébániatemplom

"Belvárosi orgonakoncertek"

17:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Berecz Mihály (zongora)
Central European String Quartet:
Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Nagao Haruka (brácsa), Szabó Judit (gordonka)

"Hangulatkoncert"
BACH: c-moll szonáta, BWV 1017
CSAJKOVSZKIJ: Meditáció, Op.42
HAYDN: C-dúr („Madár”) vonósnégyes, Op.33/3

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

A Zeneakadémia Népzene Tanszékének tanárai és hallgatói
"Találkozások Liszt Ferenccel"
Liszt Ferenc és a cimbalom

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Mező Péter tanítványai

18:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Classicus Kvartett, Brassói-Jőrös Andrea (ének)
"Kodály és kortársai III."
KODÁLY: II. vonósnégyes
DEBUSSY: vonósnégyes
SCHÖNBERG: II. vonósnégyes

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Borbély Mihály (klarinét, szaxofon)
Kodály Kórus Debrecen
Vezényel: Szabó Sipos Máté
"Kodály-parafrázisok"

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Frankl Péter (zongora) Ács Ákos (klarinét), Szőke Zoltán (kürt) Kelemen Kvartett: Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa), Fenyő László (cselló)
DOHNÁNYI: 1. (c-moll) zongoraötös, Op.1
DOHNÁNYI: esz-moll zongoraötös, Op.26
DOHNÁNYI: C-dúr szextett, Op.37

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Lenneke Ruiten, Hélène Walter, Christopher Ainslie, Helena Rasker, Paul Schweinester, Valerio Contaldo, James Platt, York Felix Speer (ének)
Les Musiciens du Louvre
Vezényel: Marc Minkowski
J.S. BACH: Karácsonyi oratórium, BWV 248 - 1., 2., 4., 6. kantáta
A mai nap
született:
1870 • Leopold Godowsky, zongorista († 1938)
1943 • Gösta Winbergh, énekes († 2002)
elhunyt:
1976 • Lily Pons, énekes (sz. 1904)