vissza a cimoldalra
2019-01-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4172)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61444)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11303)
A csapos közbeszól (95)

Marilyn Horne (459)
Operett, mint színpadi műfaj (3801)
Élő közvetítések (7668)
Erkel Színház (9612)
Momus-játék (5588)
A nap képe (2119)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2928)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3076)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1569)
Franz Schmidt (3260)
Kimernya? (2918)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1243)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (810)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2647)
Jonas Kaufmann (2336)
Verdi-felvételek (544)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A „vegyes ízlésű” zeneszerző (Quantz-fuvolaszonáták)
Johanna, 2011-07-20 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Quantz: Seven Flute Sonatas JOHANN JOACHIM QUANTZ:
Seven Flute Sonatas

Mary Oleskiewicz – transverse flute
Stephanie Vial – violoncello
David Sculenberg – harpsichord

Hungaroton
HCD 32617

*

„Jelen CD-n Johann Joachim Quantz (1697–1773) hét fuvolaszonátája hangzik fel világpremierként. Quantz korának legjelentősebb német fuvolavirtuóza volt, aki hosszú karrierje során több mint 500 fuvolaművet komponált. Mesterétől és kollégájától, Pierre-Gabriel Buffardintől (a drezdai udvar első fuvolása) és az udvar flamand koncertmesterétől, Jean-Baptiste Volumier-től (Woulmyer) Quantz elsajátította a francia előadói manírokat, Volumier utódjától, a Vivaldi-tanítvány Georg Pisendeltől pedig az olasz komponálási stílust és a díszített Adagio előadásának művészetét. Az így kapott »vegyes ízlés« (gemischter Geschmack) lett stílusának védjegye, és tette le az alapjait a »berlini iskolaként« ismert zeneszerzői és előadói stílusnak.” Így ír lemezének kísérőfüzetében Mary Oleskiewicz. A bookletben emellett részletes elemzést olvashatunk a fuvolaszonáták eredetéről és sajátosságairól is.

Az amerikai fuvolaművésznő 2004-ben már megjelentetett a Hungaroton gondozásában egy Quantz-felvételt, amelyről akkor Varga Péter írt méltató szavakat. Akkor a szerző kvartettjei kerültek lemezre, most pedig hét fuvolaszonátáját szólaltatják meg a művészek.

Mary Oleskiewicz elképesztően virtuóz játékos, hangszertechnikája tökéletes. Persze manapság egy felvétellel már csodákat lehet tenni, így ilyesmiről csak élő előadás alapján szabadna érdemben nyilatkozni, de a lemez meghallgatása után nem mondhatok egyebet, mint hogy a művésznő nem tud hibázni. Oleskiewicz egyébként egy különleges fuvolán játszik: a hangszer annak a Quantz-fuvolának a kópiája, amelyet a zeneszerző Nagy Frigyes porosz király számára készített.

Nem kevésbé profi muzsikus a csembalón közreműködő Daivd Schulenberg és a csellista Stephanie Vial sem. Mindketten elismert szakértői a régizenei előadásmódnak. A hangzás egységes és kulturált, az intonáció pontos, a tempók kellemesek, az agogika, a dinamika is tökéletesen a helyén van. Hallható, hogy a muzsikusok pontosan tudják, mit és miért tesznek, melyik díszítés miért épp olyan, a lassítás miért épp ott és úgy történik, és így tovább.

Mindezen nagyszerűségek ellenére azonban valami hiányzik erről a lemezről. Valami, ami miatt az ember többször is elő szeretné venni, meg szeretné hallgatni, és már nem csak a profizmust szeretné élvezni, hanem a zenét is. Van itt valamiféle steril tökéletesség. Olyasmi, amit az ember mérhetetlenül csodál, de nem feltétlenül szeret is.

Persze rögtön felmerül a kérdés: nem lehet, hogy Quantz a ludas ebben? Mert hát kétségtelen, hogy darabjai rendkívüli technikai tudást és széleskörű zenei ismerteket igényelnek, de érzelmeket, meglepő, izgalmas és szeretnivaló pillanatokat, igazán egyéni hangot kevésbé találunk bennük. A megszokott és attól kissé eltérő figurációk végtelen sora, a barokk zenében alkalmazott sémák egymás mellé helyezésének tökélyre fejlesztése jellemzi ezt a muzsikát. Így aztán egyre növekvő kíváncsiság ébredt bennem, vajon hogyan játszana ez a szimpatikus együttes Bachot, vagy Telemannt, esetleg Couperint?


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Gulyás Márta tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Pusker Júlia (hegedű)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Ricardo Casero
TAKEMITSU: Visions
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny, Op.64
SIBELIUS: A tengeri nimfák – szimfonikus költemény, Op.73
DEBUSSY: A tenger

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bertrand Chamayou (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Robin Ticciati
R. STRAUSS: Don Juan, Op.20
RAVEL: G-dúr zongoraverseny
DEBUSSY: Pelléas és Mélisande - szvit, Op.80
WAGNER: Előjáték és szerelmi halál a Trisztán és Izoldából
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Balázs János (zongora)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny
DVOŘÁK: IX. „Újvilág” szimfónia

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Lakatos György (fagott)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
DEBUSSY: Egy faun délutánja
C.Ph.E. BACH: B-dúr fagottverseny
RAVEL: Daphnis és Chloé – balettzene

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Kelemen Barnabás (hegedű)
Kokas Katalin (brácsa)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csurgó Tamás
MOZART: Figaro lakodalma – nyitány, K.492
MOZART: Esz-dúr sinfonia concertante, K.364
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, Op.14
A mai nap
született:
1734 • François-Joseph Gossec, zeneszerző († 1829)
1828 • Reményi (Hoffmann) Ede, hegedűs († 1898)
elhunyt:
1751 • Tomaso Albinoni, zeneszerző (sz. 1671)
1994 • Cziffra György, zongoraművész (sz. 1921)