vissza a cimoldalra
2018-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

A díjakról általában (1032)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (950)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Operett, mint színpadi műfaj (3647)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2810)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (744)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A „vegyes ízlésű” zeneszerző (Quantz-fuvolaszonáták)
Johanna, 2011-07-20 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Quantz: Seven Flute Sonatas JOHANN JOACHIM QUANTZ:
Seven Flute Sonatas

Mary Oleskiewicz – transverse flute
Stephanie Vial – violoncello
David Sculenberg – harpsichord

Hungaroton
HCD 32617

*

„Jelen CD-n Johann Joachim Quantz (1697–1773) hét fuvolaszonátája hangzik fel világpremierként. Quantz korának legjelentősebb német fuvolavirtuóza volt, aki hosszú karrierje során több mint 500 fuvolaművet komponált. Mesterétől és kollégájától, Pierre-Gabriel Buffardintől (a drezdai udvar első fuvolása) és az udvar flamand koncertmesterétől, Jean-Baptiste Volumier-től (Woulmyer) Quantz elsajátította a francia előadói manírokat, Volumier utódjától, a Vivaldi-tanítvány Georg Pisendeltől pedig az olasz komponálási stílust és a díszített Adagio előadásának művészetét. Az így kapott »vegyes ízlés« (gemischter Geschmack) lett stílusának védjegye, és tette le az alapjait a »berlini iskolaként« ismert zeneszerzői és előadói stílusnak.” Így ír lemezének kísérőfüzetében Mary Oleskiewicz. A bookletben emellett részletes elemzést olvashatunk a fuvolaszonáták eredetéről és sajátosságairól is.

Az amerikai fuvolaművésznő 2004-ben már megjelentetett a Hungaroton gondozásában egy Quantz-felvételt, amelyről akkor Varga Péter írt méltató szavakat. Akkor a szerző kvartettjei kerültek lemezre, most pedig hét fuvolaszonátáját szólaltatják meg a művészek.

Mary Oleskiewicz elképesztően virtuóz játékos, hangszertechnikája tökéletes. Persze manapság egy felvétellel már csodákat lehet tenni, így ilyesmiről csak élő előadás alapján szabadna érdemben nyilatkozni, de a lemez meghallgatása után nem mondhatok egyebet, mint hogy a művésznő nem tud hibázni. Oleskiewicz egyébként egy különleges fuvolán játszik: a hangszer annak a Quantz-fuvolának a kópiája, amelyet a zeneszerző Nagy Frigyes porosz király számára készített.

Nem kevésbé profi muzsikus a csembalón közreműködő Daivd Schulenberg és a csellista Stephanie Vial sem. Mindketten elismert szakértői a régizenei előadásmódnak. A hangzás egységes és kulturált, az intonáció pontos, a tempók kellemesek, az agogika, a dinamika is tökéletesen a helyén van. Hallható, hogy a muzsikusok pontosan tudják, mit és miért tesznek, melyik díszítés miért épp olyan, a lassítás miért épp ott és úgy történik, és így tovább.

Mindezen nagyszerűségek ellenére azonban valami hiányzik erről a lemezről. Valami, ami miatt az ember többször is elő szeretné venni, meg szeretné hallgatni, és már nem csak a profizmust szeretné élvezni, hanem a zenét is. Van itt valamiféle steril tökéletesség. Olyasmi, amit az ember mérhetetlenül csodál, de nem feltétlenül szeret is.

Persze rögtön felmerül a kérdés: nem lehet, hogy Quantz a ludas ebben? Mert hát kétségtelen, hogy darabjai rendkívüli technikai tudást és széleskörű zenei ismerteket igényelnek, de érzelmeket, meglepő, izgalmas és szeretnivaló pillanatokat, igazán egyéni hangot kevésbé találunk bennük. A megszokott és attól kissé eltérő figurációk végtelen sora, a barokk zenében alkalmazott sémák egymás mellé helyezésének tökélyre fejlesztése jellemzi ezt a muzsikát. Így aztán egyre növekvő kíváncsiság ébredt bennem, vajon hogyan játszana ez a szimpatikus együttes Bachot, vagy Telemannt, esetleg Couperint?


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Bizják Dóra (zongora)
Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
vezényel: a karmesterkurzus tizenegy résztvevője
"A nemzetközi karmesterkurzus záróhangversenye"
BEETHOVEN: II. szimfónia
CHOPIN: f-moll zongoraverseny op. 21
BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
19:00 : Martonvásár
MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkja

Ránki Fülöp zongora
Rálik Szilvia - szoprán
Schnöller Szabina - szoprán
Dóri Eszter - szoprán
Galgóczy-Boros Dóra - alt
Kun Tibor - tenor
Pásztor Péter - bariton
Kelemen Dániel - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
vezényel: Somos Csaba
BEETHOVEN: Ah, perfido! – koncertária, op.65
IV. szimfónia B-dúr, op.60
Karfantázia , op.80
A július 21-i koncert esőnapja!

20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – OperaMozi: Bohémélet 2.0
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)