Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Az évad utolsó Macbeth-előadása

2011-06-21 10:39:27 Heiner Lajos

Az évad utolsó Macbeth-előadása 2011. június 19.
Magyar Állami Operaház

VERDI: Macbeth

*

Vagy évtizede életem egyik legkülönlegesebb találkozása történt.
A Budapest–Bécs gyorsvonaton, a már mozgó szerelvényen feltépték a fülkeajtót, köszönés nélkül bemasírozott egy fiatal hölgy, levágta a hátizsákját, majd fokhegyről odavetette: Jó’stét.
15 másodperc alatt sikerült megutálnom.
Aztán látván, hogy az új Esterházy-kötetet olvassa, mégis szóba elegyedtem vele – és 15 percen belül izzott a kupéban a levegő. Hrabal és a hajnali Róma, sífutás és nyelvek, Katalin személyében hihetetlenül értelmes lánnyal találkoztam, nem véletlen, pár év múlva már konzul volt Újdelhiben.
Kiadtam neki az ukázt: ha majd Bécsben a törzshelyemen leülünk sörözni, fundálja ki, melyik a legkedvesebb operám.
Majdnem eltalálta: Verdi Macbethjét nevezte meg.
Hát, akkor és most is a Falstaff, de a Macbeth is nagyon közel áll szívemhez – a MÁO tegnapi előadása után pedig még közelebb.

Zéta részletesen analizálta Szinetár Miklós rendezését. Egyetértek vele, egy mondatban summázva véleményemet: ha a nézőt az előadás alatt agyi fMRI-vizsgálatnak vetnék alá, valószínűtlen, hogy a monitoron sok kortikális eredetű szignál jelenne meg, de az is tény, hogy a produkció nem okoz maradandó retinakárosodást.

A zenei megvalósításról végletes véleményeket lehetett olvasni-hallani, az az érzésem, hogy ezeket részben az Opera körüli jelenlegi helyzet is indukálta.
A 19-i előadás a zenei megvalósítást illetően paritásban állt a világ bármelyik vezető operaházával.

Alexandru Agache hangfenomén, lehet, hogy a voce nem oly behízelgő, mediterrán csengésű, mint Brusoné, vagy a néhai Cappuccillié, de vivőereje hatalmas – ám ez nem jelentett sztentori bömbölést. Árnyalt, vokálisan-technikailag tökéletes alakítást hallhattunk.
Lukács Gyöngyi Ladyje ambivalens érzéseket keltett. A szenvedély, odaadás, a hang volumene kétségtelen, ám nem lehet nem észrevenni szopránjának élesedését, és kezd megjelenni valamiféle "wobble" – remélhetően mindez csak szezonvégi fáradtságnak, talán pillanatnyi indiszpozíciónak betudhatóan, s nem az Abgang kezdetét jelenti.

Rácz István átütő erejű, egyéniségű Banquo, Kiss B. Atilla tenorjában ugyan már messze nincs meg az a fiatalosság, ami jó pár éve pl. szegedi Radamesében érzékelhető volt, de az énekes legalább hallható, ellentétben a premieren Macduffot alakító kollégájáról elterjedt hírekkel.
A kisebb szerepeket megformáló énekesek között öröm volt megfigyelni Boncsér Gergely fejlődését.

Az est számomra legnagyobb, és örvendetes meglepetése a dirigens volt.
Lelki szemeim előtt megjelent egy huszonévvel korábbi zeneakadémiai koncert, orgonaülésről néztem-hallottam a Liszt Ferenc Kamarazenekart, slank fiatalember dirigálta, kirobbanó energiával, dinamizmussal, sütött belőle a talentum (máig jól emlékszem, micsoda lendülettel indította Beethoven II. szimfóniájának zárótételét). Aztán pár éve Hamburgban ugyanővele egy lagymatag Jenufa, meg ppp véleménye a Momusban – érthetően fenntartásokkal ültem be most a nézőtérre.

Amit Győriványi Ráth György ezen az estén dirigált, az a Verdi-vezénylés magasiskolája. Le a kalappal, mert különben lerepül. Feszes ritmika, finom agogikai mozgások, feszültség és oldás, oldás és kötés, hogy indult a III. felvonás, nem indult, berobbant, de ott volt az Alvajáró-jelenet zenekari bevezetőjében a nosztalgia, a líra, az elmúlás. Volt alkalmam "élőben" olyan dirigensekkel Verdit hallani és élvezni, mint (szigorúan alfabetikus sorrendben) Abbado, Barenboim, Gardelli, Levine, Mehta, Muti, Ozawa, Pál, Pappano, Patané, Solti, Vaszy, mostantól kezdve Győriványit is a nagy Verdi-dirigensek között tartom számon. Megnézem majd, ha tehetem, ismét ezt a Macbethet, és elsősorban a karmester miatt.
Persze azért nagyon várom augusztus 24-ét.
És egy kicsit jobban megértem Katalin tippjét is.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.