vissza a cimoldalra
2018-09-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Lisztről emelkedetten (917)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1060)
Pantheon (2259)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az álarcosbál
Bodajky Nagy István, 2000-03-04 [ Szakcikk hiszékenyeknek ]
nyomtatóbarát változat

- Kihez van szerencsém?
- Az anyád vagyok.

Egy jólsikerült álarcosbálban hangzott el ez a rövid dialógus, de kezdjük az elején!
Amikor a függöny felmegy, Richard gróf palotájának nagytermében vagyunk, ahol feltűnően sok statiszta sürög-forog. Két komoly probléma kavarja fel a kedélyeket: sikerül-e megölni a tenort, és jól fogják-e magukat érezni a báli mulatságon?
Minden világos, - az emberek szórakozni akarnak. Ulrika - a néger alt - megjósolja Richard grófnak, hogy - a forgatókönyv szerint - előbb-utóbb meg fog halni. A gróf hiszi is, meg nem is. Úgy határoz, hogy mielőtt életben maradna, vagy netán meghalna, felmegy az akasztófák dombjára, hogy találkozzék legjobb barátjának feleségével, Renéné, született Kudlacsek Matild, magyar származású, az angolkisasszonyok zárdájában felnőtt szerelmével, aki épp füvet szed a nyulai számára.
Az álarcosbál- Ha már itt vagyunk - kezdi a dalt a tenor -, akár meg is csalhatnánk Renét.
- Ki az a René?
- A férjed, drágám!
(A frissen elragadtatott, boldogságot sugárzó dallamot a vonósok folyvást felcsillanó, remegő staccatói mámorossá fokozzák.) Ennek ellenére észreveszik, hogy René kaptat fel, ugyanarra a dombra, amelyen ők énekelnek. A gróf néhány gyeptéglával elfedi szerelmesét, és azt a látszatot kelti, mintha ő is füvet szedne a nyulainak. A felesége hűségében csak ritkán csalatkozott férjnek meg sem fordul az agyában, hogy a grófnak sosem voltak nyulai.
Megölelik egymást.
- Nekem most mennem kell, mert szükség lesz a tenor hangomra a báli jelenetnél - mondja Richárd, majd futtában visszaszól: - Csak rá ne ülj a gyeptéglákra! (A melódia kisérete, a klarinét és az üstdob komor, ismétlődő ritmusa adja a találkozás végzetes jellegét.)
A Magára maradt René szívében gyanú támad: - Mi van akkor, ha a frissen feltépett gyeptéglák alatt, a saját felesége piheg?
- Hogy jöttél rá? - kérdezi az asszonyka, némi meglepetést színlelve, mivel maga is jól tudta, hogy a bálra felvett nagyestélyi ruháját aligha takarják el a gyeptéglák.
Lassan összeáll a kép. A bariton végre megérti, hogy miért pont neki kell megölnie a tenort. Kedve támad arra, hogy egy füst alatt a feleségét is eltegye láb alól, de figyelmeztetik, hogy a szövegkönyv alapjául szolgáló drámát nem Shakespeare írta, hanem Eugéne Scribe (1791-1861), aki közel sem volt olyan vérengző, mint kollégája, az angol mester. (Nem tartozik ide, de kikívánkozik bel?lem, hogy egy alkalommal a Machbetet játszották a kecskeméti színházban, amikor egyszercsak az addig szundikáló igazgató megkérdezte: - Mi folyik itt? Vér, uram, vér - felelte a főrendező.)
Nos itt csak a gróf hal meg, közvetlenül az után, hogy a legjobb barátja leszúrta. A haldokló tenoristának csak arra marad ideje, hogy kivegyen egy írást a zsebéből és átnyújtsa gyilkosának.
- Na mit ír? - kérdezi a türelmetlenkedő menyecske.
- Nem kellett volna megölnöm. Ez egy számla a minap vásárolt nyulairól.
Az erényes hölgy könnyes szemmel tett igéretet imádott férjének: Valószínűleg hű leszek hozzád szívem.
René: (sajnos énekelve) - Hozzácsapjuk a nyulait a mi nyulainkhoz, - van itt fű bőven.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dávida Tamás (trombita)
Nagao Haruka (hegedű), Csikota Gergely, Király Tibor, Kirsch Bence, Kresz Richárd, Nagy Csaba, Seidl Dénes (trombita), Thiago Bertoldi (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
"Dávida Tamás trombita DLA doktori zárókoncertje"
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
ENESCU: Legenda
HORVÁTH BALÁZS: Escalator
BOZAY ATTILA: Concertino
ERIC EWAZEN: Fantázia hét trombitára

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
LUTOSŁAWSKI: Concerto zenekarra
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123
19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci templom

Szili Gabriella, Alexander Schneider, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt (ének)
Kodály Zoltán Kórusiskola Exsultate Fiúvegyeskara (karnagy: Tóth Márton)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dinyés Soma
JOHANN SCHELLE: Erkenne deine Missetat – kantáta
JAN DISMAS ZELENKA: Barbara dira effera - alt szólókantáta ZWV 164
HÄNDEL: F-dúr Concerto grosso Op. 6 No. 2
J.S. BACH: Herr, gehe nicht ins Gericht – kantáta BWV 105
A mai nap
elhunyt:
1908 • Pablo de Sarasate, hegedűs, zeneszerző (sz. 1844)
1957 • Jean Sibelius, zeneszerző (sz. 1865)