vissza a cimoldalra
2018-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61137)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4069)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7453)
Kelemen Zoltán, operaénekes (90)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2931)
Opernglas, avagy operai távcső... (20145)
Simándy József - az örök tenor (552)
Operett, mint színpadi műfaj (3714)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1115)
Pantheon (2264)
Balett-, és Táncművészet (5560)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1503)
Franz Schmidt (3197)
Momus-játék (5543)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4355)
Ilosfalvy Róbert (816)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2606)
Lehár Ferenc (641)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Miklós kirohan (A Miskolciak Dohnányi-lemeze)
Balázs Miklós, 2011-06-08 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Dohnányi Ernő / Miskolci Szimfonikus Zenekar DOHNÁNYI ERNŐ:
F-dúr szimfónia
Zrínyi-nyitány
Suite en valse, op. 39.

Miskolci Szimfonikus Zenekar
Kovács László

Hungaroton
HCD 32684

*

1896. Az Ausztriával közös hazát ápoló Nagy-Magyarország a Millennium lázában ég. Már fennen magasodnak a Hősök tere kevély tekintetű királyszobrai, félig kész a büszke Országház is, a földalatti is üzembiztosan nyikorog a kanyarokban, felváltván a ló vontatta konflist a kiglancolt Andrássy úton.
A kulisszák állnak. Pont elegendően magasak ahhoz, hogy eltakarják a hárommillió nyomorgót Európa szeme elől.

I. Ferenc József K. u. K. egy hatezer forint összdíjazású pályázatot hirdet meg, melyre hat kategóriában lehet frissen szerzett zeneművekkel pályázni a honfoglalás ezredik évfordulójának tiszteletére. Az éppen csak nagykorúvá cseperedett Dohányi Ernő, a zongoravirtuóz, szépreményű zeneakadémiai növendék két kategóriában is elhozza az első díjat: övé a legjobb nyitány és a legjobb szimfónia műfajú eredeti kompozíció. Mi több, még stílusos kamarazenei pályamunkájáért is hátba veregetik.

Még nincs húsz éves, de már ő az élet császára. Júniusban, pár nappal az eredményhirdetés után egy Vigadó-béli koncerten mutatják be mind a magyar történelmi ihletésű Zrínyi-nyitányt, mind a négytételes, félórás F-dúr szimfóniát, a szelíd tekintetű ifjonc pedig szivacsként issza magába a sikert, a tapsokat. Hiszen a fogadtatás alapvetően pozitív, Dohnányi szerzeményei jó benyomást tesznek a hallgatókra és a kritikusok többségére is. A zenekar koncertmestere, Hubay Jenő különösen elégedett az ifjú komponista teljesítményével és nagy jövőt jósol neki - külföldön.

De a művek sorsa idővel mostohára fordul: Dohnányi később ír jobb, érettebb szimfóniákat, mint ez az eredetileg diplomamunkaként Hans Koesslerhez benyújtott F-dúr, és ír hangosabb, zengzetesebb nyitányt is, mint e Zrínyi hőstettét megéneklő eposz-opusz. Az F-dúr szimfónia már műjegyzékszámot sem érdemel, s a mintegy tízperces Zrínyi-nyitány op.2-jét később másodrangú zongorabagatellek orozzák el. A tinédzser Dohnányira szívesebben emlékezik op.1-es Zongoraötösével a tudálékos zenetörténet-írás.

Hogy legalább lemezen a kései hallgató füléhez kerüljenek ezek az egykoron szebb napokat látott muzsikák, egy évszázadnál is többet kellett várni. Mégis megérte a várakozás, mert ha Dohnányinál kevésbé ismertebb hazai zeneszerzők korabeli alkotásai révén alig, legalább e művek alapján rekonstruálható valamelyest - az egyszeri zenebarát és lemezvásárló számára is - ezen időszak talán mélyebb megismerést érdemlő szimfonikus zenei kultúrája. Az elmúlt évtizedek magyar zenetörténeti diskurzusa meglehetősen szűkösen, vagy, megengedem, kissé nagyvonalúan bánt ezzel az időszakkal és a kort fémjelző jeles személyekkel. Mert ahhoz hogy valaki pl. Mihalovich Ödön nevét, munkásságát ismerje (aki pedig az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia nagyhatalmú igazgatója volt ez idő tájt), egy lexikon-szócikk bemagolásánál bővebb tájékozódásra kellett kárhoznia.

A Kovács László vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar jelen kiadványával így egy éktelen nagy adósságot törleszt, ahogy tette azt eddig is, jól szabott Weiner Leó-lemezeivel. E munka (jelesül a századvégtől a huszadik század közepéig tartó időszak jelentékenyebb zeneműveinek lemezre vétele) ugyanis felbecsülhetetlennek tetszik a korabeli esztétikai elvek, zenei ízlésvilág vagy kulturális kontextus megismerése szempontjából. Ha másért nem, azért, mert rámutat elengedhetetlenül fontos kapcsolódási pontokra, melyeket eddig lemezhallgatóként közvetlenül ritkán tapasztalhattunk.

Mondják: a korai Dohnányi pl. Wagner, Liszt és Brahms nyomdokain halad, e művek tanúságai szerint leginkább utóbbi szerző formakultúrája volt rá döntő hatással. Bartók Béla nem sokkal később már Richard Straussból, Debussyből is merít ugyan, de Dohnányi ragaszkodik a hagyományos német iskola rigorózusabb, konzervatívabb elveihez. A józan, kecses témákkal épülő F-dúr szimfónia egy lényegében óvatosan, a túlzásokat kerülve megkomponált, kilengésektől mentes darab, s ugyanez igaz a mozgalmas, de így is szigorúan felépített, programzenei Zrínyi-nyitányra. Mindkettőnél szerfelett kidolgozott a hangszerelés, mely az egyik kiemelendő tényezője e művek összképének. Dohnányi felrakása ügyes és helyenként kimondottan ötletes is, tapasztalansága ellenére is irigylendő biztonsággal kezeli a nagyzenekart. A Zrínyi-nyitány zengzetes, hadisikert és megdicsőülést illusztráló "kirohanásai" is magabiztosan, élénken, hatásosan szólnak. A Miskolciak teljesítményére nem lehet panasz: meleg hangú, megbízható, magas színvonalú játékkal járulnak hozzá e zenék megismertetéséhez.

A lemez végére csempészett Dohnányi-műnek már semmi köze az iméntiekhez. Az op.39-es, keletkezését tekintve 1943-ra datált, elegáns keringőkből összefércelt szvit négy rövidebb-hosszabb zsánerdarabot rejt - minden különösebb mondanivaló nélkül. Dohnányi maga is így nyilatkozik szerzeményéről: nincs vele más célja, mint "szórakoztatni, felvidítani". Mert mi sem természetesebb az időközben megöregedett, fásult zeneszerző számára a háború legpokolibb évében, mint burzsuj valcerekkel mulattatni önnönmagát és mind gyérebb közönségét. Számomra valahogy az ifjonti zsengék ezt a célt is több haszonnal szolgálják.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Kiss Gyula, Nagy Míra (
zongora)
"Hangulatkoncert"
HAYDN: D-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:2 - I. tétel
HAYDN: fisz-moll zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: D-dúr zongoratrió, Hob. XV:24

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Soltész Ágnes, Kovács Judit, Fahidi Patrícia (hegedű), Rácz János, Kunszeri Márta (fuvola), Kökényessy Zoltán (brácsa), Magyar Gábor (cselló), Váray Rita (zongora)
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
KOVÁCS ZOLTÁN: Amisz és Amil – két fuvolára
SCHUMANN: Gyermekjelenetek (Benjamin Godard átirata) Op. 15.
SCHNITTKE: Moz-Art duó 2 hegedűre
VAJDA JÁNOS: Musica sull’ acqua – zongoraötös (2015)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa)
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
Fuvolán közreműködik és vezényel: Drahos Béla
MOZART: 1. (G-dúr) fuvolaverseny, K. 313
MOZART: 2. (D-dúr) fuvolaverseny, K. 314
MOZART: C-dúr fuvola-hárfa kettősverseny, K. 299
MOZART: C-dúr andante, K. 315

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rohmann Ditta (cselló), Binder Károly (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói
koreográfus: Feledi János
CAFe Budapest
VAJDA JÁNOS: Csellóverseny
SZENTPÁLI ROLAND: Orfeusz-balett - ősbemutató
BINDER KÁROLY: Zongoraverseny - ősbemutató
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)