vissza a cimoldalra
2017-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59886)
Társművészetek (1211)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Bartók Béla szellemisége (212)
Erkel Színház (8353)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1121)
Balett-, és Táncművészet (5406)
Élő közvetítések (6641)
Lehár Ferenc (578)
Jonas Kaufmann (2132)
Pantheon (2104)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2362)
Marton Éva (718)
Operett, mint színpadi műfaj (3288)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (298)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1113)
Franz Schmidt (2921)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (467)
Zenetörténet (191)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kételkedem, tehát vagyok (Renée Fleming: A belső hang)
- zéta -, 2011-06-07 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Renée Fleming: A belső hang RENÉE FLEMING:
A belső hang
264 oldal
Magyar Állami Operaház

*

Számolgatom, már bő tucatnyi énekes-memoáron vagyok túl.

Ha az egykori és jelenlegi énekes sztárok visszaemlékezéseit megpróbálom egy sorba rendezni, akkor igenis fel lehet állítani az ilyesféle kiadványok legfőbb és általános jellemzőit. Ezek közül legelsőnek említeném mindjárt, hogy írójuk az Olvasótól feltétlen és szent ájulatot vár el saját maga irányába. Ez valahol érthető is, hisz aki hajlandó (mai áron) 4-5-6 ezer forintot kiadni egy ilyen színes-szagos termékért, akkor nyilván nem lehet közömbös számára a könyv alanya, aki egyben a szerzője is.

Én mindenesetre - az esetleges rajongástól függetlenül - igyekszem a kellő távolságot megtartani, s ily módon szinte minden kiadványból sikerült értékes morzsákat fölcsipegetni. Igen, morzsákat mondtam, ugyanis az énekes-memoárok másik nagy jellemzője, hogy szerzőjük nemcsak az Olvasótól várja el az ájulatot, hanem azt ő is megelőlegezi saját magának. Ebből következik, hogy az efféle anyagok egyfajta diadalmenet-felsorolások, ahol csak a sorok közül lehet jó esetben valami örökérvényű, másokra is vonatkoztatható megállapításokat találni. (Ennél többnyire jobb a helyzet olyankor, amikor a művész a memoárhoz vállaltan külső segítséget vesz igénybe, s az író esetleg rendelkezik valami dicséretes mértéktartással, de ez sem általános.)

Renée Fleming most megjelent könyve, A belső hang meglepő és örömteli módon nem felel meg a fentiekben leírt gyakorlatnak. Könyvét kötelező olvasmányként írnám elő minden ének szakos hallgatónak, énekesjelöltnek, s szívből ajánlanám a gyakorló kollégák, az énekmesterek, a gégészek, a művészeti menedzserek figyelmébe. Rajongóknak mindenképpen, sőt, még a "nem ájult" nagyérdemű is sokat okulhat belőle.

A világsztár díva ugyanis valami szokatlan mottót állíthatott maga elé e könyv írásakor, ami valahogy úgy hangzik, hogy "kételkedem, tehát vagyok". Fleming esetében tehát nyugodtan félretehetjük a korábbi énekes-memoárok olvasása során szerzett negatív tapasztalatainkat, a könyv nem a vég nélküli öndicséretről szól, hanem nagyon tanulságos és aprólékos elemzése ennek a különös szakmának.

Fleming ugyanis - ez még a pálya ismeretében akár sejthető is volt - elképesztően tudatos művész. Mindennek megkeresi a fiziológiai okát, és aggyal próbálja helyretenni, ha nem működik spontán módon. Oldalakon át meséli, hogy például a számára oly sikeresnek bizonyult Ruszalka-ária (mindig ezzel ment próbaéneklésre) egyes hangzóit hány és hány próbán csiszolta tökéletesre, s hogy mi segített hangját pozícióban tartani és mi nem. Őszintén beszél az énekesi trükkökről és primadonna-allűrökről, s hogy mi mennyiben járul hozzá egy énekes sikerességéhez.

Még sosem olvastam ennyire nyíltan arról, hogy - csúnya szóval - hogyan "csinálnak meg", hogyan építenek fel egy sikeres pályát. Azokról a művészeten kívüli eszközökre gondolok, amelyek a mai karrierépítésben nélkülözhetetlennek tűnnek, amelyek segítségével Renée Fleming is korunk ünnepelt csillaga lehet. A sorok közt benne van, hogy maga sem mindig ért egyet a "sztárcsinálás" eme metódusával. A könyvben ráadásul választ találunk még Renée Flemig elmúlt hónapi budapesti koncertjének általam és mások által is kifogásolt jelenségeire is.

Az énekesek általában nem szeretnek pályatársaikról és a hangfajuk korábbi nagyjairól jót írni. Fleming ebben is formabontó. A könyv hemzseg a nagyszerű szopránok dicséretétől, Fleming mindenkitől próbálta/próbálja ellesni titkait. Sokuktól személyesen, a régebbiektől felvételeik elemzésével. Ha egy szerepet elvállal, akkor azzal kezdi, hogy beleássa magát az esetenkénti akár többtucatnyi felvételbe, hangról hangra felderíteni a szólam és a megjelenítendő alak legfontosabb ismérveit.

Énekesi pályáját figyelve az ő nagy titka az érzékenység, s ezt e könyvben ki is mondja: a hang után, mint legfontosabb követelmény, a személyiség következik. Őszintén és bátran, sok-sok humorral meséli kudarcai történetét, a csúfos előéneklések sorozatát és a lassan, akadozva és tulajdonképpen későn induló, krízisekkel terhelt pálya különböző előjelű eseményeit.

Nyíltan vállalja, hogy nem volt sosem csodagyerek, és hogy a pálya fölépítése számára kőkemény, következetes munkafolyamat, ami még most is tart. Ahogy meg is fogalmazta, csak apránként sikerült saját hangjának kirakós rejtvényét összeraknia. Hosszan elemzi - saját példáin - a tanár-növendék viszonyt, a közöttük meglévő kommunikáció és a személyre szabott éneklési metódus kialakításának fontosságát.

Még sosem olvastam senkitől sem ily sokat a segítők szerepéről. Kezdve a színházi kiszolgáló személyzettől (ügyelő, parókamester, öltöztető, rendező, karmester, tanácsadó, mindenkit név szerint) a gégészen, korrepetitoron és zongorakísérőn keresztül egészen a menedzserig. Kiderül az is, ha a közel 100 fős végzős évfolyamból egy, a karrierépítés szempontjából fontos ember kiemel három, általa tehetségesnek ítélt énekest (Fleming mellett Susan Grahamet és Ben Heppnert), akivel a jövőben foglalkozni akar, akkor nagy szerepe van a szerencsének is. Mindezen túl kell egy egészséges személyiség is, aki a legkihívóbb, legcsábítóbb felkéréseknek is ellent tud mondani (Solti György például Fideliót és Izoldát énekeltetett volna vele). Persze, ehhez még némi önismeret és önkontroll is szükségeltetik.

Fleming könyvének számomra legélvezetesebb eleme az egész művet átszövő öniróniája. Végre kiderül, hogy egy sikeres szopránénekesnő sem istennő, hanem nagyon is földi halandó, aki éppúgy képes elhányni a csekkjét, mint bárki más, aki a legegyenesebb talajon is képes orra bukni, vagy autójával szembe behajtani az egyirányú utcába és még sorolhatnám.

A nagyszerű fotókkal illusztrált, igazán dekoratív kiadvány a Magyar Állami Operaház első ilyen jellegű terméke. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a fordítás és a szerkesztés minősége nem éri el az elvárható szintet. Mintha a gyors és kapkodó munka miatt egy tisztességes olvasószerkesztésre és szakmai korrektúrára már nem maradt volna elég idő.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Előadás diákoknak Kodály Zoltán halálának 50. és Lajtha László születésének 125. évfordulója alkalmából
Bartók, Kodály és Lajtha zenekari művei
Előadó: Solymosi Tari Emőke (PhD), zenetörténész, az MMA rendes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Liszt Ferenc születésnapi hangverseny"
A Liszt Társaság rendezvénye

18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye

"Thurzó Zoltán interaktív zongoraestje"
Invocation (Invokáció)
Ave Maria (Üdvöz légy, Mária)
Bénédiction de Dieu dans la solitude (Isten dícsőitése a magányban)
Pensée des morts (Emlékezés a holtakra)
Pater noster (Miatyánk)
Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
Funérailles (Temetés)
Miserere, d’après Palestrina (Miserere, Palestrina nyomán)
Cím nélkül: Andante lagrimoso
Cantique d’amour (Szerelmi himnusz)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

Moment’s Notice Trio:
ifj. Kurtág György (elektronikus hangszerek), Lukács Miklós (cimbalom), Gőz László (harsona, basszustrombita, kagylók)
"Jazz Itt!"

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

"A zene ölelésében"
A Transilvanum Alapítvány jótékonysági koncertje

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi táncklub - tanít a Mare Temporis"
Válogatás a 17-19. századi báltermek népszerű társastáncaiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Harmonia Caelestis Barokk Zenekar:
Bertalan Andrea, Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor, Tóth-Vajna Gergely (csembaló)
JOHANN PHILIPP KIRNBERGER: G-dúr fuvolaszonáta
CARL PHILIPP EMMANUEL BACH: e-moll fuvolaszonáta, Wq. 124, H.
WILHELM FRIEDEMANN BACH: D-dúr trió 2 fuvolára és basso continuora F. 48.
JOHANN CHRISTIAN BACH: F-dúr szonáta 4 kézre, Op. 18, No. 6
JOHANN SEBASTIAN BACH: G-dúr triószonáta BWV 1039

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Pozsár Eszter (fuvola), Stefan Varga (gitár)
"klasszikus és jazz"
I. GIULIANI: Grand Serenade Op. 82.
II. Brothers In Art - lemezbemutató koncert

19:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 1.
Feldobott kő (1969) / SÁRA Sándor (rend.)

19:30 : Budapest
Budapesti Kongresszusi Központ

Várdai István (cselló)
Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Baráti Kristóf
MUSZORGSZKIJ: Éj a kopár hegyen
SOSZTAKOVICS: I. gordonkaverseny Op.107
DVOŘÁK: IX. (Újvilág) szimfónia, e-moll, Op.95

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sakata Tomoki (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Somos Csaba
ERKEL: Ünnepi nyitány
MIHALOVICS ÖDÖN: Gyászzene Deák Ferenc emlékére
LISZT: I. Zongoraverseny Esz-dúr
MOSONYI MIHÁLY: Gyászhangok Széchenyi halálára
LISZT: Hungária – szimfonikus költemény

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Emanuel Ax (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Fischer Iván
J.S. BACH: III. (D-dúr) szvit, BWV 1068
MOZART: d-moll zongoraverseny, K.466
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op.36
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1923 • Robert Craft, karmester
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)