vissza a cimoldalra
2019-03-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2317)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61556)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11322)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4459)
Pantheon (2326)
Balett-, és Táncművészet (5703)
Kossuth-díj (1424)
Giuseppe Verdi (1388)
László Margit (158)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3179)
Operett, mint színpadi műfaj (3865)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1612)
Franz Schmidt (3294)
Élő közvetítések (7777)
Kocsis Zoltán (661)
Opernglas, avagy operai távcső... (20204)
Miklósa Erika (1230)
A díjakról általában (1056)
Renée Fleming (1005)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Boldog-boldog születésnap! (Prunyi Ilona születésnapi koncertje a MűPában)
- zéta -, 2011-05-05 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Prunyi ilona 2011. május 2.
Művészetek Palotája, Üvegterem

Prunyi Ilona (zongora)
Fenyő László (cselló)
Banda Ádám (hegedű)

SCHUMANN: Fantasiestücke, op. 73.
Adagio és Allegro, op. 70.
GRIEG: a-moll cselló–zongora szonáta, op. 36.
MENDELSSOHN: d-moll trió, op. 49.

*

Merőben szabálytalan pálya Prunyi Ilonáé.

Ugyan a Zeneakadémia zongoraművész szakát 23 évesen végezte el, de első valódi koncertfellépésére még egy teljes évtizedet kellett ezután várnia. 10 év csönd következett. Más ennyi várakozástól összeroppan, elmegy a kedve az egésztől, pályát változtat, elmegy riporternek (amúgy remek lenne), komponistának, matematikatanárnak, vagy havat lapátolni, de mindenesetre el a fekete-fehér billentyűktől jó messzire.

Prunyi Ica beállt zongorát okítani az Akadémián (mai napig sikerrel műveli), és várta, hogy eljöjjön az ideje. Az előadóművészi ideje. S el ne felejtsem: gyakorolt szorgalmasan. Tanulta a szakmát és hitt önmagában, ha már más nem hitt benne. A szokatlan pauza még egy sor fontos dologra megtaníthatta. Elfogadni, hogy nem az Én a fontos, hanem a Zene. És hogy előadói manírok nélkül is lehet muzsikálni, sőt úgy az igazi. És tényleg, Prunyi Ilonától mi sem áll távolabb, mint az üres pózok, a hamis gesztusok. Leülni és játszani, valami ilyesmi lehet az ars poeticája. Tényleg ilyen egyszerű lenne?

És ahogy (szinte) csak a mesében szokott bekövetkezni, egyszer csak felvirradt Prunyi Ilona napja. Az első váratlan koncertet egy második követte, s azt egy harmadik. Mert siker volt, a szekér szép lassan beindult. Ne felejtsük el, a 70-es évek közepén jártunk ekkor. Magyarország az egy főre eső jó pianisták arányában világelső lehetett. Még aktívak a régi öregek (Antal István, Bächer Mihály, Fischer Annie, Zempléni Kornél), de már az Ilonát követő nemzedék is a pódiumon tombol (ugye, az a bizonyos rendkívüli Kadosa-osztály: Jandó, Kocsis, Ránki, Schiff), hogy csak a legismertebbeket említsem. Szorult egy helyzet.

De Prunyi Ilona abban a "néma évtizedben" megtanult a helyzettel együttélni. Minden helyzettel, ami a Muzsikából indul ki. S amikor beindult a gépezet, akkor kiderült, hogy mindez aranyat ér. Mert van egy pianista, aki bárkit képes lekísérni. Van egy pianista, akinek a repertoárja messze-messze túlterjed a hagyományos zongorista-látókörökön. Van egy pianista, aki ismeri és játssza Dohnányi Ernő, Goldmark Károly, Mosonyi Mihály, Kodályné Gruber Emma és még számos kevéssé ismert alkotó kiváló zongoraműveit. Van egy pianista, aki nem esik kétségbe, ha kortárs komponistától kell valamit előadnia. És van egy pianista, akinek kisujjában van a klasszikus kamarazenei repertoár.

Mert kiderült, hogy hiába a sok remek zongorista, ez így együtt igen keveseknél van meg. Kiderült: Prunyi Ilona egy unikum.

A minapi születésnapi koncert is erről szólt. Merthogy Prunyi Ilona immár 70 esztendős, amit ugyan hölgyeknél nem illik nagyon hangsúlyozni, de Ilona egy olyan polgári muzsikus (a szó legjobb értelmében), ahol ez perifériára szorul. Aki, ha nem is büszkén, de bölcsen vállalja korát, és ennek megfelelően is éli azt meg. De erről a polgári muzsikusságról még kell néhány szót ejtenünk.

Nagyszüleinktől tudjuk – vagy ha nem, hát olvastunk róla –, hogy a házi muzsika néhány generációval ezelőtt még mindennapos volt. Amikor a kicsit is tehetősebb polgári családokban bizonyos időszakokban összejöveteleket tartottak, ahol a sütemény és a kávé mellett (között?) előkerült a hangszer is. Ahol természetes volt Beethoven-kvartettet hallgatni az ötórai tea mellé. Ahol szinte mindenki tanult valamilyen hangszeren és azt büszkén mutatta meg időről időre (ha másnak nem) szeretteinek. Azután ez a világ letűnt. Nem feltétlenül a muzsika miatt, inkább a házi muzsika tűnt el a megváltozott világ mellől. És itt volt ez a koncert is, melyben megint kiderült, hogy Prunyi Ilonánál kevesen tudnak többet a kamaramuzsikálásról. Vajh, miért nem tanít kamarazenét az Akadémián? (A zsúfolt teremben nem egyedül nekem tűnt fel az első sor egyik, üresen maradt széke, rajta a rektor nevével.)

Prunyi Ilona pályája kezdete óta próbálja visszahozni ezt a letűnt világot. És nem is sikertelenül. Lassan a világ kezdi elfogadni, hogy van, aki jól érzi magát ebben a rég letűnt, boldogabb-zenésebb világban. És mintha Prunyi sokáig egyszemélyes privát show-ja kezdene követőkre találni. Mintha a komoly szalonzene újra kezdene tért nyerni.

Szóval, itt volt ez a koncert, ami megint csak másról szólt, mint amit a jubileumi hangversenyeknél megszoktunk. Más muzsikus ilyenkor mindenféle emberfelettinek látszó trükköket dob be, eljátssza egy levegővel Beethoven összes szonátáját, vagy az öt zongoraversenyét, valami bombasztikusat, ami fennen hirdeti az ünnepelt "nagyságát".

Prunyi Ilona egy szép, egyszerű és mégis lebilincselően tiszta kamarazenei műsort választott. Megint csak nem róla szólt ez a délután sem, mint ahogy a többi sem az ezt megelőző 37 esztendőben (ama bizonyos első koncert óta). A kamarairodalom csúcsait ostromolta Prunyi ezen a délutánon, két nagyszerű partner segítségével.

És itt megint meg kell állni, mert Prunyi partnerválasztásai mindig különösek. Hiszen itt volt ezen a délutánon ez a zabolázatlan fiatalember, a tehetséges, de többnyire fékezhetetlen és öntörvényű csellista, aki – tapasztaltuk már – olykor bizony magamagát helyezi a Muzsika elé. Fenyő László ezen a koncerten olyan érzékeny és kifinomult művésznek bizonyult, mint szinte sosem. Mintha Prunyi oly természetesen egyszerű és póztalan zenélése átragadt volna erre a (mondom még egyszer) tehetséges művészre.

Schumann op. 73-as Fantasiestücke-je nagyszerű ráhangolódás volt erre a koncertre. Afféle bemelegítés, de annyit észlelhettünk, hogy a cselló és a zongora azonos hullámhosszon volt, s hogy a két művész között remek összhang uralkodott. Az ezt követő, szintúgy kései Schumann-műben, az op. 70-es Adagio és Allegro-ban a helyzet nem változott. Prunyi és Fenyő összeszokott párosként passzolgatta azt a bizonyos labdát. Schumann e két, ritkábban játszott darabjának melankolikus hangulata egyébként nagyszerűen illett a koncert helyszínéhez, a Művészetek Palotája amúgy kamarazenei hangversenyekre ritkán használt Üvegterméhez. A késő délutánban a lenyugváshoz készülődő nap finom, bíboros fénybe borította az aprócska színpadot, vizuálisan is megteremtve a befogadáshoz szükséges érzést.

Schumann kamaradarabjait Edvard Grieg nagyszerű, lendületes és ugyanakkor mégis elgondolkodtató a-moll cselló–zongora szonátája (op. 36.) követte. Grieget szokás "az utolsó nagy romantikus" jelzővel illetni. 1883-as keltezésű szonátája egy stílusművész remekműve. Ha egyetlen kamaraműben kéne összefoglalni a romantika minden ismérvét, nem tudnék adekvátabb darabot ajánlani. Minden benne van, amit erről a szabályosan szabálytalan művészeti gondolkodásról (eszméről?) gondolunk: líra, szenvedély, kicsapongás, szélsőség és groteszk mind-mind a megfelelő arányban. Prunyi Ilona és Fenyő László pedig boldogan lubickolt ebben a nagyközönség számára kevésbé ismert, de mégis lenyűgöző remekműben.

Szünet után a duó trióvá alakult: a koncert zárószámában a nagyszerű fiatal hegedűs, a sugárzó zeneiségű Banda Ádám csatlakozott Prunyiékhoz. Felix Mendelssohn op. 49-es, d-moll triója már egy érett művész alkotása (30 esztendős volt). A három hangszer tökéletesen egyenrangú, a mű félórás időtartama gyakorlatban szinte másodperc-pontosan oszlik fel a három játékos között. S ebben a darabban pontosan eldől, ki muzsikus, s ki nem. De ezen a koncerten semmi nem árnyékolta be hangulatunkat. Az előadás perfekciójában erősen közelítette az ideálist. Számomra az első tétel (Molto allegro ed agitato), valamint a harmadik (Scherzo. Leggiero e vivace) jelentette a rendkívül magas színvonalú koncert abszolút csúcspontját. Jellemző momentum, hogy a darabot követő ovációra az ünnepelt, ahelyett, hogy valami szólószámmal csillogott volna ráadásként, a rá jellemző egyszerűséggel csak annyit közölt, hogy "a legnehezebb tételt megismételjük". Boldogan tobzódtunk újra a Scherzo perfekt gyönyörűségében.

Köszönjük kedves Ilona az elmúlt évtizedeket, és már előre is az elkövetkezendőket!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Orgonaexpedíció"

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Kodály vonósnégyes:
Falvay Attila, Bangó Ferenc (hegedű), Fejérvári János (brácsa), Éder György (gordonka)
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr vonósnégyes, Op.11
SMEATAN: e-moll vonósnégyes, Nr. 1. ,"Életemből”
DVOŘÁK: F-dúr „Amerikai” vonósnégyes, Op.96

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Móri Beáta, Szalai András (cimbalom)
Klenyán Csaba (klarinét)
"Párhuzamok IV/1."
ZOMBOLA PÉTER: Institutio No1/A
TÓTH ARMAND: Négy Pindaros-i ének
SÁRI JÓZSERF: Stati
TÓTH ARMAND: Blues, tango és riffek
TÓTH ARMAND: "Tristan" partita
BALASSA SÁNDOR: Levelek a rezervátumból
TÓTH ARMAND: Örmény rapszódia
A mai nap
született:
1844 • Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, zeneszerző († 1908)
elhunyt:
1973 • Lauritz Melchior, énekes (sz. 1890)
2002 • Gösta Winbergh, énekes (sz. 1943)