Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Elfogult ajánlás (Andreas Scholl Purcell-lemeze)

2011-05-04 07:41:25 Johanna

Andreas Scholl  / O Solitude O Solitude
Songs and Arias by Henry Purcell

Andreas Scholl, Christophe Dumaux - countertenor
Accademia Bizantina

Universal / Decca
478 2262

*

Nehezen tudnék elfogultság nélkül írni Andreas Scholl nemrégiben megjelent Purcell-lemezéről. Mert bár már világszerte egyre több a valóban jól képzett, kiváló stílusismerettel, kifogástalan hangtechnikával és persze szép hanggal rendelkező kontratenor, sokaknak van gyönyörű hangszínük, sokan tudnak szépen énekelni, s néhányan még kellő mondanivalóval és érzelmi gazdagsággal is rendelkeznek, számomra Andreas Scholl a mai napig az első helyen áll a sorban. Ennek pedig az lehet az oka, hogy Scholl nem csak csodálatos énekes, tehetséges muzsikus, hanem rendkívül intelligens művész is. A maga őszinte, rendkívül fegyelmezett, visszafogottnak tűnő módján, minden erőltetéstől, manírtól és mesterkéltségtől mentesen, pillanatok alatt képes a hallgatót könnyekig meghatni.

A felvételen a zeneszerző gyönyörű dalai és áriái sorakoznak, melyeket időnként az Accademia Bizantina egy-egy hangszeres tétele színesít. Andreas Scholl sokszor énekelt már Purcell-zenéket koncertjein, de felvételt még nem készített ezekből. Érdemes volt kivárni a megfelelő pillanatot, ez a CD gyakorlatilag hibátlan lett.

Scholl rendkívüli gondot fordít a zene és a szöveg kapcsolatára. Ez persze rögtön a tökéletes kiejtéssel kezdődik, ami már önmagában is nagy élmény. Köztudott, hogy a barokk zenében mekkora jelentősége volt a szöveg zenével való lefestésének, de az előadók ennek jelentőségét nem mindig érzik igazán át. Nem úgy Scholl, aki lenyűgözően rendezi hatásos egységgé a hangokat és a szavakat. Minden dalt gondosan felépít, nem csupán zenei, de dramaturgiai szempontból is. Kisebb-nagyobb drámák születnek itt meg néhány perc leforgása alatt.

Az angol barokk zene különös, melankolikus, kissé finomkodó, de összességében rendkívül magával ragadó atmoszféráját maradéktalanul élvezhetjük a felvétel hallgatása közben. Sokan elmondták már, hogy mekkora veszteség a zenetörténet számára Purcell fiatalkori halála, de azt hiszem ez mindenkiben óhatatlanul is felmerül, aki muzsikáját hallgatja. Az akkoriban divatos francia és olasz stílus ilyen izgalmas és teljesen sajátságos keveredése egy angol szerző zseniális elméjében olyan különleges, egyéni zamatú zenét eredményezett, amelyből még nagyon sokat szeretnénk hallani.

Számtalan csodálatos pillanata van a felvételnek, mindet felsorolni felesleges próbálkozás volna, csupán néhányat ragadnék ki a sorból. Egészen páratlan, rendkívül megrázó perceket nyújt az Artúr király című operából a What power art thou című ária. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a hallgatónak már-már megfagy az ereiben vér ilyen drámai erő hallatán. Az énektechnikai bravúrról pedig már nem is beszélve.

Szerencsére vannak kevésbé komoly pillanatok is. Ilyen például a "One charming night" kezdetű részlet a Tündérkirálynő című operából. Scholl éneklése maga az érzékiség. A zenekari kíséret furulyákkal egészül ki, ami még erősen rá is segít az édes, kissé buja hangzásra. Szerepel a lemezen a "When I am laid in earth" kezdetű ária is a Dido és Aeneas című operából. Bár valószínűleg sokak számára különös lehet ezt egy kontratenor előadásában hallani, biztosíthatok mindenkit, csodálatos élmény lesz. Az emberi érzések szerencsére nincsenek nemhez, hangfajhoz, sem semmi efféléhez kötve.

A Music for a while Andreas Scholl szerint a világ egyik legszebb dala. Főleg, ha olyan hihetetlen gyöngédséggel adják elő, ahogyan ő, de ezt természetesen már csak én bátorkodom hozzátenni. Egészen különleges élményt nyújt az O dive custos című opus, melyben Scholl partnere Christophe Dumaux. A zene Couperin stílusára emlékeztet. Rendkívül finom, kissé visszafogott, fájdalommal teli muzsika, csodálatos előadásban.

Lehet, hogy Andreas Scholl szerint a Music for a while az egyik legnagyobb dal, amit valaha írtak, érzésem szerint a lemez egyik legnagyobb pillanata mégis az O solitude, my sweetest choice. Gyönyörűen felépített, hibátlan előadás, ezernyi hangszínt, érzést felsorakoztatva. Nehéz meghatódottság nélkül végighallgatni.

Mindenképp szólni kell a lemezen közreműködő kitűnő együttesről, az Accademia Bizantináról is. Hozzáértésük nem lehet vita tárgya, hangzásuk gyönyörű, fantáziájuk irigylésre méltó. Nem először szerepelnek együtt lemezen Andreas Scholl-lal, s valószínűnek tartom, nem is utoljára.

Ha elfogultságomat azzal akarnám némiképp ellensúlyozni, hogy hibát keresek a felvételben, hát egyet talán tudnék mondani. Túl hamar vége van.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.