Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Áprilisi ifjak (Az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának hangversenye)

2011-04-08 16:25:44 Balázs Miklós

Az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának hangversenye 2011. április 3.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Az Európai Unió Ifjúsági Zenekara
Vez.: Claus Peter Flor

WAGNER: Rienzi - nyitány
WAGNER: A walkür - Wotan búcsúja, Tűzvarázs
LISZT: Les Préludes
WAGNER: Tannhäuser - nyitány
WAGNER: Az istenek alkonya - Siegfried rajnai útja, Gyászinduló
WAGNER: A walkürök lovaglása

*

A komolyzene él és élni fog. Aki a vasárnapi koncertnek fültanúja volt, arról is meggyőződhetett, az európai zenekari kultúra jövendője avatott kezekben fekszik.

Legalábbis ezt a derűlátó felismerést érlelte meg bennem az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának hangversenye, hisz, mint a Tavaszi Fesztivál záró rendezvénye, valamint a magyar EU-elnökség háttéreseményeinek egyik kiemelt kulturális állomása, politikai potentátokat és azok közeli hozzátartozóit egyaránt vonzotta az estére, a produkció fényét azonban mégsem ezen kétes celebritások jelenléte kölcsönözte, hanem a tagok ifjú kora ellenére is komoly művészi érettséggel muzsikáló zenekar és annak szolgálatkész karmestere. (Mindazonáltal legyen szabad külön hálámat kifejeznem a szervezőknek, hogy mélyenszántó politikai orációk nélkül úsztuk meg e jeles estét.)

De kanyarodjuk az elejére. A Európai Unió Ifjúság Zenekara (az angol megnevezésből következő mozaikszóval EUYO) vastag és tartalmas Wagner-műsorral készült a 3-i hangversenyre, s vélhetően az évforduló kedvéért egy Liszt-darabot (Les Préludes) is csempészett a német mester műveiből válogatott operarészletek közé. A zenekari létszám természetesen igen nagy, nem számolom, de bizonyosan elérik a száz főt, a lelkesedés szinte kézzel fogható, a bizonyítási vágy nemkülönben. (Fiatalság, bolondság - harsognám, ha nem tudnám, milyen megfontolt, koraérett csapatjátékosokkal lesz dolgom.)
Szolgálati közlemény gyanánt kell megemlítenem: a korábban meghirdetett orosz dirigens, Vaszilij Szinajszkij helyett egy német maestro, Claus Peter Flor irányította az együttest. Richard Wagner muzsikájára készülve ezt nem vehettem zokon.

Az 1976-ban életre hívott, napjainkban mintegy száznegyven állandó zenekari muzsikust összefogó EUYO tagjai kizárólag az Európai Unió tagországaiból származó, fiatal és tehetséges hangszeres művészek - a tagok életkora tizennégy és huszonnégy év között lehet -, akiket időről időre jó nevű, elkötelezett, "veterán" karmesterek treníroznak. A világszerte turnézó együttes fenntartója természetesen az Európai Parlament, mindenkori tagjainak nagyjából 90%-a pedig valamelyik magasan jegyzett szimfonikus zenekar megbecsült alkotórészeként folytatja későbbi pályafutását.

A magyar és a beethoveni Örömódából kilúgozott EU-himnusz eljátszása után a Rienzi-nyitány, majd két Walkür-részlet következett, s csak a félidő végén szólalt meg az "előszó", a Les Préludes. Valamennyi erős, izmos, edzetten összeszedett előadásban. A vonóskar noha halványabban szólt olykor, mint létszámukból következően elvárnánk, s a hangzásuk sem olyan telt és fényes, mint azt összeszokott, rutinos szimfonikus zenekaroktól megszoktuk, de mindenképpen reményt keltő. A fafúvók önállósága és játékkedve máris irigylésre méltó, a feltűnően jó képességeket csillogtató rezesekkel pedig - megkockáztatom - a legtöbb magyar szimfonikus zenekar boldog lehetne.

De nem csupán önálló egységekben, hanem "csapatként" teljesít igazán jól az EUYO, a sűrű wagneri hangzivatarok markánsan, karakteresen szólalnak meg a kezük alatt. Flor felkészült, hovatovább ideális dirigensnek bizonyul a zenekar élén, ami a koncert második felét bevezető Tannhäuser-nyitányból és az Istenek alkonya-részletekből tetszik ki leginkább: figyelme végig ott van a muzsikusokon, okosan, sosem zavaróan irányít, jelzései pontosak, ezekkel kiválóan segíti az összjátékot. Valósággal egész testből vezényel, céltudatosan, híján minden magamutogató gesztusnak. Szól is a zenekar, ahogy kell, ahogy szeretjük, néha picit nyersen talán, de Wagnernél ez ugyan miért volna baj! Sőt, az elbukott mitikus hőst sirató gyászinduló úgy mennydörög, hogy nem is kívánhatnánk hatásosabb, szívbemarkolóbb előadást, s a walkürök vágtája is tempós, "harapós" és egészségesen "karcos".
Vitán felül áll: az EUYO szépreményű muzsikusai - köztük fél tucat magyarral - ugyan ifjak és szerények, de gyöngyözően tehetségesek, és csupán békaugrásnyira vannak a profizmustól, vagy az úgynevezett elittől.

Az idei TavFeszt az istenek walhallai bevonulásával maga mögött hagyta utolsó elhaló visszhangjait is. Zsófiák jönnek, mennek, a Fesztivál is változhat, de a zene, az ifjúi remény és lelkesedés megmarad. És nemcsak múltja van, de talán jövője is.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.