vissza a cimoldalra
2019-05-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10118)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4492)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6717)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1319)
Lisztről emelkedetten (952)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3254)
Élő közvetítések (7877)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1666)
Franz Schmidt (3337)
Kimernya? (3067)
Elena Mosuc-drámai koloratúra (901)
Jonas Kaufmann (2385)
Birgit Nilsson (41)
Operett, mint színpadi műfaj (3917)
Bende Zsolt (153)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61688)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Egy opera Liszt Ferencről... (Fekete Gyula: Excelsior!)
- dni -, 2011-03-31 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Fekete Gyula: Excelsior! 2011. március 18.
Thália Színház

FEKETE GYULA: Excelsior!
(Librettó: Papp András)

Liszt Ferenc – Fekete Attila
Carolyne von Sayn-Wittgenstein – Mester Viktória
Árpádházi Szent Erzsébet – Kertesi Ingrid
Gustav von Hohenlohe kardinális – Kovács Annamária
IX. Pius – Bárány Péter
Cosima Bülow, Liszt lánya – Frankó Tünde
Richard Wagner – Káldi Kiss András
Spiridion, Liszt inasa – Kiss Tivadar

Rendezte: Gothár Péter
Vez.: Kesselyák Gergely

*

Mielőtt bárki azon fanyalogna, hogy mi mindent bír ki egy évforduló, mennyi mindent lehet eladni Liszt Ferencre hivatkozva, gondolja végig, hogyan építene fel, hogyan rakna össze logikusan egy épkézláb operaszüzsét. Életrajzból? Zenei idézetekből? Alig hiszem, hogy meg lehetne úszni nyögvenyelős közhelyek nélkül. Az, hogy az Excelsior! mégis épkézláb, drámai konfliktust volt képes a színpadra vinni, már önmagában komoly érdem. Fogjuk fel úgy, hogy a konjunktúra világra segített és megérlelt olyan, arra érdemes gondolatokat, amelyek mellett más, közönséges hétköznapokon figyelmetlenül léptünk volna tovább.

A dráma nem annyira epikus, inkább érzelmekkel operál és moralizál. Maga a cselekmény ezért nem is túl lényeges, tulajdonképpen csak jelzi a krízist és Liszt "kiemelkedésének" okát, körülményeit, hatásait. Ennek megfelelően a színpad is csak jelzés, szó sincs hagyományos pódiumról, és természetesen a realisztikus díszletek, kellékek is teljesen feleslegesek. A kamara méretű zenekart övezi egy játéktérként működő pást, vagy nevezzük inkább kifutónak?

A közönség nagyon közel ül mindehhez, sőt egy ferdén belógatott tükör segítségével felülnézetből is rálát mindenre. Igazából már az első percekben kénytelen vagyok Fellini Rómájának egy híresen szürreális jelenetére asszociálni, amiben – hasonló terepen – vatikáni bíborosok, görkorcsolyázó szerzetesek és apácák tartanak divatbemutatót. A későbbi képek alapján gyanítom, hogy az Excelsior alkotói is látták azt a filmet. Ahogy a mobil szószékén álló Piust egy napszemüveges testőr tolja körbe-körbe, az elég markánsra sikerült jelenet, és ha nem is egy az egyben ugyanaz a kép, mint Fellininél, nekem mégis déjà vu érzésem van.

Az első felvonásban szinte végig azzal próbálkozom, hogy megpróbálom befogadni, "megélni" ezt a játékteret. Elvileg minderre kényelmesen jut idő, ahogy a szereplők szinte egyenként exponálják magukat, mégis, sok, ekkor levont következtetésem válik idejétmúlttá a második felvonásban, és ezt a mű legkomolyabb erényei közé sorolom. Úgy gondolom, hogy amit kezdetben hiányosságnak éreztem, az igenis a koncepció működőképes része lehetett.

Fekete Gyula zenéje retrográd, és én arra a stílusra valahogy kevéssé vagyok fogékony. Hiányosnak tűnik a harmonizálás, a hangszerelés, "lyukasak" a szólamok. Spiridion commedia dell'arte receptek szerint lép színre, mint "talpraesett szolgáló", és ez kissé közhelyesnek tűnik – mintha egyedül Kiss Tivadar (egyébként rendkívüli) atletikus képességeit kívánná kihasználni. Egyszóval zene és látvány szerteágazó és töredezett. Az egymással kevéssé összefüggő "zárt számok" nehezen állnak össze a fejemben – bár lehet, hogy csak lassú a felfogásom.

Mert aztán valahogy elkezdik egymást magyarázni a jelenségek, helyükre kattannak a fogaskerekek, és egyenként komoly jelentősége lesz minden olyan momentumnak, ami első pillantásra csak hóbortos ötletnek látszott.

Fekete Gyula: Excelsior! Például miért is kellett nadrágszerepet csinálni Hohenlohe kardinálisból?

Amikor a második részben piros topánkás sminkelt férfiszopránként megjelenik a pápa is – és egymás közt összesúgva tesznek megjegyzéseket Lisztre, a "zongorahuszárra" –, akkor egyértelműen jelölik ki saját helyüket, korlátaikat. Számukra sem a művészet, sem a szerelem nem jelent semmit. Markáns jegyeik nem csupán a nemiség bizonytalanságára utalnak, az egész világuk szűk és bornírt, amibe az intrikán kívül gyakorlatilag már semmi sem fér be.

A szakrális eszmék sem.

Mert azt Árpádházi Szent Erzsébet képviseli az operában.

És itt nyer értelmet több karakter akár nyúlfarknyi szerepe, a korábbi szerelmek, az idős Liszt, de Wagner és Cosima feltűnése is. Nem szereplők, hanem eszmék testesülnek meg, pontosan úgy, ahogy egy barokk kantátában. Ami ott a félelem és remény párviadala, az itt az egzisztencia, az égi és földi szerelem, a művészet és a hit konfliktusa.

Liszt nem csak integrálni képes ezeket, hanem éppen ezért képes felül is emelkedni rajtuk. A tenor számára pedig szó szerint is mennybemenetel lesz a művet lezáró, himnikus "ária", és a divatbemutatóból, a zenei ötletek halmazából igazi, működőképes opera válik.

A darab végére jelentősen sűrűbb, koncentráltabb és meggyőzőbb Fekete Gyula zenéje is. Az első részben gyakori töredezettség megszűnik, egyre kitöltöttebbek a szólamok, egyre nagyobbat szól a zenekar. Az elejére jellemző zárt számok, belépők, ariózók és kuplék egybeolvadnak, és végigkomponált nagy-formákká futnak össze.

A zenei poénok, utalások pedig talán csak előre ellenpontozzák a katartikus befejezést. Spiridion színrelépését már említettem, de a gegek közé sorolhatnám például Pius pápa szoprán hangon énekelt "Casta diva" dallamát, vagy még inkább a házassági engedély visszautasítása fölött búslakodó Liszt cimbalomkíséretű, cigányzenés kesergőjét. (Ez utóbbit jól hallható kuncogással fogadta a közönség.) Nincs kétségem, hogy ez az opera így lett összerakva, megalapozva és fölépítve. Menetközben megpróbálhattam kritikusan elemezgetni, de a végére elég rendesen a hatása alá kerültem.

Mindegyik szereplő nagyszerű teljesítményt nyújtott. Fekete Attila hangja talán nem olyan szép, legalábbis ahogy azt a nemesen csengő "olasz" hangszínekre értik, viszont teltségében, volumenében is sziklaszilárd volt, amikor annak kellett lennie, és a patetikus befejezést is bírta levegővel és vivőerővel egyaránt.


A férfi felemelkedése elképzelhetetlen szilárd asszonyi támasz nélkül, Liszt Ferenc pedig ezt a támogatást kapta meg Carolyne von Sayn-Wittgenstein személyében. A szerepet éneklő Mester Viktória szinte mindvégig a színen volt és nagyszerű vokális teljesítményt nyújtott. Frankó Tündének és Káldi Kiss Andrásnak ezúttal epizódszerep jutott, de az nagy és fontos epizód volt.

Egészen különös jelenség volt a színpadon Árpádházi Szent Erzsébet. A neki írt énekelnivaló talán nem volt sem olyan hosszú, sem olyan nehéz, "mindössze" szeretni valóan kellett megjelennie és ragyognia. Kertesi Ingrid pedig szeretni valóan megjelent és ragyogott.

A zenekart irányító Kesselyák Gergely szinte pontosan ugyanolyan "elszántsággal" dolgozott meg a zenéért, mint a legutóbb hallott hangversenyén a MÁV Szimfonikusokkal. Csakhogy ugyanaz, ami ott, Mahler Adagiettójában engem zavart, itt a legmélyebb elismerésre és tiszteletre késztet. Kesselyáknak nagyon komoly szerepe volt abban, hogy az Excelsior tényleg "mennybemenetel" lett.

Mert az lett. Közhelyszerű, hogy manapság mindig és mindent megtapsol a közönség, de amit a végén hallottunk, az nem udvarias tetszésnyilvánítás volt, hanem igazi ünneplés.

Rendszerint túl korai a latolgatás, de kortárs mű ősbemutatójakor kikerülhetetlenül fölmerül a kérdés, hogy "Meddig marad repertoáron". Most – egyszeri élmény hatására – úgy gondolom, ha valami ellene szól, az legfeljebb az, hogy az ábrázolt drámai helyzet eléggé speciális. A művész és környezete közötti konfliktus igen érdekes kérdés, de biztosan sokkal könnyebb aktualizálni és eladni egy olyan, sokkal általánosabb és jellemzőbb problémát, mint amivel például a most nyolcvan éves Szokolay Vérnásza, vagy Vajda Mariója foglalkozik.

Viszont az Excelsior is igen jól meg van csinálva. Maga a mű, de a rendezés és a zenei interpretáció is olyan sok – és olyan feltűnően gondos – munka eredménye, hogy azt nem szabad félvállról venni. Ezt a produkciót mindenképpen érdemes megnézni.

Fekete Gyula: Excelsior!

(Fotók: Kállai-Tóth Anett)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Manon Lescaut

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Liszt Múzeum

Xuesha Hu (zongora)
LISZT: 11. magyar rapszódia, S. 244/11
LISZT: Spanyol rapszódia, S. 254
LISZT: Obermann völgye, Zarándokévek I., Svájc, S. 160
LISZT: Dante szonáta, Zarándokévek II., Itália, S. 161

14:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Katayama Dozan (Shakuhachi)
Koto-Shakuhachi együttes
Anima Musicae Kamarazenekar
vez.: Antal Mátyás
DOZAN KATAYAMA: Sakura Quartet
DOZAN KATAYAMA: Kokiriko no Kaze
DOHNÁNYI - SITKOVETSKY: Szerenád
MICHIO MIYAGI: - Haru No Umi (Spring Sea)
MINORU MIKI: Lotus Concert
DOPPLER:Hungarian Pastorale Fantasie op.26

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Juniki Anna (szoprán), Katona Ágnes Ariadné (fuvola), Boldog-Nagy Zsófia (csembaló)
Bartha Lóránd (próza)
"Hangulatkoncert"
Pengető billentyűk - Vibe a 17-18. századból
J.S. BACH: D-dúr toccata, BWV 912
A. SCARLATTI: Ardo e' ver per te d'amore
SIRET: Második szvit
STORACE: Passacaglia
TAKEMITSU: Rain Dreaming

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Mező Péter tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
HAYDN: 59. (g-moll) vonósnégyes, Hob. III:74 („Lovas”)
Meier Eveline, Agárdi Anette (hegedű), Lakatos Vivien (brácsa), Nagy Róbert (cselló)
MOZART: 19. (C-dúr) vonósnégyes, K. 465 („Disszonancia”)
Eveline Meier, Hoang Ho Khanh Van (hegedű), Li Ke (brácsa), Kristina Vocetková (cselló)
RACHMANINOV: 2. (d-moll) zongoratrió, op. 9 („Elégikus”)
Matous Peruska (hegedű), Kristina Vocetkova (cselló), Jan Vojtek (zongora)

18:00 : Budapest
Nádor Terem

Ittzés Gergely (fuvola), Monostori Gábor (zongora), Zétényi Tamás (cselló)
A darabról bevezető előadást tart: Sándor László
SÁNDOR LÁSZLÓ: Korálfantázia virágokkal

18:00 : Budapest
Szent Imre Gimnázium Díszterme

A Budapesti Vonósok és a Weiner Leó Konzervatórium ifjú szólistáinak közös koncertje
Műsor:
MARCELLO: d-moll Concerto II-I. tétel
Holes Éva – oboa
MOZART: A-dúr hegedűverseny K. 219, I.tétel
Réthy Lilla – hegedű
CASTELNUOVO TEDESCO: D-dúr Cocerto op.99, III. tétel
Csíki Janka – gitár
HIDAS FRIGYES: Florida Concerto I-II. tétel, Versenymű két harsonára
Ruzsányi István és Nok Roland – harsona
HAYDN: C-dúr oboaverseny Hob.VIIg:C1 I. tétel
Ozsváth Dorottya – oboa
PONCE: Concerto del Sur III. tétel
Riesz Péter - gitár
WIENIAWSKI: D - dúr Polonéz op. 4, I. tétel
Szabó Gergely – hegedű
TELEMANN: D-dúr szonáta -koncert
Pusztaszegi Ákos, Huszti Boldizsár – trombita
Felkészítő tanárok: Kerényi Judit, Fejérváriné Németh Zsuzsa, Kató Árpád, Foltyn Péter, Monoki Attila, Kis András

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Ando Yuki (ének)
Gaján Evelin (oboa), Kitatani Mariko (hegedű), Holló Mariann (zongora, orgona)
Ando Yuki ének diplomakoncertje
J.S. BACH: Magnificat, BWV 243 – Quia respexit
GRIEG: A szív melódiái, op. 5 – 3. Ich liebe dich
GRIEG: Hat dal, op. 48 – 3. Lauf der Welt, 6. Ein Traum
LISZT: Kling leise, mein Lied
LISZT: Oh, quand je dors
LISZT: Benedetto sia'l giorno (47. Petrarca-szonett)
R. STRAUSS: Nyolc költemény Hermann von Gilm verseire az Utolsó levelekből, op. 10 – 3. Die Nacht
R. STRAUSS: Öt kis dal, op. 69 – 5. Schlechtes Wetter
R. STRAUSS: Das Rosenband
R. STRAUSS: Négy dal, op. 27 – 4. Morgen
R. STRAUSS: Hat dal, op. 17 – 2. Ständchen
ELGAR: „The sun goeth down” – ária A királyság című oratóriumból

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Veronika Eberle (hegedű), Tabea Zimmermann (brácsa), Christoph Richter (cselló), Zempléni Szabolcs (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
"Összkiadás élőben"
Schumann zongorás kamarazenéja/5
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
SCHUMANN: 3. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, WoO27
SCHUMANN: Adagio és Allegro, op. 70
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Pillangókisasszony

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Frankó Tünde, Kun Ágnes Anna, Gulyásik Attila (ének)
Kassai Franciska előadóművész
Neumark Zoltán (zongora)
Szerkesztő, műsorvezető: Baranyi Ferenc
"Mediterrán május"
Olasz, francia, spanyol áriák, operettdalok, mindenféle énekek

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Agata Szymczewska (hegedű)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)
WEINER: Pasztorál, fantázia és fúga
GÓRECKI: Concerto - Notturno hegedűre és vonószenekarra
LISZT: 2. magyar rapszódia
DEBUSSY: Vonósnégyes – vonószenekari változat
18:00 : Pécs
Kodály Központ

Nika Gorič (szoprán)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor
VILLA-LOBOS: I. Sinfonietta(A memória de Mozart)
MOZART: “Pupilleamate“ - Cecilius áriája (Lucio Silla)„Schon lacht der holde Frühling“– koncertária, K.580
VILLA-LOBOS: Bachianas brasileiras No.5
STRAVINSKY: Tűzmadár-szvit (1919)
A mai nap
született:
1928 • Hidas Frigyes, zeneszerző († 2007)
1929 • Beverly Sills, énekes († 2007)
elhunyt:
1934 • Gustav Holst, zeneszerző (sz. 1874)