vissza a cimoldalra
2020-03-31
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11475)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20439)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7340)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3764)
Verdi-felvételek (566)
Kimernya? (3513)
Momus-játék (5814)
Pantheon (2577)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4730)
Wagner-felvételek (282)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1904)
Franz Schmidt (3567)
Lehár Ferenc (685)
A MET felvételei (129)
Plácido Domingo (925)
Zenetörténet (279)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1402)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kurtág85
- dni -, 2011-03-01 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Kurtág György 2011. február 20.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Natalja Zagorinszkaja (szoprán)
UMZE Kamaraegyüttes, vez.: Eötvös Péter
Elena Casoli (gitár), Nicolas Altstaedt (gordonka), Csalog Gábor (zongora)
Concerto Budapest, vez.: Keller András

KURTÁG:
A boldogult R. V. Truszova üzenetei, Op.17
Ahmatova-dalok, Op.41
Grabstein für Stephan, Op.15c
Op.27 No.2 (Kettősverseny)
Stele, Op.33

Vékony Ildikó emlékének ajánlva

*

Úgy rémlik, valamikor már meséltem arról, hogy a kortárs koncerteket már csak azért is látogatom szívesen, mert akkor érzem át legjobban a véleményalkotás lehetőségét és felelősségét. Hozzá kell tennem: Kurtág György esetében ez talán már csak önáltatás. Kortársnak valóban kortárs, de az ítélet – az enyémtől teljesen függetlenül is – kanonizálódni látszik. Az a figyelem, ami kompozícióit immár több évtizede övezi, már nem az újnak és nem a felfedezésnek, hanem az elismert nagymesternek szól.

A Truszova-dalokat éppen harminc éve, 1981-ben hallotta először kompetens közönség kompetens előadásban. Szerencsére Csengery Adrienne és a Boulez vezényelte Ensemble InterContemporain interpretációját a Hungaroton felvételéről mi is ismerhetjük, de a bemutató átütő erejéről csak elképzeléseink lehetnek. Annak idején nem lehettem ott Párizsban, de a jóval későbbi Stele első (külföldi) előadásait is kénytelen voltam kihagyni. Amit ismerek, azt felvételről és az itthoni bemutatókról, előadásokról ismerem.

Egyszóval a 85 éves Kurtág Györgyöt köszöntő hangverseny a felületes látszat ellenére nem kortárskoncert, itt most nem új kompozíciók születéséről értesülünk, nem új irányzatokról és látásmódokról szerzünk benyomásokat, hanem már ismert művek szárnyaló utóéletét követhetjük, tulajdonképpen úgy, mintha Bartók, vagy akár Beethoven lenne műsoron.

Valódi bemutatóként ma csak a Vékony Ildikó emlékére komponált rövid cimbalomművet halljuk. Alkalmi előadás, egy megható, sőt megrázó megemlékezés után. Az orgona elé eresztett vászonra képeket, írást és kottát vetítve idézték fel a tragikusan fiatalon elhunyt cimbalomművészt – miközben egy sírnivalóan szép részletet hallottunk a Szálkákból, felvételről.

Szóval, a továbbiakban magukról az előadásokról kellene beszélnem, mit kaphat az Kurtágból, aki esetleg éppen ezen a hangversenyen találkozott vele először...

Natalia Zagorinszkaja fenomén! Annak idején nehéz volt elképzelni, hogy Csengery Adriennen kívül bárki más képes legyen megszólaltatni a Truszova-dalokat, most viszont Zagorinszkaja tűnik utolérhetetlennek. A dalok nehezek, de a szólista most nem csupán lehengerlő technikával abszolválja a gyilkos szólamot, hanem a maga orosz dikciójával – és természetesen nőiségével – sok mindent meg tud értetni abból, hogy Kurtág miért is írta ezeket a dalokat orosz nyelvű versekre. Az Ahmatova-dalok sokkal később keletkeztek, de ezzel együtt sem újak. Körülbelül egy éve hallottam először – ugyanúgy Zagorinszkaja előadásában –, és arról újságunkban be is számoltam.

A továbbiakban – különösen a második félidőben – több problémám volt az előadással. Lehet tudni, hogy Kurtág nagyon sok gondot fordít arra, ki adhatja elő egyáltalán a műveit. Valószínű, hogy a szempontjai inkább emberiek, és a hozzáállása a jó tanáré. Nyilvánvalóan sokkal fontosabb számára, hogy az előadók – akik végül is társai lesznek a végső formájában hallható mű létrehozásában – vegyék ugyanolyan komolyan a feladatukat, mint ahogy azt ő maga tette.

Lehet, hogy csak szőrszálhasogatás, de ilyenkor azért fölmerül, hogy a Grabstein für Stephan technikailag rendkívül egyszerű gitárszólama – megjegyzem, a feladat zeneileg sem tűnt túlságosan összetettnek – tényleg igényli-e egy nemzetközi hírű-rangú művész importálását.

Sajnos ennél nagyobb gondnak éreztem Keller András karmesteri közreműködését egy olyan hatalmas apparátus élén, mint amit a Stele igényel.

Keller rendkívül jó muzsikus. Kurtág okkal bízik benne, hiszen számtalanszor dolgoztak már együtt. Most mégsem sikerült maradéktalanul kézben tartania a kibővített Concerto Budapestet. Nem is nagyobb bakikat kell számon kérni, inkább egyfajta folyamatos pontatlanság tette az amúgy rendkívül nehéznek tűnő kompozíciót bizonytalan hangmasszává.

Meg kell mondanom, hogy kisebb zavarokkal együtt az interpretáció – különösen a mű vége – még így is rendkívül szép volt!

Szép zene, mindent megkapunk belőle, ami miatt hangversenyre járunk, és itt szeretnék visszautalni a bevezető gondolatokra. A Stele (Op.33) 1994-ben keletkezett, ajánlása Abbadónak és a Berlini Filharmonikusoknak szól. A német zenekar első embere már elég régóta Sir Simon Rattle, de a Kurtág-kompozíciót – több másikkal egyetemben – folyamatosan repertoáron tartják. Egy tavaly januári hangversenyről a YouTube-on is megtekinthető egy rövid részlet Bernard Haitink vezényletével, de akinek van hozzáférése a www.digitalconcerthall.com címhez, az az egész hangversenyt újranézheti.

Hírek
• ELMARAD A TAVASZI FESZTIVÁL - sajtóközlemény
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1732 • Joseph Haydn, zeneszerző († 1809)
1893 • Clemens Krauss, karmester († 1954)
1932 • Karikó Teréz, énekművész
1954 • Gulyás Dénes, énekes