vissza a cimoldalra
2018-12-11
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61398)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9488)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3021)
Polgár László (267)
Abbado – az ember (153)
Franz Schubert (309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1544)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1190)
Franz Schmidt (3241)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (962)
Erkel Ferenc (1053)
Haspók (1258)
Élő közvetítések (7595)
A díjakról általában (1045)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (803)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2635)
Pitti Katalin (823)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A megszállottság arcai (Régi és új Bartók-lemezek)
Balázs Miklós, 2011-02-23 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

A kékszakállú herceg vára / Kovács, Kováts, Ferencsik
Hegedűverseny, Kocsis, kelemen
BARTÓK: A kékszakállú herceg vára
Kovács Eszter, Kováts Kolos
Állami Hangversenyzenekar
Ferencsik János
Art 21 Stúdió
Art-21 002
1976

BARTÓK: Hegedűverseny, Hegedűrapszódiák
Kelemen Barnabás
Nemzeti Filharmonikus zenekar
Kocsis Zoltán
Hungaroton
HSACD 32509
2010

*

Szerény, tárgyszerűségre igényt nem tartó vélekedésem szerint legalább két helyről le kell nyelnünk az ótvaros közhelyeket. Egy: politikusoktól, önjelölt népboldogítóktól, cinikus zsebmessiásoktól, mert nekik ez a dolguk, hogy hülyeségeket hordjanak össze, az vesse rájuk az első brillel ékített mandzsettagombot, aki még nem szavazott egyikükre sem. Kettő: lemezek kísérőfüzeteitől, mert ritkán fordul elő, hogy avatott tollforgatók jegyzik annak jobb sorsra érdemes beltartalmát, meg már úgyis megszoktuk, hogy ez így megyen.

A minap napvilágot látott Bartók-archív, A kékszakállú herceg várának egy harmincöt évvel ezelőtt készült felvétele ilyesfajta zabolátlan verbális körítéssel került a zenebarátok szeme és füle elé. Sem a CD kísérőszövege, sem a "lemezbemutatóhoz" fűzött fárasztó ömlengés nem spórol a szuperlatívuszokkal - nyilván, mert oka van rájuk. Persze aki - úgy általában - képes "kegyelmi állapotban született előadásról" beszélni, netán a "felcsendül" igét tollhegyre venni és így tovább, az minden bizonnyal más aljasságra is képes. Én például készséggel elhinném, hogy Kovács Eszter az "egyetemes operakultúra kiemelkedő egyénisége", ha amúgy nem zavarna a tapintatlan realitás.

Vegyünk nagy levegőt, fújjuk ki háromra és térjünk vissza a földre.

Mert ez az előadás egyébként tényleg remek. 1976, Budapest, Zeneakadémia. Ferencsik dirigál, Kovács Eszter először, Kováts Kolos másodszor énekli a szerepet. Mindkettejük hangjában, artikulációjában, szerepformálásában ott bujkál az újdonság iránti kíváncsiság, a felfedezés, az izgalom, a törekvés. Semmi rossz rutin, semmi penzum-szerű unalom vagy megszokás. Kováts és Kovács térdig, derékig, vállig járnak a szerepeikben, minden annyira friss és üde, olyan irigylendően hamvas, hogy nagyon lehet szeretni.
Kovács minden, ami Judit, Kováts minden, ami Kékszakállú. Szelídség és sodró akarat, gyengédség és nem ernyedő erő. Az ÁHZ-t ritkán hallani ilyen jól, áradóan játszani, Ferencsik vezénylete drámaian hömpölygő, azt kell mondanom, kifejezetten romantikus, ami nagyon jót tesz egy ilyen agyonelemzett, agyonanalizált, sztárkarmesterek körme alatt atomjaira cincált darabnak. Ferencsik ösztönös, sokszor felgyorsít, máskor kicsit lelassít, de igazán lendületes a produkció, a mester aznap nagyon érezte a zenét és az énekeseit. Tényleg nagy előadás. Közhelyek nélkül is.

Ugorjunk jó három és fél évtizedet. A zenekar ugyanaz, csak más néven. Kocsis Zoltán járja a járt utat a Bartók-összkiadásban: legutóbb a Hegedűverseny és a két Hegedűrapszódia zenekari változata jelent meg a BÚS szériájában, Kelemen Barnabás szólójával. Legalább annyira fanatikus előadások ezek, mint a Ferencsik-féle Kékszakállú, csak másképpen.
Ferencsik fanatizmusa a zenére irányul, Kocsisé Bartókra.
Ferencsik megszállottsága ösztönös, Kocsisé tudálékos.
Ferencsiké zsigeri elkötelezettség, Kocsisé fundamentalizmus.
Ferencsik muzsikálása - legyen szabad nekem is leírnom - egyetemes, Kocsisé bennfentes.
Azt mondják, kétségek nélkül nincsen igazi hit. Hogy kétely nélkül a hit: fanatizmus. Míg Ferencsik olvasatának hatóereje a gyötrő kétségek egymásnak feszülő ellentétéből fakad, addig Kocsisé a vakhit buzgalma.
Ferencsik túlfűtött, Kocsis túlvezérelt.
Ferencsik filozófus, őt a lét nagy dilemmái érdeklik, Kocsis pedagógus, aki a katedra cáfolhatatlan orátoraként osztja az észt. De ne tévedjünk: mindkettő nagyon is izgalmas attitűd - a maga módján.

Kocsis felvételéről szólván a legkevésbé a lemez végére függelék gyanánt illesztett, alighanem kizárólag a filológusok számára érdekes "egyéb változatok" jelenlétéről kell beszélni, mert e szempontból az lényegtelen körülmény. De Kocsis csakugyan kioktat minket Bartókról ezen a lemezen, és ez fárasztóan hatna akkor is, ha az előadások minden egyes ütemével egyetértenénk.

Kelemen Barnabás azt teszi, azt játssza, amit várnak tőle. (Legalább most hadd ússzam meg az "anyanyelvi szint", meg efféle buta közhelyeket.) Biztosan érti Bartókot, nem vitatom, Kocsissal együtt meg aztán pláne "nagy a csapat", de valahogy ez nem az a Hegedűverseny, amit én ismerek és szeretek. Ez egy görcsös, kemény és tolakodó, helyenként számomra zavaróan amuzikális mutatvány. Nem erre mondjuk: interpenetráció? (Persze a "penetráns" szó itt korántsem a magyarban szinte egyedül szokásos pejoratív éllel kerül az összetételbe.) Csak a túlélezett karakterválasztás, az éles és metsző, kellemetlennek ható ritmusváltások és formálás okán. A rapszódiák persze cudarul betyárosak, de már ez is fullasztó. Mert ennek a Bartók-előadásnak minden hangja olyan mély meggyőződést táplál saját átható jelentőségteljességéről, hogy így aztán semmi sem lehet csak úgy lekerekítve. Lám, én is megvágtam vele magam.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Csalog Gábor tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Szabó Judit tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Zeneakadémia Kortárs Ensemble
Közreműködnek: a Zeneakadémia hallgatói
Mark Simpson szerzői estje
MARK SIMPSON: Septet
MARK SIMPSON: Un regalo
MARK SIMPSON: Echoes and Embers
MARK SIMPSON: Lethe
MARK SIMPSON: Barkham Fantasy
MARK SIMPSON: Darkness Moves
MARK SIMPSON: Straw Dogs

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Piotr Anderszewski (zongora)
J.S. BACH: Das wohltemperierte Klavier (II. kötet), BWV 870-893
WEBERN: Zongoravariációk, op. 27
BEETHOVEN: Diabelli-variációk, op. 120
A mai nap
született:
1803 • Hector Berlioz, zeneszerző († 1869)
1908 • Elliott Carter, zeneszerző († 2012)