vissza a cimoldalra
2018-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
A díjakról általában (1032)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (950)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Operett, mint színpadi műfaj (3647)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2810)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A megszállottság arcai (Régi és új Bartók-lemezek)
Balázs Miklós, 2011-02-23 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

A kékszakállú herceg vára / Kovács, Kováts, Ferencsik
Hegedűverseny, Kocsis, kelemen
BARTÓK: A kékszakállú herceg vára
Kovács Eszter, Kováts Kolos
Állami Hangversenyzenekar
Ferencsik János
Art 21 Stúdió
Art-21 002
1976

BARTÓK: Hegedűverseny, Hegedűrapszódiák
Kelemen Barnabás
Nemzeti Filharmonikus zenekar
Kocsis Zoltán
Hungaroton
HSACD 32509
2010

*

Szerény, tárgyszerűségre igényt nem tartó vélekedésem szerint legalább két helyről le kell nyelnünk az ótvaros közhelyeket. Egy: politikusoktól, önjelölt népboldogítóktól, cinikus zsebmessiásoktól, mert nekik ez a dolguk, hogy hülyeségeket hordjanak össze, az vesse rájuk az első brillel ékített mandzsettagombot, aki még nem szavazott egyikükre sem. Kettő: lemezek kísérőfüzeteitől, mert ritkán fordul elő, hogy avatott tollforgatók jegyzik annak jobb sorsra érdemes beltartalmát, meg már úgyis megszoktuk, hogy ez így megyen.

A minap napvilágot látott Bartók-archív, A kékszakállú herceg várának egy harmincöt évvel ezelőtt készült felvétele ilyesfajta zabolátlan verbális körítéssel került a zenebarátok szeme és füle elé. Sem a CD kísérőszövege, sem a "lemezbemutatóhoz" fűzött fárasztó ömlengés nem spórol a szuperlatívuszokkal - nyilván, mert oka van rájuk. Persze aki - úgy általában - képes "kegyelmi állapotban született előadásról" beszélni, netán a "felcsendül" igét tollhegyre venni és így tovább, az minden bizonnyal más aljasságra is képes. Én például készséggel elhinném, hogy Kovács Eszter az "egyetemes operakultúra kiemelkedő egyénisége", ha amúgy nem zavarna a tapintatlan realitás.

Vegyünk nagy levegőt, fújjuk ki háromra és térjünk vissza a földre.

Mert ez az előadás egyébként tényleg remek. 1976, Budapest, Zeneakadémia. Ferencsik dirigál, Kovács Eszter először, Kováts Kolos másodszor énekli a szerepet. Mindkettejük hangjában, artikulációjában, szerepformálásában ott bujkál az újdonság iránti kíváncsiság, a felfedezés, az izgalom, a törekvés. Semmi rossz rutin, semmi penzum-szerű unalom vagy megszokás. Kováts és Kovács térdig, derékig, vállig járnak a szerepeikben, minden annyira friss és üde, olyan irigylendően hamvas, hogy nagyon lehet szeretni.
Kovács minden, ami Judit, Kováts minden, ami Kékszakállú. Szelídség és sodró akarat, gyengédség és nem ernyedő erő. Az ÁHZ-t ritkán hallani ilyen jól, áradóan játszani, Ferencsik vezénylete drámaian hömpölygő, azt kell mondanom, kifejezetten romantikus, ami nagyon jót tesz egy ilyen agyonelemzett, agyonanalizált, sztárkarmesterek körme alatt atomjaira cincált darabnak. Ferencsik ösztönös, sokszor felgyorsít, máskor kicsit lelassít, de igazán lendületes a produkció, a mester aznap nagyon érezte a zenét és az énekeseit. Tényleg nagy előadás. Közhelyek nélkül is.

Ugorjunk jó három és fél évtizedet. A zenekar ugyanaz, csak más néven. Kocsis Zoltán járja a járt utat a Bartók-összkiadásban: legutóbb a Hegedűverseny és a két Hegedűrapszódia zenekari változata jelent meg a BÚS szériájában, Kelemen Barnabás szólójával. Legalább annyira fanatikus előadások ezek, mint a Ferencsik-féle Kékszakállú, csak másképpen.
Ferencsik fanatizmusa a zenére irányul, Kocsisé Bartókra.
Ferencsik megszállottsága ösztönös, Kocsisé tudálékos.
Ferencsiké zsigeri elkötelezettség, Kocsisé fundamentalizmus.
Ferencsik muzsikálása - legyen szabad nekem is leírnom - egyetemes, Kocsisé bennfentes.
Azt mondják, kétségek nélkül nincsen igazi hit. Hogy kétely nélkül a hit: fanatizmus. Míg Ferencsik olvasatának hatóereje a gyötrő kétségek egymásnak feszülő ellentétéből fakad, addig Kocsisé a vakhit buzgalma.
Ferencsik túlfűtött, Kocsis túlvezérelt.
Ferencsik filozófus, őt a lét nagy dilemmái érdeklik, Kocsis pedagógus, aki a katedra cáfolhatatlan orátoraként osztja az észt. De ne tévedjünk: mindkettő nagyon is izgalmas attitűd - a maga módján.

Kocsis felvételéről szólván a legkevésbé a lemez végére függelék gyanánt illesztett, alighanem kizárólag a filológusok számára érdekes "egyéb változatok" jelenlétéről kell beszélni, mert e szempontból az lényegtelen körülmény. De Kocsis csakugyan kioktat minket Bartókról ezen a lemezen, és ez fárasztóan hatna akkor is, ha az előadások minden egyes ütemével egyetértenénk.

Kelemen Barnabás azt teszi, azt játssza, amit várnak tőle. (Legalább most hadd ússzam meg az "anyanyelvi szint", meg efféle buta közhelyeket.) Biztosan érti Bartókot, nem vitatom, Kocsissal együtt meg aztán pláne "nagy a csapat", de valahogy ez nem az a Hegedűverseny, amit én ismerek és szeretek. Ez egy görcsös, kemény és tolakodó, helyenként számomra zavaróan amuzikális mutatvány. Nem erre mondjuk: interpenetráció? (Persze a "penetráns" szó itt korántsem a magyarban szinte egyedül szokásos pejoratív éllel kerül az összetételbe.) Csak a túlélezett karakterválasztás, az éles és metsző, kellemetlennek ható ritmusváltások és formálás okán. A rapszódiák persze cudarul betyárosak, de már ez is fullasztó. Mert ennek a Bartók-előadásnak minden hangja olyan mély meggyőződést táplál saját átható jelentőségteljességéről, hogy így aztán semmi sem lehet csak úgy lekerekítve. Lám, én is megvágtam vele magam.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Bizják Dóra (zongora)
Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
vezényel: a karmesterkurzus tizenegy résztvevője
"A nemzetközi karmesterkurzus záróhangversenye"
BEETHOVEN: II. szimfónia
CHOPIN: f-moll zongoraverseny op. 21
BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
19:00 : Martonvásár
MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkja

Ránki Fülöp zongora
Rálik Szilvia - szoprán
Schnöller Szabina - szoprán
Dóri Eszter - szoprán
Galgóczy-Boros Dóra - alt
Kun Tibor - tenor
Pásztor Péter - bariton
Kelemen Dániel - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
vezényel: Somos Csaba
BEETHOVEN: Ah, perfido! – koncertária, op.65
IV. szimfónia B-dúr, op.60
Karfantázia , op.80
A július 21-i koncert esőnapja!

20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – OperaMozi: Bohémélet 2.0
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)