vissza a cimoldalra
2018-06-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60902)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4041)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11279)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9359)
Palcsó Sándor (217)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2771)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4287)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (897)
Élő közvetítések (7252)
Operett, mint színpadi műfaj (3618)
Rost Andrea (2027)
Edita Gruberova (3058)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1425)
Franz Schmidt (3142)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (47)
Pantheon (2237)
Erkel Ferenc (1046)
Wagner (2594)
Opernglas, avagy operai távcső... (20100)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Bach zenéje és Schiff zongorája (Bach - Complete Keyboard Concertos)
Johanna, 2011-01-13 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Bach - Complete Keyboard Concertos BACH:
Complete Keyboard Concertos

András Schiff, Peter Serkin, Bruno Canino - Piano
Aurele Nocolet, Thierry Fischer, Catherine Touraire-Stutz - Flute
Yuuko Shiokawa - Violin
Chamber Orchestra of Europe
Camerata Bern
Conductor: András Schiff

Universal / Decca
478 2363

*

A Decca gondozásában nemrégiben boltokba került 4 CD-s Bach-válogatás felvételei már megjelentek önálló lemezekként sok évvel ezelőtt. A mostani kiadvány tehát összecsomagolása néhány eddig is ismert, és bizonyára sikeres felvételnek.

Sokan, sokfélét gondolnak arról, helyes-e egyáltalán Bach billentyűs hangszerre írt műveit zongorán előadni. A magam részéről kicsit feleslegesnek érzem ezt a vitát, nem gondolom, hogy a hangszeren múlna, s hajlok rá, hogy Schiff Andrással értsek egyet, aki így vélekedik a kérdésről: "Bármilyen hangszeren játszunk is, a stílus elsőrendűen fontos. Annyi információra kell szert tennünk a zeneszerző koráról és annak előadói hagyományairól, amennyire csak lehet. [...] vannak dokumentumaink: felbecsülhetetlen értékű könyvek. [...] E forrásokból rengeteget tanulhatunk stílusról, ízlésről, frazeálásról, ujjrendről, artikulációról ékesítésekről, stb."

Annak, hogy nem tudom azt mondani, hogy ezek a lemezek tökéletesek, egyetlen oka van. Sem az első két korongon játszó Chamber Orchestra of Europe, sem a harmadik és negyedik lemezen közreműködő Camerata Bern, sem a hangszeres szólisták nem tudnak lépést tartani Schiff András Bach-játékával. Bár az elsőként említett együttes sokkal jobb, mégis sokszor tűnik úgy, hogy sem könnyedségben, sem kifejezőerő tekintetében, sem elmélyültségben, vagy akár dallamvezetésben nem tudnak kellőképpen igazodni a zongoristához.

Sajnos a BWV 1057-es számú koncertben közreműködő két fuvolista is eléggé kiábrándító. A csúnya és folytonos vibrato még csak-csak megszokható, de az értelmetlen hangsúlyozások hallatán újra és újra bosszankodni kell. Különösen bántó mindez a lassú tétel esetében. Itt még a zenekar is - főként a hegedűszólam - romantikusba csap át, ezzel is a fuvolaszóló stílusidegenségét erősítve. Thierry Fischer és Catherine Touraire-Stutz dallamformálás és hangképzés helyett sajnos inkább csak erőlködik és minden egyes hangot alaposan meglebegtet.

Hasonlóan ambivalens élmény a negyedik CD elején hallható 1044-es jegyzékszámú hármasverseny. Már a zenekari bevezető is elég kiábrándító. Nem csak azért, mert a Camerata Bern hangzása túlságosan vaskos és lomha, hanem azért is, mert a zenekar nincs egészen együtt, valamint egész egyszerűen hamis. A szólisták ebben az esetben sem idomulnak igazán a zongora által felajánlott stílushoz. A fuvola és a hegedű sem képes teljesen beilleszkedi a hangzás összességébe, folytonosan valamiféle különálló, betolakodó résznek érzékelem őket. Hiányzik a finomság, a tudatos dallamvezetés, a változatos hangszín, az érzékenység.
A lassú tétel némiképp enyhíti a kényelmetlenségérzést, legalább a zenekari hangzást mellőzhetjük. A leggyengébb pont itt a fuvola: Aurele Nicolet permanens vibratója egyszerűen ráül a hangzásra, örök bizonytalanságot keltve. A művész nem mer elidőzni egy-egy gondolatnál, átrohan a dallamíveken, szinte hajszolja a zenét. A hegedű ebből a szempontból sokkal jobb, Yuuko Shiokawa a vibratóval is csínján bánik, és sokkal inkább társa a zongorának.

A kisebb-nagyobb kellemetlenségek ellenére ezek a felvételek mégis nagyon értékesek. Mert bár a közreműködők nem minden esetben válnak igazi partnerré, Schiff András Bach-interpretálása igen meggyőző. Rendkívül okos, ugyanakkor érzelmes is. Jó hallgatni a hangsúlyozásait, tempóválasztásait, ritmikai és dinamikai szabadságát, a zongorahangzás gyöngédségét. A különböző szólamokat érthetően, világosan különíti el egymástól. Díszítései mértéktartóak és ízlésesek, szinte észrevétlenül simulnak a dallamba, mégis kihangsúlyozva annak szépségét. Elképesztően beszédes, kidolgozott ornamenseket játszik. A hangok nem folynak össze, a zongora szinte csembalószerűen is meg tud szólalni, a legatók nem a pedál permanens nyomva tartásával születnek meg, így teljesen tiszta, áttetsző dallamokat hallunk, könnyed, gyöngyöző, kifejező hangokkal. A kicsiny hangértékek mindegyike is teljesen érzékelhető, ily módon tényleg minden hang, még a legrövidebb pici dísz is jelentőséggel bír.

Talán Bach nem pont így képzelte, vagy akadnak, akik másként játszanák a zenéjét, de érzésem szerint a módszer, melyet Schiff András követ, nem volna ellenszenves a barokk mesternek sem: "Minthogy egyikünk sem tudja telefonon felhívni Johann Sebastian Bachot, hogy tanácsát vagy véleményét kérje, megpróbálok a lehető legmélyebbre merülni a zenéjében - a számomra létező legcsodálatosabb muzsikában -, és azt remélem, hogy egy képzeletbeli világban, egy álomban, egyetértene azzal a móddal, ahogyan én játszom - habár ez sosem lehet azonos az Ő módjával."

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"A Múzeumok Éjszakája - A Liszt Múzeum programjai"
16.00: A Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjének növendékei
A koncerten a jövő zongora-, hegedű- és csellóművészei mutatkoznak be
17.15: Tárlatvezetés a Múzeumban, hangszerbemutatóval
18.00: Palojtay János zongorahangversenye
BRAHMS: Hat zongoradarab, op.118
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 3. Bénédiction de Dieu dans la solitude (Isten áldása a magányban)
DEBUSSY: Képek, 1. kötet
RACHMANINOV: esz-moll etűd, op. 39/5
20.00: Hutás Erzsébet (hegedű) és Andrea Fernandes (zongora) hangversenye
LISZT: 2. elégia hegedűre és zongorára
KREISLER: Liebesgruss (Szerelmi üzenet), Liebesleid (Szerelmi bánat), Schön Rosmarin (Szép rozmaring)
CSAJKOVSZKIJ: Melódia, Keringő, Scherzo
RACHMANINOV: Vocalise
PAGNINI: Cantabile
ELGAR: Salut d'amour (Szerelmi üdvözlet)
LISZT: A három cigány
21.15: Tárlatvezetés a Múzeumban
22.00: az In Medias Brass rézfúvós kvintett hangversenye
SCHEIDT: Canzone Aethiopicae
CORELLI: Karácsonyi (g-moll) concerto grosso, op. 6/8 („Fatto per la Notte di Natale”)
FAURÉ: Pavane

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Fabrice Millischer, Jacques Mauger, Kiss Zoltán (harsona)
Veér Mátyás (basszusharsona)
HIDAS FRIGYES: Kettősverseny
JEAN-FRANCOIS MICHEL: Trilogy
ALEXANDRE GUILMANT: Morceau symphonique
DEBUSSY: A la maniére
SZENTPÁLI ROLAND: Allegro Fuoco
HIDAS FRIGYES: Movement

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Solti Kamarazenekar
19:00 : Gyula
Gyulai Várszínház, Kamaraszínpad

Kelemen Quartet:
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű), Homoki Gábor (brácsa),
Fenyő László (cselló)
A mai nap
született:
1935 • Sári József, zeneszerző
1943 • James Levine, karmester
1956 • Sylvia McNair, énekes