Párhuzamos ellentétek (Könyvek Björlingről és Warrenről)

ANNA-LISA BJÖRLING, ANDREW FARKAS:
Jussi
Amadeus Press, 1996

MARY JANE PHILLIPS MATZ:
Leonard Warren American Baritone
Amadeus Press, 2000

*

Jussi Björling. Tenorista, 1911-ben született, 1960-ban hunyt el.
Sokak szerint a XX. század egyik, vagy „a” legszebb tenorhangja. Pályája szorosan kötődik a New York-i Metropolitan Operaházhoz. Repertoárjának jelentős részét tették ki Verdi figurái.
Leonard Warren. Baritonista, 1911-ben született, 1960-ban hunyt el.
Sokak szerint a XX. század egyik, vagy „a” legszebb baritonhangja. Pályájának zöme a New York-i Metropolitan Operaházhoz kötődik. Repertoárjának jelentős részét Verdi alakjai tették ki.

Döbbenetes a párhuzam, de a – számos előadáson együtt fellépő, sok közös hanglemezt készítő – művészek esetében a fentiekkel gyakorlatilag minden közös kimerül.
Két, gyökeresen ellentétes egyéniséget ismerhetünk meg a biográfiákból, melyek stílusa is alapvetően eltér egymástól. Björling özvegyének szubjektív emlékezései élesen szemben állnak Phillip-Matz csak tényeket felsoroló, értékelésre nem törekvő munkájával.

A tenorista életét bemutató könyv első fejezetének címe: Da Fine al Capo. 1960 szeptember 9-ét írunk, Björling halálának napját. Innen indulva idézi fel az özvegy a művész pályáját, kettőjük kapcsolatát. Szeretettel-ragaszkodással teszi ezt – ám, ha kell, kíméletlen kritikával.
Talán kevesebben tudják, hogy Anna-Lisa Berg karrierje ígéretes szopránként indult, sokat lépett fel férjével is, míg – elsősorban a gyereknevelés, no meg Björling támogatása okán – csendesen visszavonult.

Sok szempontból harmonikus, de sokban nehéz élet jutott a tenorista feleségének. Mialatt első gyermekével volt várandós, Björling egy másik nőtől is gyereket várt. Amikor ez kiderült, megingott a házasság, ám végül Anna Lisát – ahogy fogalmaz – férje iránti szerelme átsegítette a válságon.
Sokkal komolyabb, és gyakorlatilag az énekes egész életét végigkísérő problémát jelentett alkoholizmusa. Az ezzel kapcsolatos sztorik ismertek, de Anna-Lisa kendőzetlenül tárja elénk a részleteket: ahogyan dugdosnia kellett otthon az alkoholt, ahogy Björling kifizetetlen számláit neki kézbesítették, a rendszeres jeleneteket, a napokra eltűnő férfit, akit felismerhetetlen állapotban találtak meg, baritonfekvésben danolászva. A beígért válóperre mégsem került sor, mert „nélküle nyugalmam és derűm lett volna, de nélküle nem lett volna életem”.

Két téveszmét el kell oszlatni: nem alkoholizmusa, hanem laryngitise gátolta meg abban, hogy a Toscanini dirigálta Ballo-előadáson elénekelje Riccardót, és ugyanezen szerep Solti vezényelte (és sosem befejezett) lemezfelvétele kapcsán is betegség, szívének állapota miatt került sor lemondásra.

A könyv precízen végigkíséri a pályát, rengeteg hivatkozással, s persze gazdag képanyaggal. Megszámlálhatatlan részletet tudhatunk meg, így a Binggel való vitákat, vagy azt az apróságot(?), hogy Callasszal történt közös fellépéseiről miért nincs hangdokumentum. Mindössze kétszer, 1955-ben, Chicagóban énekeltek együtt a Trubadúrban. A Ház felvételt tervezett orsós magnetofonra – ám a készülék zsinórját valaki kihúzta, mert „többen elbuktak benne”.

Legalább ilyen tantaluszi kínokat áll ki az ember, ha Björling megvalósulatlan lemezfelvételeinek listáját olvassa. A már említett Ballón kívül a legendás Beecham-féle Bohémélet sztereó remake-je, az angol dirigenssel Gounod Rómeó és Júliája (ismervén Björling „off-air” metes felvételét, benne a III. felvonás fináléjának kollégákon, kóruson, zenekaron áthatoló, trombitaszerű c-jével, ez különösen fájdalmas – talán nem véletlen, hogy jó pár éve, amikor Salzburgban, Mozart nyári lakában interjút készíthettem a neves trombitaművésszel, Håkan Hardenberggel, Heifetz mellett Björlinget nevezte meg kedvenc klasszikus előadóművészeként , mondván, sose felejti el azt a látványt, amikor Björling egy magas c-jénél berezonált az állványos trapézmikrofon). Terveztek egy duettlemezt Schwarzkopffal. És szóba került Otello, meg Lohengrin is…

Szerencsénkre Björling művészetét számos hanglemez és filmfelvétel őrzi. Tizenéve az igazgató, Harald Henrysson meghívására Borlängében meglátogattam a Björling Múzeumot, a Bohémélet I. felvonásának kettőse filmen, Tebaldival, akkor még féltett kincsnek számított, a világon összesen két kópiával – ma szerencsére már DVD-n is elérhető. A perfekt kiállítás (a tenorista összes magyar vonatkozásának neve tökéletes helyesírással!) megtekintése után Henrysson úr félig szomorkásan, félig viccesen jegyezte meg: mindent elért, amit szeretett volna, hogy Björling emlékét ápolja, egyedül a város nevét nem sikerült Björlingére változtatnia.
Henrysson kiváló diszkográfiája magyarázza, hogy e kötet miért csak a művész fellépéseinek listáját tartalmazza.

A Warren-életrajz részletes lemezlistával szolgál, ugyanazon felvétel különböző kiadásait is feltüntetve. S persze megtaláljuk operafellépéseinek részletes jegyzékét is, a metes előadásokkal kezdve. Warren 22 év alatt 607 alkalommal lépett színpadra huszonnégy opera huszonhat szerepében. A sort természetesen a Rigoletto vezeti, 89-szer alakította a púpos bohócot (és még 53-szor más színpadokon). Karrierje jelentős részben kötődik a Metropolitanhez, a Scalában összesen nyolcszor (!) énekelt, a Szovjetunióban – a Bolsojban, Rigában és Kijevben – összesen háromszor.
Számtalan koncertjére csak utalások történnek.

Warren emberileg Björling tökéletes ellentéte volt. Családszerető ember, aki imádott kisvasutazni, kertjében tevékenykedni, rózsáit különösen büszkén mutogatta. Szívesen – és jól – főzött, megjavítgatta szomszédjai elektromos készülékeit.
Előadásaira hihetetlen gonddal és aprólékossággal készült.
1960. március 4-én bekövetkezett halála a Met történetének egyik legszomorúbb momentuma. A kötet erről is részletesen beszámol, eloszlatva a tévhitet, miszerint agyvérzésben halt volna meg (a valódi ok: szívinfarktus).
Szerencsénkre, akárcsak Björlinggel, Warrennal is számos felvétel maradt fenn.

E két biográfia a hangzó hagyatékhoz szolgáltat írásos dokumentációt.
Nélkülözhetetlen olvasmány mindazoknak, akiket az elmúlt század operaéneklésének két óriása érdekel.