Ünnepi hangulatban (Az Orfeo Zenekar karácsonyi koncertje)

2010. december 19.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Orfeo Zenekar
Purcell Kórus
Zádori Mária, Németh Judit, Megyesi Zoltán, Kováts István - ének
Vez.: Vashegyi György

BACH:
"Nun komm, der Heiden Heiland" - kantáta, BWV 62
Karácsonyi oratórium, BWV 248, 1-3. kantáta

Sokat tűnődtem, miért olyan nehéz a Vashegyi György által dirigált koncertekről írnom. És arra jutottam, hogy azért, mert nincs igazán miről írni. Általában egyenletes színvonalú és elég kiszámítható minden. A kórus mindig nagyszerű, a zenekar általában kissé kimért, de nagyon kulturált és élvezhető, s ha az énekes szólisták sem okoznak különösebb meglepetést, a tudósítónak igen nehéz a dolga. Ez az este mégis más volt egy kicsit.

Úgy érzem, lassanként felnőtt korba lép Vashegyi György (régi)zenészsége. Végre kezdi előtérbe tolni az érzelmeket, a hangulatokat is, s lassanként kiderül, nem csak egy zenetudósi elme, de igazi muzsikus is rejtőzködik a tartózkodó külső mögött.
Talán érzik ezt a zenészek is, mert szokatlanul sok mosolyt láttam most a színpadon. Persze az is lehet, hogy az átszellemült hangulat a közelgő karácsonynak szólt. Végeredményben mindegy is, a lényeg, hogy Bach muzsikája ezen az estén valóban ihletett előadásban csendült fel.

Ahogy hallgattam a zenét, s figyeltem a szöveget, eszembe jutott egy Albert Schweitzer-idézet Bachról, amit még zenetörténet-jegyzetemben (írta Földes Imre) olvastam boldogult diákkoromban. Így hangzik:
"Ahelyett, hogy egyszerűen szép muzsikát írna egy szöveghez, inkább a lehetségest és lehetetlent is megkísérli, hogy a szavakban valami olyan érzést fedezzen fel, amely aztán bizonyos növekvő szenvedéllyel megsokszorozva zeneileg ábrázolható legyen 'Nem az egymásra következő eseményeket rajzolja meg, hanem kiragadja azt a pregnáns pillanatot, amely számára az egész történés hordozója, és ezt zeneileg ábrázolja. Ezért is volt rá az operának oly csekély vonzereje' A zenei dráma az ő számára a drámai képek egymás után következése: ezt passiókban és kantátákban valósítja meg."

Abban a szerencsében volt részünk, hogy az énekes szólisták egyöntetűen nagy hangsúlyt fektettek rá, hogy a zene és szöveg kapcsolatát maradéktalanul megmutassák. Azt hiszem, e tekintetben Németh Judit egészen kivételes tehetség. Ráadásul ritkaságszámba menően érthető az artikulációja is. Bársonyos folyamként áradó, tökéletesen tiszta, rendkívül telt hangját pedig öröm hallgatni. Különösen nagy élményt nyújtott a "Schalfe, mein Liebster, geniesser der Ruh" kezdetű, nagyon bensőséges hangulatú áriája.

Zádori Máriát szinte már szégyellem sokadszorra dicsérni. Igaz, ezen az estén viszonylag kevés szerephez jutott, de azt a keveset szokásához híven, kiválóan interpretálta. Ahogy Megyesi Zoltán is azok közé az énekesek közé tartozik, akiben nyugodtan megbízhatunk, nem fogunk csalódni. Bár úgy éreztem, jelen esetben a koncert második felében jött igazi formába, csodálatosan szép volt a "Frohe Hirten, eilt, ach eilet" kezdetű, fuvolaszólós áriája. Kováts Istvánt rendkívül kulturált énekesnek tartom, gyönyörű hangszínét nagyon szeretem. A 62. kantáta gyilkosan nehéz áriája nem volt ugyan hibátlan, de az is igaz, hogy ezt a zenét még felvételeken is ritkán hallani tökéletes előadásban, így azt gondolom, soha rosszabbat. A Karácsonyi oratóriumban remekül énekelt, s a harmadik részben, Zádori Máriával közös, oboákkal kísért áriájuk pedig kivételesen szép volt.

A rezekkel, fafúvókkal és üstdobbal kibővített zenekar szépen szólt. A continuót orgona és csembaló is erősítette, változatosabbá téve a hangszíneket. Az igazat megvallva én még több basszust is el tudnék képzelni a (számomra) tökéletes hangzáshoz, de ez tényleg ízlés dolga. A Karácsonyi oratórium második részét indító Pastoral alatt éreztem némi holtpontot, a zenészek mintha elálmosodtak volna a szünetben. Nagy öröm volt hallgatni a barokk trombitákat és a különféle oboákat, még ha nem is volt minden hang maradéktalanul tökéletes.

Azt hiszem, a koncert közönségének nevében mondhatom, hogy köszönjük ezt a szép estét, a meghitt, ünnepi hangulatot, s álljon itt végezetül az oratórium nyitókórusának szövege, mellyel minden kedves olvasónknak boldog ünnepeket szeretnék kívánni:

"Örvendjetek, vigadjatok, dicsérjétek e napokat!
Vigyétek hírét, a Magasságbéli a mai napon mit cselekedett!
Nincs helye csüggedésnek, hagyjatok fel a panasszal,
egyesüljön a hangotok örömujjongásban!
Szolgáljátok a Magasságbélit nagyszerű kórusokkal,
Dicsérjük az Úr nevét!"