vissza a cimoldalra
2018-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4098)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Franz Schmidt (3226)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2624)
Élő közvetítések (7521)
Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Amikor a technika csak részletkérdés - avagy: mi van a heifetzissimo mögött? (Bruch, Mozart / Heifetz)
BaCi, 2010-12-21 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Bruch, Mozart / Heifetz BRUCH:
Violin Concerto No.1 in G Minor, Op. 26
MOZART:
Violin Concerto No.4 in D Major, K.218
Violin Concerto No.5 in A Major, K.219

Jascha Heifetz - violin
New Symphony Orchestra of London
Sir Malcolm Sargent

Sony
88697689592

Heifetz még ma is etalon a hegedűsök számára. Bármerre is járt koncertezni, akárhol szólaltak meg finom metszésű hangjai, egy csapásra ünnepelt sztár lett.
Egyszerűen nem lehetett belekötni sehol.
Elképesztő volt a bal keze. Négy borzasztóan erős, mégis lebilincselően rugalmas vékony ujj találta mindig telibe a hangokat. A jobb kezet meg sem kísérlem leírni. Gondoljanak csak a Hora staccatóra (ha nincs mire gondolniuk, hallgassák meg a YouTube-on), vagy akármelyik Paganini-etűdre, melyet megszólaltatott.
Nincsenek hamiskás hangok, bizonytalan tagolások, labilis vonókezelés. Minden felvételére tökéletesen megtervezett, és maradéktalanul kivitelezett darabok kerültek.
Ahogy elképzelte, pontosan úgy el is játszotta.
Ám a maradéktalanul perfekt játékmód sokakban keltette az öncélúság érzetét.

Tanulóéveim alatt jómagam is sokszor megállapítottam: lehet, hogy Heifetz tökéletes, de én bizony szívesebben hallgatom Sarasate ezeréves felvételeit, vagy azt a néhány darabocskát, amit Milstein, vagy Stern előadásában meg tudtam szerezni.
És nem voltam ezzel egyedül. Zenészek és laikusok körülöttem többen is így vélekedtek.
Csak édesanyám, aki matematikus, ragaszkodott Heifetzhez mindenek felett. Bárhol, bármikor tudta hallgatni, állítva, hogy ez az egyik legnagyobb csoda, ami a fülét érheti.
Mégis, nekem a 20-as éveim környékén egy kissé hidegnek tűnt a játéka. Meg hát az utóbbi évtizedekben eléggé el is vagyunk kényeztetve. Liszt a maga korában még egyedülálló technikai csodának számított, ma minden tanévben végez egy-két zongorista a Zeneakadémián, aki gond nélkül játssza műveit. És eszünkbe se jut az ördög hegedűsének titulálni azt a muzsikust, aki simán adja elő a Paganini-capricciókat.
Mára már ott tartunk, hogy a zeneakadémiai felvételin, vagy egy nemzetközi versenyen a "napi-hat-órát-gyakorolok-technikailag-perfekt-vagyok" kategóriába tartozni alapvető minimum ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzanak az emberrel.

De hát a legtöbbjük valahogy üres. Sokat gyakorolt, épp ezért általában semennyit sem élt, még olvasni se nagyon van ideje a rengeteg muzsikálás mellett. Csak ül, gyakorol, diplomázik, versenyez, kutat, doktorál... az üresség pedig marad.
És akkor Balázs Miklós meghallgatja a Luzernieket, és azt mondja, amit Önök is olvashattak: halott ügy ez az egész. Ezért ugyan, ahogy ezek muzsikálnak, nem érdemes hangszert venni a kézbe.

Én meg csak vonogatom a vállam: hm-hm, mit lehet tenni? Ők a pontosak, precízek, akik sok-sok gyakorlással megtanulták a "heifetzissimót".
Vagy mégsem? Mi az, ami miatt a Luzernieken (sok pályatársukkal együtt) egyszerűen túllépünk, Heifetzet meg mindig újra és újra elővesszük? Mert igaz ugyan, hogy furcsa, kissé távolságtartó a hegedülése, de hihetetlen technikáján kívül is van benne valami vonzó, amiért egyszerűen muszáj visszatérni hozzá!

Ha Sarasate, Stern, vagy akár Ojsztrah viszonylatában szemlélem Heifetz játékát, akkor valóban hidegnek tűnhet előadása. Heifetz alapvetően más hangon hegedül, mint fent említett pályatársai. Az ő hangja vékonyabb, kontúrosabb, fényesebb, mint a többieké. Soha nem hagyja olyan buján rezegni a húrokat, mint ahogy még ma is teszik sokan a romantikus versenyművekben. Soha nem hagyja megvastagodni a hangot. Heifetz nem vált széles pennára, amikor a dallamíveket rajzolja jobb kezével. Az érzelmek soha nem jelentenek nehézkességet, vastagságot, csupán mélységet. Mintha ugyanazzal a vékony tollal mélyebben szántana a papírlapra. Ez az, amitől még a Bruch-hegedűverseny is tiszta, nemes muzsikává érik a kezei között. És ezért érezzük a romantikus stílusjegyek jelenléte ellenére is, hogy minden hangja igaz ennek a két Mozart-koncertnek.

Ennek az újszerű és azóta is egyedülálló jobbkéz-technikának köszönhetjük elsősorban azt az érzést, hogy Heifetz nemcsak a technikai problémákon, de a stílusjegyeken és az interpretációs irányzatokon is felülállt. Lehet, hogy van néhány oda nem illő előadói kitüremkedés ebben a két Mozart-concertóban, de az eredeti mű olyan nemes érzelmekkel átitatott újraszületésének lehetünk tanúi, melyről egyszerűen leperegnek ezek a kis nemkívánatos girlandok.
Magától értetődően, egyszerűen hegedül, s ezzel megnemesíti a romantika giccseit és kidomborítja a klasszikus szerkezet legvékonyabb, legkisebb egységeit is.

A Bruch-koncert sincs tele a bal kéz fölösleges csúszkálásaival, érzelmes tempóváltásokkal. Nem tűnik fel a kortársaknál olyan hivalkodó vonókezelés sem. Heifetz nem játszik az érzelmeinkkel, nem akarja fülünket elkábítani azzal, hogy pillanatonként mozdítja vonóját a láb, majd a fogólap felé. Ő a vájt fülűeknek szánva zenei megoldásait, csupán a jobb kéz leheletnyi változtatásaival alakítja hangszínét. Így valóban nagyobb terület jut az értelemnek, de ettől előadása nem hideggé, hanem elgondolkodtatóvá válik. A rezzenésszerű érzések, melyeket intelligens vonókezelése kelt a hallgatóban, egészen más szerepet játszanak, mint a kortárs hegedűművészek jobbkéz-megoldásai. Míg Stern, Sarasate - de említhetjük akár a későbbiek közül Perlmant vagy Zuckermant is - pontosan megjelölik a hallgató műhöz való viszonyát, addig Heifetz sokkal több mozgásteret enged a befogadóknak. Nem itatja át saját érzelmeivel, csupán pontosan bemutatja a darabot. Ezzel társsá emeli hallgatóságát. Úgy tekint ránk, mint értelmes lényekre, akik saját maguk is képesek kialakítani valamilyen viszonyt a megszólaltatott művekkel.

Mára egyre több az ilyen előadó. De 60-70 évvel ezelőtt még ritkaságszámba ment. Hirtelenjében talán Richtert, Feuermannt és Bartókot tudnám említeni, akik hasonlóan közelítették meg az előadás kérdését.
Éppen ezért úgy gondolom, Heifetz ma éppen olyan aktuális, mint a múlt század első felében volt. Az pedig, hogy korának interpretációs szokásaival ellentétben volt képes sikerre vinni ezt az akkoriban még igen ritka előadói magatartást, külön értékessé teszi személyét.
Ennek a vékony, ezüstös hangú hegedűművésznek olyan ereje volt, hogy még Sir Malcolm Sargentet és a New Symphony Orchestra of Londont is rá tudta állítani a maga hullámhosszára. Kevés korabeli Mozart-felvétel van, ahol ennyire egyszerűen kísér a zenekar és kevés romantikus versenymű, ahol a zenekari zenészek ilyen odaadóan hagyják maguk mögött a megszokott manírokat.

A heifetzissimo csak részben tanulható. Ha a sebesség, a villámgyors, pontos bal kéz, a rugalmasan igazodó jobb kéz nem társul rendkívül kifinomult zenei gondolkodással, akkor a lényeg elveszett.
Ha ma is elővesszük Heifetz vagy Bartók felvételeit, akkor talán kifinomultabbá válik hallásunk ahhoz, hogy a koncertterembe lépve magabiztosan el tudjuk különíteni a bravúrost a minden ízében igaz virtuóztól.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György)
Vashegyi György (orgona)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"A megérthető zene"
A zeneirodalom mérföldkövei
J.S. BACH: „Jesu meine Freude” – motetta, BWV 227

15:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
Schubert: Esz-dúr notturno, D. 897
Schubert: Hattyúdalok, D. 957

16:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Alexander Dimcevski (hegedű), Botos Veronika (mélyhegedű), Hegedűs Katalin (zongora), Baráti Eszter (cselló), Csongár Péter (klarinét)
MOZART: G- dúr duó, KV 423
MOZART: Kegelstatt trió, KV 498
JOACHIM JÓZSEF: Héber melódiák
MOZART: Esz - dúr Sinfonie concertante, KV 364
MOZART: Esz - dúr Divertimento (részletek), KV 563

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kávézó

kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Nyolszemközt - beszélgetés irodalomról, filmről és zenéről
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
Vendégek: Enyedi Ildikó és Wilhelm Droste
Közreműködik: Anthony Marwood (hegedű)

17:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Capella Cracoviensis

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Csalog Gábor (zongora)
Fazekas Gergely (zenetörténész)
Dialógusok (a) zenével I.
COUPERIN: Pièces de Clavecin - részletek
DEBUSSY: Metszetek - részletek
DEBUSSY: Prelűdök - részletek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Schwartz Lúcia (mezzoszoprán), Viviane Hagner, Andrea Hallam, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Vigh Andrea (hárfa), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
MOZART: 2. (Esz-dúr) zongoranégyes, K. 493
LISZT: Orpheus – szimfonikus költemény (Camille Saint-Saëns átirata)
RAVEL: Madagaszkári dalok
FAURÉ: 1. (c-moll) zongoranégyes, op. 15

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Pavlovits Dávid (gitár)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Varga Donát (ének), Fuchs Diána (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vass Lajos Kamarakórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vezényel: Guido Mancusi
KECSKÉS D. BALÁZS: Zsoltártöredék
MOZART: 9. (Esz-dúr) zongoraverseny, K. 271 („Jeunehomme”)
PROKOFJEV: 7. (cisz-moll) szimfónia, Op. 131

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Hamar Zsolt
SCHUBERT: Rosamunde-nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, Op.35
BRAHMS: II. (D-dúr) szimfónia, Op.73

21:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

KÓDA
kamara.hu /6
Moderátor: Mona Dániel
Beszélgetőtársak: Simon Izabella, Várjon Dénes
16:00 : Székesfehérvár
Sóstói Stadion

Alba Regia Szimfonikus Zenekar
vez.: Kollár Imre
"Stadion Nyitány"
Trónok harca, West Side Story, Gladiátorok bevonulása, Vivaldi, Kardtánc

19:00 : Szolnok
Szolnok Városi Sportcsarnok

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot

19:00 : Veszprém
Petőfi Színház

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)