vissza a cimoldalra
2018-11-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2994)
Élő közvetítések (7512)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Kimernya? (2837)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1529)
Franz Schmidt (3222)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1155)
Miller Lajos (87)
Palcsó Sándor (229)
musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Egyedül nem megy (Kovacevich, Argerich / Bartók, Mozart, Debussy)
BaCi, 2010-10-26 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

BARTÓK: Sonata for 2 Pianos and Percussion
MOZART: Andante and Five Variations for Piano duet in G, K.501
DEBUSSY: En blanc et noir - for 2 pianos
BARTÓK: Out Doors, BB 89, Sz. 81
Sonatina, BB 69, Sz. 55

Martha Argerich, Stephen Bishop Kovacevich (pianos)
Willy Goudswaard, Michael de Roo (percussion)

Universal / Decca
478 2467

Kovacevich, Argerich / Bartók, Mozart, Debussy Fiatalkorban a legtöbb emberben van egy jó adag megalománia. Nagy szerelemre vágyik, a teljes igazságot kutatja, az örök dolgok birtokába akar jutni. Zenei ízlésünk is valahogy ennek árnyékában alakul. Húszas éveim környékén ámulni szerettem a legjobban, amikor zenehallgatásról volt szó. Csodálni az előadót, hogy milyen borzasztó gyorsan tud játszani, milyen óriási szerkezeteket képes összefogni, s mennyire lebilincselő módon közvetíti a mesterművek gigantikus energiáit. Akkoriban valószínűleg meg sem hallgattam volna e lemez utolsó két darabját, vagy ha igen, az addig elhangzottakon töprengve nemigen jutottak volna el a hangok a fülemhez.

Valahogy így lehetett a dolgokkal Stephen Kovacevich is, csak nem mint hallgató, hanem mint előadó. Úgy tűnik, Bartók két kis zongoraműve elveszett a kétzongorás-ütős szonáta árnyékában.

A Szabadban ciklusa még elfogadható. Igaz, hogy a tételek hangzása nem egészen olyan, mint azt ma elvárjuk egy előadótól. Ám a bővebb pedálhasználat, vaskosabb hangszerkezelés, a túlzott durvaság (Síppal, dobbal), vagy éppen buja negédesség (Az éjszaka zenéje) mögött mindig jelen vannak Kovacevich szilárdan felépített szerkezetei. Tökéletesen érti a műveket, egyszerűen csak másképp ékesíti, színezi a vázat, mint az manapság szokásos.

A Szonatina azonban legbelsőbb sajátságait tekintve változott meg a játékos kezei alatt. Kovacevich érzi, hogy ebben a három tételben nem lehet egyenletesen játszani, nem lehet a ritmusokat metrikusan hozni, nem lehet minden súlyt egyetlen durva lökéssel elintézni, mert akkor igaztalanná válik a darab. De a rosszul hozott egyenetlenségek, testetlenül megbökött hangok, tétova ritmikai megingások elveszik a Szonatina igazi karakterét.

Hogy a magánéletben miként álltak a dolgok, azt nem tudom, de tény, hogy Stephen Kovacevich sokkal jobban muzsikál neje oldalán, mint amikor külön utakon jár.
A mára már különvált házaspár Mozart-játéka 30-40 év távlatából ugyan kissé elavultnak számít, de biztos vagyok benne, hogy sokak számára még most is az általuk megszólaltatott hangzáskép kapcsolódik a szerzőhöz. Ez a borzasztóan virtuóz, megszakítások nélkül gyöngyöző hangfüzérekből felrakott előadás nagyon sokat eltakar a klasszikus mester zsenialitásából. Mozart lebilincselő poénjai, egyedi fricskái eltűnnek ebben a tökéletesre vikszelt csilingelésben, helyettük a tartalmatlan, épp ezért kissé unalmas szépség veszi át az uralmat.

A Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre felvétele a legszebb példája annak, hogy ugyanazt a szerzőt milyen magától értetődően adják elő, amikor a "nemzetközi" zenei nyelven megírt érett, nagy műveit játsszák, és milyen tévesen értelmezhetik, ha saját hazájának zenei anyanyelvén ír. A Szonatinával ellentétben Kovacevich itt tökéletes párja Argerichnek. Pedig ez a mű nagyságrendekkel nehezebb, mint a lemez végszavaként elhangzó kistestvére.
Furcsa mód a kis Bartók-művekkel ellentétben a kétzongorás-ütős szonáta előadása nem a romantikus formálás, hanem ellenkezőleg: a szögletes, száraz, kimondottan távolságtartó előadás irányába mozdul el. Ismerve Martha Argerich játékmódját, úgy gondolom, hogy ő volt a domináns, amikor a négy ember megalkotta a darab előadásmódjának alapvető elveit.
Ez persze csak feltételezés, merthogy a két ütőst (sajnos) egyáltalán nem ismerem, pedig kitűnő társként vannak jelen a billentyűsök mellett.

A lemez legjobb része kétségtelenül a Debussy-darab. Kerülnek mindenféle ál-impresszionista jobbpedál-úsztatást, a szólamok kristálytisztán villannak fel a harmóniák vékony burka mögül. A hangszínek tekintetében elképzelni sem tudnék jobb előadást. Ugyanígy lenyűgözi a hallgatót az a bámulatra méltó egység, ahogy a két ember együtt muzsikál. Sehol, egyetlen ütemben sem tudnám elkülöníteni őket egymástól. Együtt éreznek, együtt hallanak, és pontosan együtt mozdulnak egy tökéletesen egységes zenei elgondolás jegyében.

Ha vannak is ennek a lemeznek gyengébb, vagy megkérdőjelezhető pillanatai, nagyon ajánlom a zongorairodalom kedvelőinek. A művészházaspár '70-es években készült felvételei hűek maradnak az Argerichtől megszokott értelemmel, villódzó érzésekkel átitatott interpretációkhoz.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház

Adventre hangolva
Ünnepi koncert a Honvéd Férfikarral

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner, Alexander Janiczek (hegedű), Rafael Rosenfeld (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Heinz Holliger (oboa), Reto Bieri, Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott), Szőke Zoltán (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu – a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
Üveggyöngyjáték
LIGETI: Hat bagatell
BEETHOVEN: B-dúr klarinéttrió, op. 11
HAYDN: 25. (G-dúr) zongoratrió, Hob. XV:25
HEINZ HOLLIGER: Rechant
BARTÓK: Divertimento, BB 118

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa), Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora), Drahos Béla (fuvola), Szatmári Zsolt (klarinét)
Accord Quartet
Debussy-est a szerző halálának 100. évfordulójára
DEBUSSY: Egy faun délutánja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
DEBUSSY: Két tánc
DEBUSSY: Fehéren és feketén
DEBUSSY: Lindaraja
DEBUSSY: Hat antik felirat
DEBUSSY: Kis szvit

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
MOZART: C-dúr („Jupiter”) szimfónia K. 551
MOZART: c-moll mise, K. 427
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Giovanni Guzzo (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Howard Williams
BERNSTEIN: Candide − nyitány
BERNSTEIN: Szerenád – Platón: A lakoma című műve nyomán
ELGAR: II. szimfónia
A mai nap
született:
1942 • Daniel Barenboim, karmester, zongorista
elhunyt:
1787 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző (sz. 1714)
1963 • Reiner Frigyes, karmester (sz. 1888)