A hetedik kapu végleg bezárult... (Polgár László-emlékest)

2010. október 4.
Magyar Állami Operaház

Polgár László-emlékest

A Kékszakállú elköszönt, Fülöp örökre elszenderedett, Leporello sem számolja már a női skalpokat. Az operavilág elvesztette Bartók hercegének leghitelesebb megszólaltatóját, Verdi spanyol királyának kiszolgáltatottságában is rendkívül hiteles és emberi megformálóját, a színpadi játékban eleven, humorát csillogtató nőfalóját és a Parsifal felejthetetlen Gurnemanzát.
Négy nagy szerep, amely végigkísérte a szeptember 19-én vasárnap, Zürichben váratlanul elhunyt nagy magyar operaénekes, Polgár László sikerekben gazdag életútját. Rá emlékezett igazán méltó keretek között október 4-én, hétfőn a Magyar Állami Operaház, ahonnan a nagyszerű basszista karrierje elindult.

Az előcsarnokban felállított emlékhelynél, a művész fotója előtt sokan rótták le kegyeletüket. Az emlékidéző, beszédes arcok előtt Polgár László felejthetetlen szerepformálásai elevenedhettek meg egy pillanatra. Bent, a nézőtéren a színpadot körülölelő fekete függöny, középen óriáskivetítőn a művész jellegzetes arca, szuggesztív, magával ragadó tekintete, s a bejátszásokban hallható jól ismert hang egy fájdalmasan hamar véget ért élettel szembesítette a közönséget.

Köszönhetően a modern technika vívmányainak, számos video- és hangszalag őrzi a világhírű basszista bársonyos, orgonazengésű hangját. A bejátszások során egybekapcsolódott a múlt, a jelen és a jövő. A megrendült jelenben hallhatta a közönség a dicső múltat, egy nagyszerű művészi pálya kiemelkedő pillanatait, a jövő számára pedig örökségül megmaradnak Polgár László felvételei.
Az est bevezetéseként is ezek közül hallhattunk egyet, Monteverdi Poppea megkoronázása című operájából Seneca búcsúját.

Horváth Ádám miniszteri biztos bevezető köszöntőjében kiemelte, milyen döntő változást hozott életében - még diákkorában - a művésszel látott első operaelőadás. Szőcs Géza kulturális államtitkár az embert idézte fel, akiből áradt a humánum. Kiemelte művészi alázatát, szorgalmát. Polgár Lászlóról bejátszásokban vallottak pályatársai, kollegái, barátai, tanítványai.

Lukács Ervin karmester megemlítette, a művész halálával a világ legjobb Kékszakállúja távozott közülünk. Felidézte a Don Carlos legutóbbi felújítását, melyben Polgár az emberábrázolás hihetetlen mélységéig jutott el II. Fülöp alakjában. A kiszolgáltatott, rettegő király áriájának megrendítő tolmácsolását bejátszásban a közönség is meghallgathatta, s a bejátszás végén, az első döbbenet után hirtelen felcsattanó, ösztönszerű taps akár egy élő előadás elismerése is lehetett - sajnos már csak: volna...

A szervezőknek köszönhető technikai bravúr eredményeként a Ljubimov-féle Don Giovanniból Leporello áriájának első része még az Erkel színházi produkciót idézte fel, majd egy gyors váltás után a második rész már a zürichi operaház előadásának hangulatába kalauzolta a nézőt.
Hasonlóképpen a Kékszakállú több, koncertszerű előadásának részlete is látható volt, Polgár László partnereként többek között Buday Líviával, Komlósi Ildikóval, Marton Évával és Németh Judittal.
Sarastro F-dúr áriája a Művészetek Palotája 2005-ös előadásából csendült fel, elhangzott Gremin áriája az Anyeginből, valamint bejátszották a Parsifal Ferencsik János vezényelte, legendás emlékű előadásából a Nagypénteki varázst, Kasza Katalin és Molnár András közreműködésével.
Polgár László mestere volt a daléneklésnek is, ennek igazolásaként Schubert és Muszorgszkij dalaiból csendültek fel részletek.

A felvételek után immár a színpadról a pályatárs és jó barát, Tokody Ilona A végzet hatalma egy részletével (La Vergine degli Angeli) adózott Polgár László emlékének.
Az elhangzó zenekari részletek (Bach: Air; Mozart: Ave verum corpus, a papok kórusa a Varázsfuvolából, Szabadkőműves gyászzene; Beethoven: VII. szimfónia II. tétel és Grieg: Peer Gynt - Aase halála) ihletett, alkalomhoz illő összeszedett tolmácsolása tette emlékezetessé a megrendítően szép estet.
A zenei részletek és bejátszások mellett Komlósi Ildikó, Marton Éva, Lukács Ervin, Kocsis Zoltán, Fried Péter, Bátor Tamás vallott Polgár Lászlóval kapcsolatos emlékeiről.
Az est zárásaként Polgár László egy régi felvételen a Padlás című musicalből a Valahol a fényeken túl című dalt énekelte.
A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara, Kovács János, Győriványi Ráth György és Hamar Zsolt tudása legjavát nyújtva, odaadóan, alázattal szolgálta az emlékezést.