Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Debrecenbe kéne menni (A Hunyadi László Gyulán)

2010-08-13 09:14:51 Heiner Lajos

A Hunyadi László Gyulán 2010. augusztus 3.
Gyula
Tószínpad

ERKEL: Hunyadi László
A Gyulai Várszínház és a debreceni Csokonai Színház közös bemutatója

Ha az ember Gyulát Békéscsabán át közelíti meg, Csabán feltétlenül felkeresi a Kisvendéglő a Hargitához-t. Marikáék konyhája az egyik legjobb Magyarországon - egy csorba, egy csángó pecsenye, mellé egy korsó Prazdroj, és aztán jöhet a Gyulai Várszínház elegáns büféjénél még előadás előtt egy pohár Belle-Vue. Azazhogy jöhetett volna, de sajnos, a tavalyi évvel ellentétben, idén már nem csapolták.
Szerencsére szinte ez volt az egyetlen csalódásom ezen a csillagfényes nyári estén.

A tavalyi Erkel-gála kapcsán panaszkodtam a hangosításra - vagy a technika javult, vagy én fogtam ki szerencsésebb helyet, most nem kell morognom.
A Tószínpad persze kicsi (a tavacskát meg inkább "Büdöskének" nevezném), a rendező Szabó Máté Csík György díszleteinek tologatásával próbálja azt megnagyobbítani.
De hát úgyis ott van minden idők legszebb és legmaradandóbb Hunyadi-díszlete, a gyulai vár.
Fejes Kitti koreográfiája Erkel és a francia muzsika kapcsolatát villantotta fel (merthogy a Palotásból valamiféle kánkán sikeredett).

Hiszem, ez a produkció megérdemli, hogy majd egy debreceni, kőszínházi, hangosítás nélküli előadásáról valaki, nálam avatottabb, beszámoljon a Momuson, elemezze az általában játszott verzió és ezen változat közötti különbségeket, részletesebben ecsetelje a vokális teljesítményeket.
Utóbbiakról azért engedtessék meg nekem is röviden szólni.

Szereposztásbeli tévedésnek érzem, hogy Pataki Potyók Dániel énekelte Lászlót, és Cselóczki Tamás a másik Lászlót, a Királyt.
Fordítva kellett volna. Pataki hangjának színe nem kellemetlen, de a két tenorista közül Cselóczki a jelentősebb hang, a nagyobb művész, a súlyosabb figura, hangképzésének időnkénti nyersessége, prozódiájának esetenkénti csiszolatlansága dacára tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi magyar tenorállomány élvonalába tartozik.

Farkas Rose-Marie tisztességgel elénekelte Szilágyi Erzsébet szólamát (jut eszembe itt egy jó pár évvel korábbi szegedi előadás a Szabadtérin, akár kérdés is lehetne a Játékban: mikor és miért volt két Szilágyi Erzsébet az est szereposztásában feltüntetve?).

Rácz Rita, mint Mária. Kezd jelentős művésszé érni - hány éve is lehetett, amikor a szegedi konzi kistermében egy vizsgakoncertjét hallottam? Talán két Mozart-számmal kezdte, láthatóan-hallhatóan rettenetesen izgult - Temesi Mária hozott neki egy pohár vizet, szólt hozzá pár nyugtató szót, és ezt egy olyan megrendítően tolmácsolt Bach-ária követte, hogy az ember szemébe könnyek szöktek.
A hang jelen formájában is alulról feszegeti a szólam határait, mégis, minden "ott van", persze az ember ismét elgondolkodik: ez a muzikális, dekoratív énekesnő, a maga családi hátterével, miért az opera világában küszködik, fachjában számos riválissal, amikor operettszubrettként tarolhatna.
Elhivatottság?

Lőrincz Zoltán énekelte Cilleyt, Cseh Antal pedig Gara nádort.
Egyértelmű, hogy Cselóczki mellett Csehé volt az estén megszólalt legjelentősebb hangmatéria, minden szegedi operabarát örül, hogy a következő évadtól ismét a szegedi teátrum tagja, három főszerepet is alakít majd, és (Mahlerrel) lehetőséget kapott a Filharmónia egy koncertjén is.
A kisebb szerepekben Kriszta Kinga (Mátyás), Fülep Máté (Rozgonyi), Hölgyként Rendes Ágnes.

Kesselyák Gergely pár nappal korábbi zseniális szegedi Carmen-interpretációját követően jó volt ismét egy jelentős dirigensi teljesítményt élvezni, Kocsár Balázs (aki, mint tudjuk, tavaly még a Béla névre hallgatott), lendületes, ritmikus, izgalmas előadást dirigált a Debreceni Filharmonikus Zenekar élén, a Csokonai Színház Énekkarának közreműködésével (karigazgató Pálinkás Péter).

"Debrecenbe kéne menni, Hunyadikat kéne nézni."






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.