vissza a cimoldalra
2020-07-02
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3396)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4847)
Operák, amelyeket utálunk (276)
Operett, mint színpadi műfaj (4368)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3956)
Társművészetek (1769)
A MET felvételei (597)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4674)
Pantheon (2677)
Opernglas, avagy operai távcső... (20518)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2375)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1970)
Franz Schmidt (3629)
Kortárs zene (90)
Kimernya? (3684)
Momus-játék (5857)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Karmesterportrék XIII. - Jevgenyij Mravinszkij
Balázs Miklós, 2010-07-19 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

Jevgenyij Mravinszkij Kemény, szikár vonások, nemesen ívelt arcél, rigorózus tekintet. Megalkuvást nem tűrő munkamorál. Elfojtott szenvedély, nobilisan egyenes tartás. Többen így emlegették: "a magányos sas". Mondják, Jevgenyij Mravinszkij orosz karmester fizikai megjelenése és tiszteletet parancsoló munka- és életrendje őriz valamit a cári Oroszország arisztokráciájának régi erényeiből, a forradalom előtti ancien régime sajátosan szláv légköréből, ebből a XX. század végére szinte teljesen elhalt világból.

A hivatalos szovjet kultúrpolitika, bár élete végéig megtűrte Mravinszkijt bizalmi pozíciójában, a Leningrádi Filharmonikus Zenekar élén, mindig is árgus szemekkel figyelte a dirigens öntörvényűségét. Jutalmazta, ha kellett, de legalábbis szemet hunyt afelett, hogy Mravinszkijtól távol állt mindenfajta politikai vagy művészi szervilizmus. Nem politizált, párttag sem volt, háromszor nősült, gyermeke nem született. Vallásos hitét nem rejtegette. A határokon túlra csak ritkán utazott, mert bár a "szervek" engedték, Mravinszkij nem kedvelte a fárasztó külföldi turnékat. A nyarakat szívesebben töltötte saját vidéki nyaralójában.
Gyűlölte a reflektorfényt, interjút alig adott. A munka töltötte ki ideje nagy részét, a kompromisszumok nélküli, magas szintű munka. Kivételes "műhely" volt Mravinszkij Leningrádja, koncertjei - ahogyan mondani szokás - a "minőség szigetei" voltak az elszürkült szovjet kulturális életben.

Jevgenyij Alekszandrovics Mravinszkij 1903-ban született Szentpétervárott, művészetkedvelő orosz arisztokrata szülők gyermekeként. Inkább édesanyja volt muzikális, apja a cári adminisztráció magas rangú hivatalnokaként komoly anyagi és erkölcsi megbecsülésnek örvendett családjával együtt. A legnagyobb hatása mégis Mravina nagynénjének (az Európa-szerte híres dívának) lehetett az ifjú Mravinszkij zenei ambícióira. Az 1917-es forradalom azonban derékba törte a Mravinszkij család életvitelét: a szovjethatalom tágas otthonunkból egy apró társbérleti szobába kényszerítette a családot, s az apa, aki képtelen volt feldolgozni a megpróbáltatásokat, 1918-ban belehalt a hányattatásba.

Jevgenyij Mravinszkij Mravinszkij szülővárosának konzervatóriumában tanult a korszak kiemelkedő karmestereinél, két évig Nyikolaj Malko, később Alexander Gauk tanítványaként, utóbbinál diplomázott. Már hallgatóként gyakorta vezényelt munkásokból verbuvált amatőr zenekarokat, s eközben korrepetitori állást vállalt a Mariinszkij Színház balettiskolájában, ahová később állandó karmesterré is kinevezték; ott Glazunov Az évszakok című balettjét, majd Bizet Carmenjét is vezényelhette. Később a balettrepertoár legnépszerűbb darabjait, a Csipkerózsikát, a Hattyúk tavát, a Diótörőt, a Giselle-t, valamint a Bahcsiszeráji szökőkutat dirigálta rendszeresen a Mariinszkijban.

1937-ben már ő mutatta be barátja és későbbi alkotótársa, Dmitrij Sosztakovics 5. szimfóniáját, majd ezt követően, 1938-ban nyerte el a Leningrádi Filharmonikusok vezető karmesteri állását (az ország legrégebbi zenekarának neve akkor is és azután is a körülményes Akademicseszkij Szimfonicseszkij Orkesztr Leningradszkoj Goszudarsztvennoj Filarmoni volt, amelyet bécsi, berlini, londoni mintára Leningrad Philharmonic Orchestra megjelöléssel emlegettek és jelöltek külföldön), miután első díjat nyert az Össz-szövetségi Karmesterversenyen.
Ez évtől közel öt évtizeden át maradt a zenekar vezetője.
Már a legelső esztendőtől kezdve, s még a háborús időkben is folyamatosan készített stúdiófelvételeket a zenekarral, egészen 1961-ig, mikortól is nem vonult többé stúdióba, s immár valamennyi hanglemezét élő koncert során rögzítették a rádió- vagy tévéállomások; ezt követően szólistával sem lépett fel többé. A világháború idején Mravinszkijt és zenekarát Szibériába, Novoszibirszkbe evakuálták, ahol nem kevesebb, mint 538 koncertet adott a háborús évek alatt.

Jevgenyij Mravinszkij Nevéhez több jelentős ősbemutató fűződik: Prokofjev 6. szimfóniája, Sosztakovics 5., 6., 8. (a karmesternek ajánlva), 10. és 12. szimfóniái. (Utóbbiból készítette utolsó stúdióhanglemezét 1961-ben, nem sokkal a bemutató után, sőt, utolsó koncertfelvételét is 1984 áprilisában), valamint számos kortárs szovjet kompozíció. Fontos megjegyezni, hogy Sosztakovics szimfonikus munkásságát egyenesen a beethoveni, brahmsi, csajkovszkiji nagyformákból bontotta ki Mravinszkij. Emellett elévülhetetlen érdemei vannak XIX. századi német-osztrák komponisták műveinek tolmácsolásában, Wagner vagy Bruckner műveit ugyanis Leningrádon kívül alig-alig vették hangversenyműsorra az akkori Szovjetunióban. De modernisták, Bartók-, Hindemith- vagy Stravinsky-művek előadásában is maradandót alkotott.
1954-ben "A nép művésze", 1973-ban "A szocialista munka hőse" érdemrendekkel tüntették ki.

A világháború után, egészen 1988-ban bekövetkezett haláláig megszakítás nélkül a zenekar vezetője maradt. Ez idő alatt egy igen sajátos, nyugodtan írhatom: a világon egyedülálló kapcsolatot épített ki a zenekar művészeivel. Ennek a több évtizedes, folyamatos, kemény munkának a gyümölcseként kétségtelenül a korszak egyik legjobb zenekarát nevelte fel Mravinszkij. Ritkán vezényelt más együttest. A sajátján kívül egyetlen külföldi zenekart, a Cseh Filharmonikusokat dirigálta rendszeresen 1946 és '67 között, valamint - inkább alkalmanként, mintsem rendszeresen - egyéb szovjet, elsősorban fővárosi együtteseket. 1987 márciusában adta utolsó koncertjét, egy évvel később érte a halál.

Jevgenyij Mravinszkij Nem érezhetjük magunkat igazán könnyű helyzetben, ha Jevgenyij Mravinszkij lemezeit próbáljuk felkutatni, s azokon keresztül munkásságát feltérképezni, annak ellenére sem, hogy az orosz dirigens pályája, mondhatni, kivételesen jól dokumentált. A legtöbb hanglemez természetesen a szovjet-orosz Melogyija cég kiadásában jelent meg, de több rádió- vagy tévéfelvételét a legkülönbözőbb kisebb-nagyobb kiadóknál találjuk. A nemrég orosz tulajdonba visszakerült Melogyija kiadványai nyújtják talán a legszélesebb áttekintést Mravinszkij-lemezekből, a második legnagyobb katalógus alighanem a Warner Music (Erato) birtokában van, elsősorban a mester kései korszakból nyújtva nélkülözhetetlen hangfelvételeket Mozarttól Wagneren át Sosztakovicsig. S persze nem megkerülhetők a Deutsche Grammophon katalógusában található Csajkovszkij-lemezek sem, melyeken honfitársa három utolsó szimfóniáját vezényli - ugyan a korábbi, 1956-es bécsi felvételeken a IV. szimfóniát akkori asszisztensére, Kurt Sanderlingre bízza. A későbbi, 1960-as rögzítéseit ugyane művekből (London és Bécs) sokan a darabok etalon-előadásaként tartják számon.

Már a korai stúdiófelvételek között is akad néhány elmulaszthatatlan Csajkovszkij-előadás: a VI. szimfónia, az Olasz capriccio, a Vonósszerenád és a Francesca da Rimini (1948-50, Leningrád), valamint a IV. szimfónia és a b-moll zongoraverseny Szvjatoszlav Richter szólójával (1957 és 1959, Leningrád). De számos fontos Sosztakovics-alkotás is szalagra került ezekben az időkben a vezényletével: 5. szimfónia (1938 és 1954), 8. szimfónia (1947), 7. szimfónia (1953, valamennyi Leningrádban). Pályája utolsó évtizedeinek több hangversenyét megőrizték a mágnesszalagok, melyek nem utolsósorban a klasszikus német repertoár kivételes interpretátoraként mutatják Mravinszkij alakját: Mozart-, Beethoven-, Brahms-, Wagner-, Bruckner- és R. Strauss-előadások egész sora bizonyítja a karmester kivételes kvalitásait ezen a téren is.
A leningrádiakon kívül több moszkvai, londoni, tokiói, prágai koncertje hozzáférhető ma már CD-n, így rendkívüli élménnyel szolgál például Bartók Béla Zenéjének moszkvai előadása 1965-ből, vagy a zajos sikert hozó 1960-as londoni hangversenye Sosztakovics 8. szimfóniájával a műsorán, továbbá számos prágai estje az 1950-es és '60-as évekből.

Jevgenyij Mravinszkij Jevgenyij Mravinszkij vezénylési technikája egy kiforrott gesztusrendszerről mesél: kicsi, határozott és pontos mozdulatokkal instruálja a zenészeket, s bár minden koncertje előtt hallatlanul ideges és feszült volt, arcvonásai semmilyen érzelmet nem tükröztek dirigálás közben. Követelményei nem engedték meg a legkisebb kilengést sem, mindig mereven ragaszkodott a hosszú próbafolyamat során kiérlelt technikai perfekcióhoz.
Mindenfajta improvizáció teljesen összeférhetetlen volt a természetével. Mravinszkij hosszasan és aprólékosan próbált, az utolsó hangig, hangszínig kidolgozta az interpretációit. Az évek hosszú sora alatt olyan munkakapcsolatot alakított ki a zenészeivel, hogy azok félszavakból, apró gesztusokból, szemvillanásokból is értették a szándékát, és feltétel nélkül tisztelték őt. Pedig az autokratikus hajlamú Mravinszkij cseppet sem volt előzékeny "munkatárs", modora sokszor nyers volt, faragatlan, zenészei rettegték haragját, legendák szólnak a muzsikusai elé támasztott szinte teljesíthetetlen követelményekről. Maximalizmusának művészi eredményei azonban igazolták zord, sokszor irgalmat nem ismerő munkamódszereit: a Leningrádi Filharmonikus Zenekar egy egyedülállóan pontos együttessé vált, ugyanakkor egy karakteres és emellett igen kiegyenlített hangzást ért el a keze alatt.

Tanítványa és követője, a lett Mariss Jansons, aki 1973-ban lett Mravinszkij asszisztense a leningrádiaknál, "romantikus klasszicizmusnak" nevezi mestere előadói stílusát. "Akadémizmus" - vallja Kurt Sanderling. Vagyis Mravinszkij mintha egyszerre érvényesítené a romantika fékevesztett szenvedélyét a klasszika hűvös és józan racionalitásával. Más szóval: Mravinszkij egyik fő erénye, hogy a szokásos szláv-orosz pátoszt, melyet legtöbb honfitársa, mint szlávos védjegyet, szeret szabadjára engedni a produkcióiban, ő szigorú kontroll alatt tartja. Előadásaira mindenekelőtt jellemző a terjengős, patetikus hullámzás lefékezése, egy megfogottabb, tárgyilagosabb, de nem kevésbé lendületes és intenzív előadásmódot eredményezve, melyhez magától értetődően társul egy hallatlanul feszes hangzáskép, valamint egy mélységeket feltáró, markáns kifejezés-technika és finom arányérzék. Nála a drámaiság nem a zenében oldott érzelmek szabad áramlásából, hanem a szenvedélyek szigorú kontrolljából fakad.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
MŰVÉSZETEK PALOTÁJA - Autósmozi

PUCCINI: Bohémélet - MET-felvétel
A mai nap
született:
1714 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző († 1787)
1923 • Melis György, énekes († 2009)
elhunyt:
2007 • Beverly Sills, énekes (sz. 1929)
2016 • Tréfás György, operaénekes (sz. 1931)