vissza a cimoldalra
2019-01-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61445)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4178)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11308)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2649)
Rost Andrea (2035)
Élő közvetítések (7671)
Momus-játék (5590)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4419)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3082)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (593)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1245)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1570)
Franz Schmidt (3261)
Erkel Színház (9628)
Palcsó Sándor (231)
Jonas Kaufmann (2337)
Marilyn Horne (469)
Kimernya? (2920)
Cziffra György (107)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Balassa Sándor 75 éves - ünnepi hangverseny az Óbudai Társaskörben
BaCi, 2010-06-15 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Balassa Sándor 75 éves 2010. június 10.
Óbudai Társaskör

A Budapesti Vonósok tagjai
Szakács Ildikó - ének, Dobozy Borbála - csembaló, Huszics Ibolya, Szabó Ferenc János, Török Kálmán Levente - zongora, Herpay Ágnes - fagott, Szalai András - cimbalom, Lápossy János - brácsa

BALASSA SÁNDOR:
Üdvözlet Violának, Op.90
Ládafia - 14 könnyű zongoradarab, Op.113 - részletek
Fagottzene zongorával, Op.108
Művész utca 11/a - tételek csembalóra, Op.101
Két dal Kosztolányi verseire, Op.16
   a, Kedves
   b, Üllői úti fák
Levelek a rezervátumból - cimbalomra, Op.87
2. vonósnégyes, Op.114

Június 10.: az első igazi nyári hét egy napja. A város persze nem áll meg, mindenki rohan, izzad, intézi a dolgát. Az alsó rakpart lezárva, így Óbuda megközelíthetősége meglehetősen hektikus. A Margit-hídnál még jól haladunk, de aztán a Zsigmond tértől lassú cammogás következik. Az idő szorít, úgyhogy a következő megállónál le is szállok, és felkötöm a nyúlcipőket. Néhány perccel hét után érkezem, de még így is van egy pillanatnyi idő újból megszemlélni a panelházak és a Társaskör ódon épületének ellentétét. Valószínűleg míg élek, nem tudja megszokni a szemem azt a szélsőséges stíluskeveredést, ami itt jellemzi a "tájat".

Szerencsére nem én vagyok az egyetlen viharvert hajós, mások is csak késve foglalják el helyüket. Az ember lezöttyen a székre, majd rádöbbenve, hogy a külső stiláris ellentét immáron belülre is beköltözött, hátradől, és a régi fehér cserépkályha közvetlen közelében élvezi a légkondi nyújtotta hűvös levegőt.

Aztán a zongora, a csembaló és a cimbalom mellé besétál az ünnepelt és beszélgetőtársa, Hollós Máté.
Merthogy itt most nem csak a zenéé a "szó". Balassa Sándor beszél is a művekről, azok címéről, létrejöttük körülményeiről.

Üdvözlet Violának - olvashatjuk az első szám címét. Ám amikor Lápossy János és az ő elmaradhatatlan brácsája jelenik meg a színpadon, már sejtjük: nem egy hölgyet takar a megnevezés, hanem egy hangszert. A darabból ismerős légkör csapja meg az ember érzékeit. Én is szinte visszakerültem saját zeneiskolai éveimbe, ahol a nebulók tananyaga tele volt ezekkel a fül számára szép, pentaton fordulatokkal teli, klasszikus zenei formákat őrző művekkel. A 2007-ben keletkezett darabot nagy lendülettel, érzelmesen szólaltatja meg az előadó. Becsúszik néhány hamiskás hang, de a jobb kéz határozott zeneisége felülírja ezeknek a részeknek a bizonytalanságát.

Aztán egy bemutató következik, sajnos csak néhány részlet erejéig, az Op.113-as, Ládafia címet viselő 14 könnyű zongoradarabból hallhatunk hét tételt. Török Kálmán Levente kitűnően adja elő ezeket a rövid, többnyire melankolikus tételeket. A címek és a zenék kapcsolata tetten érhető - például a Horizont című tétel egyre szélesedő akkordjai egy dúr terces hármasban kapják meg a kitágult látásmód érzetét. De éppen ilyen egyértelmű a Szelíden és vadul című tétel nyugodt és izgatott zenei megjelenése, vagy a Fürgejáték, mely valóban nem egyszerűen gyors, hanem fürge zenét takar.

A fagottdarab kapcsán megtudhatjuk, hogy Balassa Sándort csekély zongoratudása és a hangszer irodalma visszafogottabb hozzáállásra készteti. Ez a szerzők által annyira kedvelt hangszer nála kevesebb, inkább csak kísérői szerephez jutott az életmű során. Ám a fagott jobb helyzetbe került a szerzőnél. Itt sem a technikai hiányosságok, sem a rettenthetetlen irodalom nem zavarták őt, merthogy fagottozni egyáltalán nem tud, a hangszer szűkös repertoárja pedig - Önök is tudják - kimondottan igényli az új, jó műveket.
Herpay Ágnes előadása egyszerűen pazar. Gyönyörű, telt hang, mintha nem is egy fagottot hallanánk, hanem a szférák zenéjét kapnánk földi lágéba helyezve. Bátor, érzelmes formálás, pontos összjáték jellemezte Huszics Ibolyával alkotott párosukat.

A Művész utca 11/a (Op.111) cím tulajdonképpen nem egy helyet, hanem egy embert takar. Terényi Ede zeneszerzőt kell értenünk alatta, akit ezúttal lakhelyével határozott meg Balassa Sándor. A két szerző közti jó kapcsolat egyik tanúsága a most bemutatott csembalódarab, melyet Dobozi Borbála előadásában hallhatott a közönség. Érdekes hatása volt a hangszer sajátos hangzásának, az előadó távolságtartó magatartásának és ezeknek az első számnál már említett, "magyaros" jellegű tételeknek az összeolvadása. Mindenesetre ez a néha furcsa, néha kimondottan jóleső, néha borzongató hatás kicsit kimozdította a "szépművészet" egyhangúságából az estet.

A szünet után Kosztolányi két versét, az 1957-ben keletkezett Kedvest és az 1959-ben íródott Üllői úti fákat hallhattuk. Ezek a régebbi művek Balassa Sándor egyik stiláris kitérőjéből mutatnak részeket. Egy rövid időszakra a dodekafon komponálási mód elcsábította a szerzőt, de saját bevallása szerint nem igazán vált természetes nyelvévé ez a stílus. Ahogy ő fogalmazott: mintha önnön zenei nyelvezetét fordítaná idegenre. E két mű azért messze nem jelenti a tonalitás elvesztését. Inkább csak merészebb, kötetlenebb, de egyáltalán nem hangnem nélküli dalok születtek az Op.16-os sorszám alatt.
Azért lenyűgöző volt, hogy Szakács Ildikó kotta nélkül adta elő ezeket az igencsak nehezen memorizálható műveket. Talán ezért is válhatott olyan átütővé előadása. A folyamatos szemkontaktus, és a zenei anyag beható ismeretéből fakadó improvizatív jellegű előadásmód megkönnyítette a még ma is furcsa zenei stílus befogadását. Megkockáztatom, hogy még az operai hangvétel is ez utóbbit szolgálta. A klasszikus dalirodalom kifejezőeszközei sokkal nagyobb terhet róttak volna a közönségre.

A Levelek a rezervátumból című darabnál mindenekelőtt az előadót szeretném kiemelni.
Elméletben tudja ugyan az ember, hogy minden hangszeren mindent ki lehet fejezni, még a klasszikus zene rendkívül kifinomult interpretációs tárházát is fel lehet vonultatni egy szál furulyán, vagy egy halk szavú gitáron. De más ezt hallani egy olyan hangszeren, amit leginkább a 100 Tagú Cigányzenekar virtuóz játékmódjából ismer az ember.
Szalai András hihetetlenül izgalmasan cimbalmozik. Minden kínálkozó lehetőséget kihasznál, megragad, hogy megmutassa, bemutassa a játszott darab sokrétűségét. Hegedűsök, pianisták is megirigyelhetnék azt a lenyűgöző hangszínkavalkádot, hangképzési módot, mellyel előadta Balassa Sándor darabját. Mindemellett pontos volt, precíz, érezhetően alaposan átgondolt, mi több átérzett előadással tolmácsolta a darabokat.
Ezek a művek egy kis bepillantást engedtek Balassa Sándor legbelsőbb világába. A rezervátum ugyanis saját csendes, zöldövezeti háza, ahol a külső zajoktól, pezsgéstől elszigetelten tud alkotni, élni.

A koncert egy bemutatóval zárul. E hosszú alkotóévek alatt Balassa Sándor csak most, Op.114-es sorszámmal írta meg második vonósnégyesét.
A Budapesti Vonósok tagjaiból alakult kis kvartett helyenként küzdött az együttmaradásért. Náluk nem annyira a rutin és az érzelmes, lendületes játék volt a legfőbb segítőtárs ezeken a pontokon, hanem az értelem, és az összjátékban való gyakorlottság.

A koncert spontán beszélgetéssel zárult. Eljött sok jó barát, ismerős, akik mind igyekeztek szóval is köszönteni a 75 esztendős Kossuth-díjas művész-tanárt.
Ez úton gratulálunk mi is. Kívánjuk, hogy a darabok komponálása mellett őrizze meg békés, nyugalmas kisugárzását, az élethez való derűs hozzáállását is!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rolla János tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

18:00 : Budapest
Nádor Terem

Anima Musicae kamarazenekar
Műsorvezető: Gáspárfalvi Dorka oscar-díjas gyermekszínész
"Lelkektől Lelkekért"
Koncert az elhagyott állatokért
DVOŘÁK: E-dúr Szerenád I.-II.-III.-IV.-V. tételei
MOZART: D-Dúr Divertimento KV 136. I., II. III.
CSAJKOVSZKIJ: Vonósnégyes (zenekari átirat) No.1, Op. 11 D-mol II. Andante cantabile
WEINER LEÓ: Divertimento I., II., V.

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Fülei Balázs (zongora)
Kováts Péter (hegedű), Varga István (cselló)
BEETHOVEN: D-dúr trió, op. 70. no.1
BEETHOVEN: Esz-dúr trió, op. 70. no. 2

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Operavizsga Fesztivál
A Genfi Zeneművészeti Főiskola előadása
CAMPRA: Velencei ünnepek

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle - Balett két felvonásban

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Láposi Dániel (ütőhangszerek), Baráth Bálint (zongora), Kováts Jázon (elektronika)
és a fesztivál 23 tagú közössége
Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2019
STOCKHAUSEN: Kontakte
STOCKHAUSEN: Originale (Happening, 1961)

19:00 : Budapest
Duna Palota

Farkas Gábor (zongora), Baráti Kristóf (hegedű)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Baráti Kristóf
LISZT: Les Préludes
LISZT: 2. (A-dúr) zongoraverseny
BEETHOVEN: F-dúr románc, op.50
BEETHOVEN: 5. (c-moll) szimfónia, op.67

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bertrand Chamayou (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Robin Ticciati
R. STRAUSS: Don Juan, Op.20
RAVEL: G-dúr zongoraverseny
DEBUSSY: Pelléas és Mélisande - szvit, Op.80
WAGNER: Előjáték és szerelmi halál a Trisztán és Izoldából
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Operát az Operából - belföldi turné
PUCCINI: Tosca

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ingolf Wunder (zongora)
MOZART: 12. F-dúr zongoraszonáta (KV. 332)
BEETHOVEN: 23. f-moll (Appassionata) zongoraszonáta (Op. 57)
CHOPIN: Noktürnök (Op. 9 No 1., 2., 3.)
Polonéz-fantázia (Op. 61)
Asz-dúr polonéz (Op. 53).
A mai nap
született:
1835 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző († 1918)
1841 • Emmanuel Chabrier, zeneszerző († 1894)
1907 • Ferencsik János, karmester († 1984)
1943 • Lencsés Lajos oboaművész