Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Csoda és varázslat (A MÁV Zenekar a Szimfonikus Körképen)

2010-04-25 16:43:50 BaCi

Szent Ágnes 2010. április 20.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
Czabán Angelika, Lehőcz Andrea, Estefán Tünde, Dóri Eszter, Pálfi László, Ladjánszky László, Barlay Zsuzsa, Lisztes László, Széll Cecília, Gavodi László, Galgóczy-Boros Dóra - ének
Vez: Kollár Imre

KOVÁCS ZOLTÁN: I. szimfónia
(I. Ágnes portréja; II. Az ifjú szerelme; III. Ágnes imája; IV. A megpróbáltatások)
RAVEL: A gyermek és a varázslat - lírai fantázia két részben

A szerző 1969-ben született itt, Magyarországon. Itt is tanult, itt is él és dolgozik. Most a 2001-ben írt I. szimfóniája szólal meg. Egy 30 körüli szerző szárnypróbálgatásai közül az első mű, ami igazán nagy zenei formaként számot kapott. Egy olyan fiatal zeneszerző nagyzenekari darabja, aki maga is zenekarban dolgozik. Fagottozik.
Kétkednek? Megértem. Néhány Mini-fesztivállal a hátam mögött én is kétkedővé váltam a mai magyar fiatal zeneszerző-generáció alkotásaival szemben.

Ez a darab azonban szép, méghozzá annak a bizonyos mindannyiunk számára jól ismert kanti megfogalmazásnak a mércéjével mérve is, melyet bizony a kortárs művészetben már alaposan kikezdett az idő foga.
Lehet rá mondani, hogy erősen emlékeztet a múlt század első felének posztromantikus vonulatára. Hogy egy-egy megcsillanó fafúvós szólamból Mahler hallható ki, hogy néhol mintha Richard Strauss "keze nyoma" érződne a szólamok felrakásán, ritmikai megvalósításán. Nem ez az évszázad darabja, még csak Kovács Zoltán életművének csúcs-remeke sem. De elmém minden ellenvetését elnémítja az a szépség, amiről ez a programszimfónia tanúskodik.

A IV. században élt Szent Ágnes, akinek szüzességi fogadalma esztelen haragra gerjesztett egy szerelmes ifjút, akinek ez a bizonyos fogadalom meggátolta vágyai teljesülését. Elvakultságában haragja a megkívánt nő ellen fordult, akit azonban az isteni védelem megóvott a becstelenségtől, a kínoktól. A máglya lángjai nem tettek kárt benne, az ifjúnak kellett saját kezével elvennie életét.

A média borzalmain felajzott idegeink következtében ma már meg sem hatódunk egy ilyen történeten. Ágnest és az ifjút is "bezsákoljuk" az Őrültek címkével ellátott kategóriába, és tehetetlen vállrándítással továbbmegyünk. Éppen ez a köszönnivaló Kovács Zoltán zenéjében, hogy nem enged bennünket ebbe az apátiába zuhanni. Olyan nemesen szép zenével mutatja meg Ágnes tisztaságát, mi több, az ifjú szerelmét, hogy ezek "zenei" pusztulása végül képes megrendíteni a hallgatót. A mű végére újból érzünk, újból félünk, megint képesek vagyunk megrettenni a borzalmaktól, s talán néhányakban még a vágy is feléled, hogy tegyenek valamit a borzalmak ellen.

Nekem úgy tűnt, nemcsak a közönség kapott "szárnyakat" Kovács Zoltán zenéjétől, hanem a zenekar is. Rég nem hallottam őket ilyen jól muzsikálni. Korántsem volt hibátlan az együttes teljesítménye, de annyi bizonyos, hogy megértették, átérezték ennek a műnek minden hangját.

A második félidő aztán egyetlen villanással kiemelt bennünket a katartikus állapotból. Ravel csíntalan gyermeke és a gyerekszoba feléledt tárgyai rögtön kijelölték hangjaikkal azt a részt a világban, ahol "minden egész eltörött". Messze vagyunk a "szép" szeretett fogalmától. Itt minden éles, karcos, kíméletlen, őszinte, talán kissé torz is a valósághoz képest.

Nem hagyományos feladat sem a zenekarnak, sem a kórusnak, sem pedig a szólistáknak.
Ez utóbbiak közül a férfiak - akik az idősebb generációt épviselték - nem túl sok sikerrel barátkoztak meg az "új" kihívásokkal. Inkább nevetséges, mint karakteres figurái voltak a darabnak. A hölgyek jobban helytálltak ebben a szögletes világban. De igazán csak egyiküknek sikerült megtalálnia a kulcsot Ravel zenéjéhez. A címszereplőt éneklő Czabán Angelika volt az egyetlen, aki el mert szakadni a dallamos előadásmódtól és átlépett a "szöveg uralma alá vont ének" területére. Pedig a feladat viszonylag egyszerű volt, hiszen magyarul kellett "elmondani" a szöveget.

Kollár Imrének is jobban állt Kovács Zoltán darabja. A hajlékony, hullámzó mozdulatokkal nagyszerűen irányító karmester a kemény, ritmikus részekben láthatóan rosszabbul érzi magát. Ez azonban nem nyomta rá bélyegét a MÁV Szimfonikusok teljesítményére. Ravel darabjában éppolyan lelkesen, értőn álltak helyt, mint Kovács Zoltán művében.

A Körkép ezúttal nem vadonatúj, de izgalmas zenéket és sok szép előadói pillanatot hozott.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.