vissza a cimoldalra
2020-09-30
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4477)
Opernglas, avagy operai távcső... (20663)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62466)
A MET felvételei (1217)
Lisztről emelkedetten (1015)
Operett, mint színpadi műfaj (4558)
Momus-játék (5891)
Kocsis Zoltán (673)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4748)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (102)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4938)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4116)
Társművészetek (2111)
Franz Schmidt (3693)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2062)
Kolonits Klára (1183)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A "ha nem is igaz, nagyon jó" történetek könyve (Muzsikus-anekdoták)
SzJ, 2009-12-17 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Muzsikus-anekdoták Muzsikus-anekdoták
1500 történet több mint 400 muzsikusról
Márkus János (vál.)
458 oldal
2990 Ft
Rózsavölgyi és Társa Kiadó

Nem szerzőként, csak válogatóként jegyzi a könyvet, talán emiatt nem kapott helyet neve a borítón, pedig elismerés illeti Márkus Jánost, amiért ilyen tartalmas, szórakoztató anyagot pakolt össze.

1500 történet több mint 400 muzsikusról - így a felvezető/ajánló szlogen. Nem számoltam meg, biztos annyi, a könyv oldalszáma és vastagsága már amúgy is jelzi: hosszan tartó élményről van szó.
Mert ugye egy ilyen gyűjteményt amúgy sem egyhuzamban kell olvasni, úgy eleve el is veszti a hatását; nem véletlenül szoktak az anekdotákból egyszerre csak egyet-kettőt megjelentetni - már ahol és amikor (a Fülesben művelték például ezt anno, tudatosan, hétről-hétre).

Viszont, ha már így egyben, nagy tételben találkozunk a közkinccsel, ránk van bízva, hol lapozunk bele, kiről olvasunk, kin röhögünk. Márkus János megkönnyítette a dolgunkat, logikus felosztásban tálalja az anekdotákat. Külön fejezet foglalkozik a zeneszerzőkkel, a karmesterekkel, az előadókkal, s van egy záró blokk, mely a "szintén zenészekről" szól. További könnyítés, hogy a korszakos tagolás helyett alfabetikus sorrendbe rendeződtek a célszemélyek, így könnyebb visszakeresni a sztorikat, elég, ha megjegyezzük, kiről volt szó.

Amúgy nem lehet könnyű összerakni egy ilyen kollekciót - sok esetben talán pont ez a "kiről volt szó" a sarkalatos kérdés. Mert az anekdotának mint műfajnak a sajátossága, hogy bizonyos korlátokon belül tetszés szerint cserélhető benne az alany. Ismerjük a szlogent: "Ez olyan jó, hogy mostantól én mondtam". Hogy ez kitől származik? Elvileg van gazdája, de tulajdonképpen - lásd az előbbieket - bárki mondhatta. S még ha egy anekdota kapcsán van is hiteles, korabeli forrás, akkor is három verzió állítható fel: tényleg az illető mondta, netán mások találták ki róla, vagy csak újabb bizonyítéka annak, hogy mindig is létezett a PR, csak nem így hívták.

Szintén a "szabadon választható" kategóriába sorolja a műfajt a tény, hogy gyakorlatilag egy egyszerű viccet is lehet "nevesíteni" és anekdotaként közzé tenni - erre van is jó pár példa ebben a könyvben. Bár ettől kicsit hiteltelenné válik maga a történet, de valahol pont ez az anekdoták egyik hatóanyaga: "ha nem is igaz, nagyon jó". Már, ha passzol a poén és az alany.

De mitől is fog passzolni, mitől lesz tényleg "nagyon jó"? Le kell-e rántani a történetről minden sallangot, vagy épp ellenkezőleg, ki kell díszíteni, és részletgazdagon tálalni? Nyilván hol így, hol úgy, nagy a távolság, a játéktér a rövid vicc és a terjengős adoma között. Egyszerre könnyítés és nehezítés is, hogy az anekdoták nagy része közkézen (közszájon) kering. Nehezítés, hiszen ki kell választani a legfrappánsabb változatot, és könnyítés, mert ha megvan a győztes, akkor azon már egy dekányit sem kell módosítani.

Úgy tűnik, a Rózsavölgyi kiadványa esetében az utóbbi változatról van szó. Márkus fel is sorolja a könyv végén a forrásokat, de ha nem tenné, akkor sem lehetne nem észrevenni, hogy szó szerint köszönnek vissza komplett anekdotafüzérek már napvilágot látott gyűjteményekből. Másolás - beillesztés.
De hát: "bevált csapaton ne változtass". Attól úgysem kell tartani, hogy ezek a történetek most már végképp így maradnak. Az anekdota egyik alaptulajdonsága, hogy továbbadódik - és nem kell hozzá társaságban még egy sört inni, hogy picit megváltozott formában hangozzék el, üssön és terjedjen tovább a sztori.
Mindehhez kínál bőséges és jó minőségű muníciót ez a könyv.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Prunyi Ilona (zongora)
Liszt-tanítványok zongoradarabjaiból
Ábrányi: Jellemrajzok a magyar kedélyvilágból – Epedő
Beliczay: Novelette
Beliczay: Nocturne
Weingartner: Hangulatkép, op.2
Gaál: Nocturne, op. 60/1
Raff: Nyugtalanul
Raff: Este
Liszt: Il m’aimait tant! (dalátirat)
Liszt: Die Loreley (dalátirat)
Sauer: Bécsi visszhang - koncertkeringő

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Terem

Baráti Kristóf (hegedű)
Pusker Júlia (hegedű), Klenyán Csaba (klarinét), Fejérvári Zoltán (zongora)
"Összkiadás élőben"
Bartók összes hegedűs kamaraműve/1
Bartók: Andante, BB 26b
Bartók: 44 duó két hegedűre, BB 104 – részletek
Bartók: 2. hegedű-zongora szonáta, BB 85
Bartók: 44 duó két hegedűre, BB 104 – részletek
Bartók: Kontrasztok, BB 116
Élő közvetítés!

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rácz Ödön (nagybőgő)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
Mozart: D-dúr divertimento, K. 136
Bottesini: II. (h-moll) nagybőgőverseny
Bartók: Divertimento, Sz. 113, BB 118
A mai nap
történt:
1791 • A Varázsfuvola bemutatója (Bécs)
született:
1908 • David Ojsztrah, hegedűs, karmester († 1974)
1944 • Rolla János, hegedűs
elhunyt:
2019 • Jessye Norman, énekes (sz. 1945)